Olvasóink írják

Olvasóink írják

Szereti Ön Potokot?

Az ízlések és pofonok emlegetése meglehetősen közhelyes, ám Pécsi Kata­lin Chaim Potokról írt dolgozata eseté­ben igencsak találó: az irodalomtörté­nész hatalmas pofonokat mért az ízlésé­nek nem megfelelő „haszid lektűr”-re. Sőt olyannyira nem szereti Potokot, hogy az idestova fél éve megjelent Davita hár­fája című regényről (Dezsényi Katalin for­dítása) említést sem tesz.

Potok kedvelő lévén „nem kis önfegye­lemmel” olvastam végig a lesújtó kritikát. Azok kedvéért, akik még nem olvasták a rabbi-filozófus-író regényeit, íme néhány ellenvélemény – nem csak zsidóktól: „Chaim Potok nélkül nem lehet élni! Tetszik érteni? Vegyétek és olvassátok! ő a ti írótok. Meg az enyém.” Jancsó Miklós „Itt élsz az egyre furcsuló világban, ar­ra várva, hogy valaki vagy valami végre mondja már meg, mi is a küldetésed. Ha életedben már elmélkedtél ezen, ne cso­dálkozz, ha Potok olvasása közben néha elszórni a torkod, és bepárásodik a sze­med.” Réz András

„Az amerikai zsidó Chaim Potok az ér­zelmek iskolájának professzora. Izgal­mas, jól bonyolított könyveiben a felelős­ség, a lelkiismeret, a választás és vállalás kérdéseit feszegeti, mesteri módon. Juss el Chaim Potokhoz, és eljutsz önmagad­hoz is.” V. Bálint Éva

A könyvhéten megvettem, és már el is olvastam az A nevem Asher Lev folytatá­sát, amelyet az Ulpius-ház Kiadó Asher Lev öröksége címmel jelentetett meg Loósz Vera kimagaslóan bravúros fordí­tásában.

Werner Gyöngyi

*

A könyvbírálat még a Davita hárfája megjelenése előtt íródott. Egy kritikát ter­mészetesen szintén lehet kritizálni, bár nem szokás, ha azonban valaki veszi a fáradságot és belefog, célszerű érdemi, tartalmi észrevételeket megfogalmazni, nem pedig reklámszövegeket csokorba gyűjteni, és a minőséget jelzők fokozásá­val érzékeltetni. (A szerk.)

Adalék a hétköznapi anticionizmushoz

Átkozott szokásom, hogy házfalakon, utcákon, tereken, futballpályákon min­dent elolvasok, ami a szemem látószögé­be kerül. Kíváncsi vagyok az üzenetekre, hogy mikor kell menni, ha a ház falán fel­tűnik „a jel”. Csendes álmos kis meccs volt a Hungária körúton a legutóbbi MTK- Videoton találkozó. Számomra az egyet­len igazán izgalmas pillanat akkor jött el, amikor a maroknyi fehérvári szurkoló kö­zül az egyik üzent: „Freedom for Palestine!” – tűzte ki gyűrött transzparensét az ifjú videotonos. Azt is írhatta volna, hogy „Mocskos zsidók”, „Indul a vonat…” stb., stb., de ő Durbannal üzent. Vettük a la­pot. A biztonsági szolgálat levetette a transzparenst, de nem vagyok meggyőződve, hogy holnap, holnapután Újpes­ten, Kispesten, a vidéki városokban nem jelennek meg ezek az üzenetek. A vetés itthon is kezd szárba szökkenni.

Molát Ferenc

Budapest