Öncélú szenzációhajhászás

Az összes rabbi túlontúl anyagias lett…

Szombat 1999. december

„Öncélú szenzáció­hajhászás”

Tisztelt Szombat Szerkesztőség!

A sajtóetika és az européer gondolko­dásmód szerint, azokat az olvasói levele­ket, amelyek bárki számára is terhelőek il­letve károsak lennének, azokat nem pub­likálják, vagy ha igen, akkor előtte odaad­ják a megtámadott félnek és az ő válaszával/védekezésével/cáfolatával együtt hoz­zák le az újságban.

Ez a Szombat c. folyóiratra ismét nem volt jellemző.

Tavaly egy szintén támadó és gonosz cik­küknél vettem a fáradságot és egy több ol­dalas válaszlevelet írtam. Ott vetettem pap­írra a következő megállapítást is, amely, oly mily fájdalom, még ma is aktuális:

„A Szombat folyóirat szerkesztőségé­ben, amely a destruktív kritikában mindig igen előkelő helyen állt, sajnos nem látok olyan embert, aki ebben az ügyben konstruktív módon is meg tudna szólalni, hi­szen még a rabbi-diploma általuk citált ré­szét is félrefordították.” (1999. október)

Annak a cikknek volt következménye!

A magyar demokrata (sic! A szerk.) c., szélsőséges nézeteiről ismert, „folyóirat” a cikket átvette, és a saját kommentárjaival látta el. Ez alkalommal már, miután a helyreigazítási kérelmemet a md. Nem publi­kálta a törvényben előírt módon, bíróság­hoz fordultam és mind első fokon, mind másodfokon megnyertem a helyreigazítá­sért indult sajtópert.

„Köszönet” a Szombat lelkes alkotógár­dájának hogy miattuk kerültem ilyen hely­zetbe!

Az ilyen típusú cikkeknek és olvasói leve­leknek más szerepe nincs is a magyar-zsidó sajtótörténetben, mint hogy a zsidóellenes körök felkapják, és mint véres kardot hur­colják végig az országon, vagy csak egysze­rűen nevessenek magukban és rajtunk…

A Szombat folyóirat néhány száz fős ol­vasótábora, úgyis tudja és ismeri az IGAZSÁGOT a felvetett témával kapcso­latban, szemben a levélíróval, aki még ar­ra sem vette a fáradságot, hogy péntek este lemenjen a legközelebbi zsinagógá­ba, és ott a mindig jelenlévő rabbival el­beszélgessen.

Ellenben arra volt ideje, hogy

• háláhikus

(pl.: micve szó jelentése, vagy az eskü tilalma a zsidóságban),

• gazdaságtörténeti (pl.: összehasonlíta­ni a 30-as évek gazdasági helyzetét a mai­val), és

• tárgyi

• (pl.: a legtöbb körzetben nem műkö­dik Talmud-Tóra) ISMERETHIÁNYÁRÓL, az értőbb fül számára hangot adjon.

A cikk témájáról nem is szeretnék szól­ni, mivel SZÓRA SEM ÉRDEMES az öncélú szenzációhajhászás. Véleményem szerint a zsoltáros szava fontosabb a nevét sem vállaló levélírónál:

Ez az ars poeticám is:

„Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Is­tenemre vártam.

Hajam szálainál is többen vannak azok, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok a hazug el­lenségem, el akarnak némítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem loptam. Istenem, te tudod, milyen voltam, vétkeim nincsenek előtted elrejtve.

Ne szégyenkezzenek miattam, akik ben­ned reménykednek, Örökkévaló, Seregek­nek Ura!

Ne érje semmi gyalázat énmiattam azo­kat, akik hozzád folyamodnak, Izrael Iste­ne!

Mert érted vállalom a támadást, és érted szégyenítik arcomat.”

(Zsoltár 63. 4-8.)

Kijelentem: Minden érdeklődő számára bármikor elmondom és megmutatom, amivel ez a cikk oktalanul és FELELŐTLE­NÜL támad engem is.

Okvetlenül várom a levélíró telefonját, a lent látható telefonszámon, vagy szem­élyes jelentkezését a zsinagógában az imaidőpontokban (heti hét alkalom, tele­fonon lehet érdeklődni a körzetben vagy nálam), vagy a kedd és csütörtök délben, amikor mindig a körzetben tartózkodom, vagy csütörtök délután az imaismereti előadáson, vagy vasárnap délelőtt 9-12-ig a Talmud Tórán.

Mint látja, lehetőség van…

Ha a névtelenségbe burkolózó levélíró NEM jelentkezne, azaz nem volna kíváncsi az általa felvetett kérdések válaszaira, egy rabbi anyagi helyzetére és életvitelére, és hogy a hét 7(!) munkanapján mit csinál, akkor a levelét provokációnak, magamu­togató, rosszindulatú botránykeltésnek és felesleges indulatkeltésnek veszem, ami­nek célja csakis az, hogy valami port ka­varjon, és a saját szavát hallassa.

Ez, amellett, hogy szánalomra méltó do­log, igen káros a magyar zsidóságra.

Ezeket a szavakat ajánlom a Szombat szerkesztőinek figyelmébe is…

Már csak abban reménykedem, hogy a fentebb említett, a zsidóságot ahol tudó, támadó körök nem veszik át a Szombat ezen cikkét is.

Tisztelettel:

Radnóti Zoltán

*

Tisztelt Rabbi úr, Kedves Zoltán!

Hogy mit lehet tőled tanulni, egyelőre nem tudjuk, ám sajtóetikából, européer gondolkodásmódból és különösen stílus­ból – ami, mint tudjuk, maga az ember – bizonyosan nem tőled vennénk leckéket.

Meglehet, az olvasói levél sommás fo­galmazása: „az összes rabbi…” túlzó, és olyanokat is érint, akik nem marasztalha­tók el e tárgyban. Számos állítása azonban valós jelenségekre hívja fel a figyelmet, ezért közérdeklődésre tarthat számot.

Szántó T. Gábor