Ortodox közgyulés – Egy csipetnyi Kádár-korszak
Ortodox közgyűlés
Ez év március 1-jén, minden tekintetben az eddigi hagyományokhoz hűen zajlott le a magyar ortodoxia (hivatalos nevén: Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség) éves közgyűlése. A rendelkezésre álló szűk másfél órából Fixler Herman elnök egy órát és huszonöt percet beszélt. Témái ugyanazok voltak, mint amiket e sorok írója eddig minden közgyűlésen hallott: nagy tanítónk, Mózes élete, munkássága és méltó utódai; a fasizmus rémtettei és a mai antiszemitizmus; az ortodoxia nélkülözhetetlen munkájához szükséges anyagi támogatás követelése a Mazsihisztől; Fixler Herman érdemei az ortodoxia intézményeinek megtartásában; a jól dolgozó munkatársak nyilvános dicsérete.
Ez alkalommal az eddiginél több szó esett a fasizmusról. Az elnök naturális részletességgel ismertette a Maros utcai ortodox kórház betegeinek és orvosainak lemészárlását, ezután a bor, a pálinka, a marha- és a baromfihús éves forgalmi adatait hallhatták az érdeklődők, majd egyéb náci rémtettek következtek. A gazdasági adatokat ismertető főkönyvelő közölte, hogy az ortodoxia 2000 évi bevétele 290 millió, kiadása pedig 380 millió forint volt, 2001-re pedig 400 millió forint kiadást terveznek. Fixler Herman közölte a megjelentekkel, hogy Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója 140 milliós támogatásra tett ígéretet (a jelenlévő Zoltai nevetett és a fejét rázta).
Az elnöki beszámoló után hátramaradt öt percben egy hozzászóló kifejtette, hogy múlhatatlanul szükséges lenne az Alma utcai szeretetotthon modernizálása, mivel jelenleg még mosdó és vécé sincsen a szobákban. (Az elnök, saját érdemeit méltatva mindig kiemelt helyen említi az Alma utca érdekében végzett fáradozását.) Ugyanezen hozzászóló ezután felháborodva említette az egyik jobboldali lap antiszemita írását és lépéseket követelt. Az elnök mindkét ügyben együttérzésének adott hangot, és ezzel a közgyűlés véget ért.
Új színfoltként négy huszonéves fiatal is jelen volt a közgyűlésen – az elmúlt tíz évben Magyarországon megtelepedett külföldi (vagy külföldön képzett) ortodox tanítók növendékei. A két csoport térben is jól elkülönült: elöl ült az a 15-20 – többségében nyolcvan év körüli – férfi, akik hosszú évek, évtizedek óta a közösség tagjai, egymásnak régi személyes ismerősei. Közülük kerül ki az a 3-4 ember, akik a szükséges pillanatban bekiabálnak az elnök mellett, és fölteszik a kezüket szavazáskor. Hátul ült a 20-30 főnyi „fiatalság” – vagyis mindazok, akik az elmúlt tíz évben kerültek az ortodox közösségbe. Az idők szavát érezve az elnök a Fiatalokból kettőt bevett az elöljáróságba (melynek összetételét rajta kívül valószínűleg kevesen ismerik). Zeév Paskesz, aki négy éve oktatja zsidó hagyományra az érdeklődőket a Dob utcai Kolél-ban, és Haraszti Sándor, a szintén a hagyomány meggyökereztetésén fáradozó Arachim alapítvány egyik vezetője részesültek e kiváltságban.
*
Az az igen szerény mértékű ortodox „reneszánsz”, aminek ma Magyarországon 10-15 fiatal szegődött hívéül, és további 80-100 fiatalt érintett meg, teljes egészében a külföldről (visszaérkezett sliachoknak köszönhető. A közösség szellemi életét ők uralják, a régi gárda (értsd: Fixler Herman) viszont teljes egészében kézben tartja a pénzügyeket és az intézményrendszert. Ezt az ifjúság tiszteletben tartja, és noha időnként nevetgél és gúnyolódik a hetvenes évek stílusában megtartott közgyűlésen, nem áll föl és nem tesz föl okvetetlenkedő kérdéseket. Így marad minden a régiben: senki nem látta az alapszabályt; senki nem tudja, hány adófizetője van az ortodoxiának, hány tagot tartanak nyilván, kik az elöljárók, hogyan és mikor választották őket; a közgyűlésen nem terjesztenek be írásos költségvetést, csak a könyvelő olvas föl kapkodva néhány számot egy darab papírról. Számvizsgáló bizottságnak hírét sem hallották. Ha valaki valamit kérdez – utoljára két éve fordult elő ilyesmi – annak az elnök azt mondja: „jöjjön be az irodámba”.
(jég)
Címkék:2001-04