Nők egymás közt, egymásról

Nők, egymás közt, egymásról

(Pető Andrea: Nőhistóriák. Seneca Ki­adó, 1998, 183 oldal, 880 forint)

Hézagpótló könyv, hiszen ebben a té­makörben még alig jelent meg komo­lyabb történeti munka.

A könyv különféle műfajú fejezetekre oszlik. Több rész is foglalkozik az 1945 és 1949 közötti magyar nőegyesületek törté­netével, a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége és a kommunista, illetve szociál­demokrata párt nőpolitikájával. Más mű­fajt képvisel a kommunista mozgalom két nagyjának szerelmi életével foglalkozó cikk, amely egy új diszciplínát, a történel­mi személyiségek magánéletének tudo­mányát alapozza meg. Rendkívül élveze­tes és jól megírt rész a Feministák Egyesü­letével foglalkozó fejezet, itt érhető tetten az, hogy a szerző mennyire szereti tárgyát. Csak biztatni tudjuk arra, hogy a feltehető­en zsidó eredetű Schwimmer Róza életé­vel bővebben is foglalkozzon.

A szerző a zsidó nőegyletekkel is foglal­kozik, amellyel nem sokan bíbelődtek ed­dig. A zsidó nőegyletek – a többiekhez ha­sonlóan – csak nehezen emelkedtek ki a hagyományos asszisztensi tevékenységek köréből. A nőegyletek a politikai nagykorú­ságba érkező magyar nők kulturális és ér­dekvédelmi szervezetei voltak, bár sok­szor csak a hagyományos női tevékenysé­gek még teljesebbé tételére törekedtek. Zsidó szempontból az is fontos, hogy az avantgárd nőszervezetek élén mennyi zsi­dó (eredetű) személy állt, melynek miértjé­re ugyanúgy nem tudjuk a választ, mint ahogy arra sem, hogy a többi „modernizá­ciós” mozgalomban miért volt felülrepre­zentált a zsidóság? De hát ezekre mindent kielégítő választ még nem sikerült kapni…

A könyv fő erénye az, hogy a témát – azaz a nők és a nőmozgalmak történetét – kiegyensúlyozottan és politikai elfogult­ságoktól mentesen írta meg. A radikális feminizmus ideológusai minden bi­zonnyal hasznosan forgathatják ezt a könyvet, hiszen olyan világlátást tanulhat­nak, amely határozottan nőpárti, de szé­les ívben elkerüli a biopolitika csapdáit.

Novák Attila