Önkéntelen emlékmű

(Péter László: Szőregi délutánok. Írások Szegedről, Püski Kiadó, 1994. 488 oldal. Ára: 440 Ft)

Akart-e egy 56 után rácsok mögé, majd könyvtárba zárt tudós egyetemi tanár negyven év alatt írt tengernyi cikkéből emlékművet állítani Szeged zsidó lakosainak? Tudatosan aligha. Csak mindegyre teljesebb képet rajzolgatott a ,, szer ette Város” tájairól és embereiről. Megtehette, mert régészettől nyelvtudomá­nyig, történelemtől a néprajzig, közgazda­ságtól az irodalomtörténetig minden témá­ban otthonos.

Ezért alakulhat ki Péter László csaknem ötszáz lapos kötetéből a sok kis mozaik­darab révén egy bennfoglalt másik kisebb, amely száz évvel később folytatja a nagy hittudósnak és társának a művét is (Löw Immánuel-Kulinyi Ferenc: A szegedi zsi­dók. 1885)

Szeged főterét a Klauzál tértől elkülönítő tekintélyes épület őrzi Kiss Dávid nevét a nép ajkán. Csöndes, szerény dúsgazdag jótevő. Alapítmányából kétharmad részben keresztény, harmadában zsidó szegények gyermekei részesültek S miért Anna-víz a város ásványvize? Patzauer Dezső leá­nyának a nevét örökíti meg. A máig népszerű Hági (Haggenmacher) étterem nevét és színvonalát több zsidó vendéglátós család óvta.

Péter László bemutatja, mekkora az érdemük a szegedi színháznyitásban-játszásban is az izraelita felekezetűeknek. Föl-fölvillant a könyv egy-egy arcéit, pl. Baráti Józsefét (apja: Brüll Mór). A több téren jeleskedők közt ott az építész és újságíró Sós Aladár. S van, aki csak rejtve hagy nyomot a magyar történelem emlékművein akár mint alkotó, akár mint csupán egy időmértékes verses fölirat szerzője, mint a szőregi csatáén Trencsényi-Waldapfel Imre.

A fenyegető felhők alatt is összekap­csolódik magyar (székely) és zsidó sors. Embernek meseírónak egyaránt nagy Be­nedek Elekünk felesége a szegedi Fischer Mária. Legendás a házasságuk: az asszony két nappal később férje után hal. Fiuk, Mar­cell irodalomtudós, maga is ápolja helyi gyökereit. Itt barátkozott össze Lukács Györggyel. E barátságról is beszámol Péter László. Lukács György szintén otthonos volt Szegeden. Ide fűzte jó ideig a Bauer család is.

Bauer Hilda sokáig bizakodó, majd reménytelen szerelmese Lukácsnak. Em­lékiratai sokat elárulnak kapcsolatukról. De Hilda másképp is egyszemélyes kulturális központ. Jelentős szereplő Jászi Oszkár, Ig­notus, Hatvány Lajos, Szép Ernő és Szomory Dezső életében. A Bauer család ki­emelkedő nagyja Balázs Béla. Az ő ifjúkori szerelme is szegedi: Löw Eszter, a tudós és tisztelt főrabbi szépséges lánya. A költő­esztéta naplójában is szól róla. Az „Álmodó ifjúság” című regénye is telítődik Szeged­del, no meg környékével: Tápéval. A Tápai- rét szimbólum is írásaiban. Ezen a tájon, vagy erre emlékezve viaskodottBalázs Béla az égető kérdéssel: ki ő zsidóság és magyar­ság találkozásában.

A kérdést világirodalmi szinten vála­szolta meg a Szegeden szintén otthonos Radnóti Miklós. Ő a „Nem tudhatom” magyarságának költője is, de megszólaltatja „Nyolcadik Eclogájá”-ban Náchúm (nála: Náhum) prófétát is, hogy általa hirdethesse kora Ninivéjének pusztulását. Sokat tud­hatunk Radnótiról. Péter László nálunk is többet tud. Hogyan kapcsolódott e városban a baloldali népi mozgalomba, hogyan azo­nosult a tősgyökeres Tápéval – ugyanúgy, mint unokabátyja, a festő Heller Ödön -, s így lett a XX. század Náchúmja mellett az ősszegedi Juhász Gyulának is költői kis- öccse.

Juhász Gyula is összekapcsolta a szerette várost Pesttel, a Nyugattal Ignotus, Osvát, Fenyő Miksa révén. Radnóti-Náchúm is el­siratta Bálint Györgyöt, aki állandóan készült Szegedre, Móra meglátogatására. Ezekről a témákról mind, mind okosat, érdekeset, igazat beszél el nekünk Péter László.

Kötete nemcsak Szeged lokálpatriótái­nak csemege. Nekünk, akik nem vágyunk érzelmes filoszemitizmusra, ez a tények em­lékműve.