Ókori zsidó hétköznapok a virtuális Kumránban

2007. július 2. A kutatók nemzedékek óta vitatkoznak arról, hogy Kumrán kizárólag az esszénusok kolostora volt-e, vagy eredetileg a görög hódítókat legyőző makkabeusok erődjének épülhetett, illetve esetleg egy gazdag zsidó család villája volt, amelyet később az esszénusok gyülekezeti helyként használtak. A magyarázatot az épületről készített háromdimenziós modellel remélik megtalálni.

Mindenből egy kicsit

	Kumrán

Az UCLA (University of California, Los Angeles) két kutatója azt állítja, hogy a holt-tengeri tekercsek felfedezésének helyétől nem messze fekvő rejtélyes régészeti lelőhelyet a zsidók megérkezése előtt akár erődként is használhatták. “A régészeti bizonyítékok alapján Kumránt eredetileg erődnek építették, amit lakói elhagytak. Később a Jeruzsálemből érkező esszénusok – egy korai zsidó vallási közösség – telepítették be, akik magukkal hozták tekercseiket, és itt újakat készítettek” – mondta Robert R. Cargill, az UCLA végzős hallgatója.

Cargill és munkatársa William M. Schniedewind, az UCLA Közel-Keleti Kultúra és Nyelvek tanszékének vezetője elméletét az általuk az épületről készített háromdimenziós számítógépes modell alapján állította fel. “Ha egyszer az összes régészeti adatot három dimenzióban jelenítjük meg, akkor a megoldás a szó szoros értelemben mellbevág” – magyarázza Schniedewind. A kutatók azt remélik, hogy a San Diegói Természettudományi Múzeumban bemutatott Kumrán projekt sok kérdésükre választ adhat majd.

A Kumrán projekt 2008 januárjáig látható a San Diego-i Természettudományi Múzeum holt-tengeri tekercseket bemutató kiállításán, amely a legnagyobb, legátfogóbb és legtovább megtekinthető ilyen jellegű kiállítás, amelyet valaha rendeztek. A múzeumban ugyanis mind a 27 tekercset kiállítják, ebből 10 még soha sem volt látható a közönség számára.

A számítógépes modell 15 hónap alatt készült el a MultiGen Creator modellező eszköz segítségével. A modell vázát a Kumránból és más közel-keleti helyszínekről származó növények és földminták fényképei alkotják. Virtuálisan megalkották a Kumránban talált korabeli olajlámpásokat, tintatartókat, edényeket és egyéb tárgyakart. Az égről, a terület nyugati oldalán található sziklákról, a Holt-tengerről és a keleten elnyúló Jordán-fennsíkról készült nagy felbontású képeket Photoshoppal dolgozták össze, hogy élethűen ábrázolják Kumrán környékét. A projekt építészei végül műholdas képekkel helyettesítették a panorámaképeket, így virtuálisan szimulálni lehetett a terület topográfiáját és a domborzatát. A készítők már tervezik a barlangok virtuális modellezését is.

A kutatók eközben nemzedékek óta vitatkoznak arról, hogy Kumrán kizárólag kolostorként szolgált a tudós és békés esszénusok számára, vagy a görög hódítókat legyőző makkabeusok erődje volt (e győzelem emlékét őrzi a Hanuka ünnepe), vagy pedig egy gazdag zsidó család villája volt, amelyet később az esszénusok gyülekezeti helyként használtak.

Cargill és Schneidewind salamoni bölcsességgel azt állítja, hogy egyik elmélet sem állja meg a helyét a többi nélkül. “Úgy éreztük, hogy a régészeti maradványok magukért beszélnek. Ezért úgy döntöttünk, hogy a bizonyítékokat követjük a modellezés során, bárhová is vezet az eredmény. Megpróbáltuk rekonstruálni a tudósok által felállított hipotéziseket, de a legtöbbről kiderült, hogy építészeti szempontból kivetelezhetetlenek. De amikor az elméletek egyes elemeit hozzáadtuk a többihez, elfogadható és megépíthető megoldás bontakozott ki” – magyarázza Schniedewind.

Erőd, villa, közösségi központ

A két kutató azt állítja, hogy a mintegy 1800 négyzetméter alapterületű, kétemeletes építmény négyemeletes tornyával és 300 négyzetméteres udvarával nem olyan a formában lehetett egy vallási közösség otthona, ahogy azt az első ásatásokat vezető Roland de Vaux, francia dominikánus pap gondolta. De Vaux ugyanis úgy vélte, hogy a tekercsekben magukat “yahadnak” nevező eredeti lakók az esszénusok voltak. Elméletének középpontjában a közösségi étkezőcsarnok áll, amelyről a tekercsek részletes leírást adnak. Cargill és Schniedewind szerint azonban a korai ásatások ugyan rengeteg edényt felszínre hoztak, az étkező azonban mégsem volt az eredeti építmény része. “Amikor az étkezőt a modellünkbe helyeztük, rájöttünk, hogy csak később toldották az épülethez. Csak az eredeti építmény déli oldalához illik” – mondja Cargill.

Ha a területen erődítmény állt, ahol kevesebben éltek, mint egy zsidó vallási településen, akkor a lakosok valahol máshol étkezhettek, talán az udvaron, ahol kemencéket ástak ki. A 100 négyzetméteres scriptoriumról (ahol a tekercseket készítették) pedig például sokáig azt hitték, hogy a vallási közösség központja volt, de a helység elhelyezkedése és vékony falai inkább arra utalnak, hogy azt is csak később építették az épülethez.

De ha Kumránt eredetileg nem is közösségi élet céljára tervezték, fejlődése során nem csupán erődként használták. Norman Golb, a Chicagói Egyetem professzora 1996-ban írt cikkében amellett érvelt, hogy az építmény mindig is erőd lehetett. Az UCLA kutatói viszont úgy vélik, hogy az építmény eredeti részei, a négyemeletes torony és a két másik oldalon kialakított mély árok valóban erődre utalnak, de a melléképületek elhelyezkedése és a hozzátoldások inkább lelki, elmélkedő életre utalnak.

A kutatók például rekonstruálni tudtak egy hatalmas, a területen végigfolyó vízrendszert, amelyből feltöltötték a 10 rituális fürdőt, amelyet a fazekasok használtak, és amely ellátta vízzel a lakosokat, állatokat és növényeket. Ezen kívül a terület északnyugati oldalán csak egy alacsony fal védte a mezőgazdasági célra használt földeket, ami nem igazán jellemző egy erődre.

Cargill és Schniedewind “szintetikus” elméletét Jean-Baptiste Humbert francia régész feltételezése ihlette. Humbert 2002-ben kiadott könyvében azt állítja, hogy Kumránt először valószínűleg egy jómódú jeruzsálemi család nyaralójaként építették, aztán elnéptelenedett, míg végül i.sz. első században újra benépesítették. Humbert is úgy vélte, hogy a terület utolsó lakói az esszénusok voltak. “Ez a magyarázat döntő lépés volt a helyes irányba. De a közösségi helyiségeket – az étkezőt, a scriptoriumot és a fazekasműhelyeket – nagyobb emberi közösség számára építették, nem csupán egy jómódú családnak a sivatag közepén. Az építmény közösségi központként szolgált, amelynek lakói önellátóak voltak.”

A többi tudóshoz hasonlóan Cargill és Schniedewind is úgy véli, hogy a közös tulajdon elvét valló esszénusok minden vagyonukat, így az ott talált tekercsek 70%-át is Kumránba vihették. Úgy gondolják, hogy a tekercsek fennmaradó 30%-ában leírt yahad csoport az esszénusokat takarja, és hogy ők írták a Kumránban összeállított szövegeket, amelyek a Júdeai sivatagban folyó közösségi életet örökítették meg. Az UCLA kutatói szerint az esszénusok a római katonák támadásától tartva pakolták a tekercseiket cserépkorsókba, és rejtették el a Kumrán közelében lévő barlangokban.

(Forrás: www.mult-kor.hu)