Olvasóink írják

Nagymosás – agymosás?

A lap márciusi számában megjelent Kárpótlás vagy kárpotyogtatás? című cikkel kapcsolatban, a tárgyban eljáró mi­niszter kijelentésére kívánok reagálni.

Elsősorban arról van szó, hogy a nyugdíj kiegészítés min­den jogosultnak jár azon a címen, hogy a munkavállalás lehető­ségét az első zsidótörvénytől 1945 elejéig tehát majdnem hat és fél évig a zsidónak számító személyek esetében erősen korlátozták, illetve lehetetlenné tették. Ezért nyilvánvaló a kár­pótlásra való jogosultság.

Elfogadhatatlan jogfosztás azon a címen, hogy az illető „csak bujkált”. Megkérdezem: ha valaki kénytelen volt buj­kálni, milyen lehetősége volt, hogy munkát vállaljon?

A bujkálásra az ok ezernyi. Példának említem azt az ese­tet, amikor a fiatal lányok, asszonyok ezreit gyalog masíroztatták Győr irányába, s ha valaki lemaradt, agyonlőttek. De ha valaki e kockázat ellenére mégis lelépett, akkor valószínű, most bűnhődnie kell, mert akkor felborította a „rendező” ál­tal kiagyalt tervet.

Vagy maradt volna a gettóban, és várta volna meg, míg ér­te jön egy önkéntes kommandó – mert ilyen volt a legtöbb – és hagyta volna kivitetni magát a vesztőhelyre, a Duna-partra?

Régi szokás a vidéki házaknál havonként egyszer nagy­mosást rendezni. Ez esetben nem nagymosást, csupán agy­mosást lenne célszerű.

*

Egy sajtóhibára kívánom szíves figyelmüket felhívni. A „Mire ad engedélyt Auschwitz?” című cikkben a márciusi számban, a közölt földmértékek összevetésében (1 kh = 5,7 hektár) helyett a helyes arány 1 : 0,57 (0,576), vagyis a tize­desvesszőt további egy hellyel balra kell kitenni.

Lantai Miklós

Egy elhagyott temető

Mint a vízvári Egyházközség róm. kat. kántora, szeretném Önökkel közölni, hogy a község határában van egy elhanya­golt, senki által nem ápolt izraelita temető, amit én – bár más vallású lévén – tisztelettel veszek körül, és ajánlanám az Önök szíves figyelmébe. A temetkezési hely nagyon elhanya­golt állapotban van. Gondolom egy kis jó szándékkal elérhető lenne, hogy ezek az egész falu által tisztelt emberek legalább haló poraikban megkapják azt a tiszteletet, amire életükben rászolgáltak.

Az Önök iránti tisztelettel:

Memon Ferenc Kántor-tanár

Méltó példa

A közelmúltban nagyapám, Forgács Gyula által hátraha­gyott iratokat rendeztem, miközben a mellékelt dokumen­tumra bukkantam. Nagyapám mindig arra tanított, amit meg is fogadtam és be is tartok, hogy minden fajtát és felekezetet egyaránt tisztelni kell, még a saját magáénál is jobban.

Most, amikor a zsidókérdés ismét gyakori napirendi pont, úgy érzem, nem árt, ha tudomásra hozom, hogy ha­zánkban nagyapámhoz hasonló emberek is éltek és élnek.

Dr. Varga Gyula

Salgótarján Kállai Éva u. 4.