Nyílt levél az MZSKE tagjaihoz

EGYESÜLETÜNK decemberi kongresszusát néhányan jelentős sikerként értékelték, s ezt két ténnyel indokolták:

1. várakozáson felüli számban, hozzávetőlegesen 600-an jöttek el a Gólyavárban rendezett kongresszusunkra,

2. látványosan bebizonyosodott, hogy Egyesületünk komoly társadalmi súlyt és rangot nyert eddigi működése eredményei nyomán. Erről tanúskodtak a magyar politikai élet jelentősebb pártjai képviselőinek, a Magyar Köztársaság Nemzetiségi és Etnikai Kollégiuma vezetőjének és Izrael Állam nagykövetének baráti hangú nyilatkozatai, amelyeket az MZSKE közgyűlése nagy tetszéssel fogadott.

 

Mindez valóban igaz, de ennek ellenére úgy vélem, hogy közgyűlésünk sikere csak részleges. Az új alapszabály-tervezetünk körül vita bontakozott ki, s ezek után szavazásra sem került, azaz elfogadása meghiúsult és ily módon az új vezetőség megválasztását is elnapolta a kongresszus.

Meggyőződésem, hogy az Egyesület tagsága igen bölcsen döntött, amikor az új alapszabály-tervezetet elvetette, miután az több ponton valóban nincs összhangban a demokratikus döntéshozatal sarkalatos elveivel. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az október–novemberben jogászaink által kidolgozott első alapszabály-tervezet és a vezetőség megválasztásának első tervezete, amit számítástechnikusok alakítottak ki, még a helyes út irányába mutattak. Később azonban – pénzügyi megfontolások, takarékossági okok miatt – jelölő és előkészítő bizottságunk lépésről lépésre fokozatos egyszerűsítéseket végzett mindkét tervezeten. A végsőkig leegyszerűsített alapszabály-tervezet kinyomtatott változata véleményem szerint elkapkodott és átgondolatlan, sőt időnként fogalmazásbeli és grammatikai sutaságok is nehezítik a szöveg megértését, értelmezését.

Tudomásul kell venni, hogy az Egyesület teljes tagságának megkérdezése nélkül semmilyen fontos kérdésben nem szabad úgy állást foglalni, hogy az az Egyesület hivatalos véleményeként jelenjék meg. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület a pártállam 1948–49-es hatalomátvétele óta az első demokratikusan szerveződött zsidó szövetség Magyarországon, és ettől sem anyagi, sem egyéb okok miatt egy lépést sem tágíthatunk. A demokrácia nem üres frázisok hangoztatásából áll, annak Egyesületünk teljes életét kell áthatnia. Mind ez ideig nagyon gondosan ügyeltünk arra, hogy efféle kifogásokkal ne illethessenek bennünket. Egyesületünk köztudomásúlag önálló és önmagát irányító csoportok, körök szövetségeként jött létre, s mindmáig rugalmasan lehetőséget, helyet és teret ad újabb s újabb csoportok (Theodor Herzl Kör, Kadima Cserkészcsapat, Karsai Elek Nyugdíjasklub stb.) és társegyesületek létrejöveteléhez és munkájához. Legfontosabb célunk ugyanis nem változott és nem változhat: a magyar zsidóság igényeit akarjuk minél jobban kielégíteni és munkánkkal a magyar zsidóság szellemi-lelki regenerálódását, újjászületését akarjuk szolgálni. Mindnyájan tudjuk, hogy Egyesületünknek kell dolgoznia a magyar zsidóság emelkedéséért, nem pedig egy újabb szervezetet kell a magyar zsidóság nyakába ültetni, mert ezt a pártállam 1948–49-ben a zsidó szervezetek összevonásával és felügyelet alá helyezésével már megtette. Működésünkkel ma a rajtunk kívül létező egyéb zsidó szervezetekre is hatnunk kell, s arra szükséges ösztönöznünk őket, hogy szervezetüket és tevékenységüket a demokratikus elvek alapján alakítsák újjá.

A vezetőségválasztást sem kellő gondossággal készítettük elő. Elmaradt az előzetes személyes konzultáció, nem volt szerencsés előzetes jelöltlistát kinyomtatni és beterjeszteni. Szilárd meggyőződésem, hogy Egyesületünk 21 tagú vezetőségét és ezen belül az 5 tagú ügyvezető elnökséget csak közvetlen, személyes választás útján lehet megválasztani. Akármennyire időigényes, a következő kongresszusunkon minden egyes jelöltnek személyesen kell a választók elé állnia, s el kell mondania tömören: ki ő, mit tett eddig, és mit kíván tenni a jövőben a magyar zsidóságért.

Elismerem, hogy a demokrácia szabályainak betartása gyakran körülményes, s esetleg pénz- és időigényes. Azonban ettől eltekintenünk semmilyen körülmények között nem szabad, mert a kényelmeskedő vagy takarékoskodó megoldások súlyos következménnyel járnak: társadalmi hitelünk csökkenésével, s esetleg az irántunk érzett bizalom megrendülésével.

A korántsem haszontalan vita után az Iskola Bizottság egyik tagja ismertette, hogyan áll a 12 évfolya­mos magyar zsidó iskola alapításának ügye, s kifejtette, hogy nagy valószínűséggel iskolánk 1990 szeptemberében megkezdheti működését. Végezetül a Szombat című egyesületi lapunk első számának megjelenéséről és jövendő terveiről számolt be a havilap főszerkesztője.

Vallom, hogy összességében nincs szégyenkeznivalónk. Minden kétséget kizáróan a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület II. közgyűlése hasznos szolgálatot tett Egyesületünk életének s jövőjének, s azt is igen jelentős érdemnek hiszem, hogy az Egyesület tagjai megfelelő érzékenységgel és kellő körültekintéssel gátat vetettek a demokráciával össze nem egyeztethető módszerek ás eljárások beszivárgásának.