Női tábor Ravensbrückben
Női tábor Ravensbrückben
Berlintől 90 km-re északra terül el az egykori ravensbrücki női koncentrációs tábor és a hozzá tartozó, nemrég felfedezett uckermarki fiatal lányok koncentrációs tábora.
A húszfős nemzetközi nőcsoport német, osztrák, spanyol, chilei és magyar tagjai a két hét alatt kedvük szerint háromféle munkában vehettek részt. Az első csoport – mivel a feltárandó objektum mára már erdős terület – némi fakitermelés után ásatási munkálatokat végzett, és végül láthatóvá tett egy, a leányok táborához tartozó, SS-ek által használt (valószínűleg) raktárhelyiséget. A második csoport egy az előző években feltárt 60 méter hosszú barakk alapjait és a hozzá vezető utat tisztította meg, és tette látogathatóvá a területet. A harmadik csoport pedig 30 olyan önállóan megtervezett és elkészített eligazító- és információs táblát helyezett ki a környező utak elágazásaihoz, amely segít a tájékozódásban és több nyelven – köztük magyarul is – röviden ismerteti a látnivalókat.
A legmeghatározóbb élmény az a néhány nap volt, mikor túlélők látogattak el hozzánk. Pillanatok alatt megéreztük, hogy mindaz a szörnyűség, amit eddig csak könyvekből és filmekből tudhattunk erről a témáról, sokkal sokrétűbb és személyesebb, minden egyes elszenvedőjének egy kicsit más és más. A cseh származású, Ausztriában élő Irma Trtsak 25-28 éves koráig raboskodott a táborban, s a lágerhez tartozó Siemens gyárban, ahol a foglyok napi huszonnégy órás beszédtilalom mellett kényszermunkát végeztek, s „hogy homokszemeket szórjon a háború gépezetébe” zsíros kézzel fogdosta össze és tette tönkre a tekercselendő reléket. Akit ilyen ellenálláson rajtakaptak, rögtön kivégezték. Ceija Stojka szintén Ausztriából jött, s elmondása szerint az azonnali haláltól az mentette meg, hogy anyja 10 éves létére idősebbnek maszkírozta, s így „16 évesen” már munkaképesnek számított.
1939-45-ig 132 000 zsidó, roma, politikailag kifogásolt, emigráns, a szórakozóhelyeken a feketék swing zenéjére mulató, jehova tanúja, leszbikus, aszociálisnak minősített és a nemzetiszocialista normáknak bármilyen tekintetben ellentmondó nőt hurcoltak el a ravensbrücki lágerbe.
A ravensbrücki emlékpark vezetősége nagy hangsúlyt fektet a túlélőkkel való kapcsolattartásra, és rendszeresen meghívja őket. Az antifasiszta szemléletmód továbbvitele érdekében iskolai csoportoknak tartanak foglalkozásokat, beszélnek nekik a történtekről. Közreműködnek a feltáró munkálatokat végző civil csoportok szervezésében is. Az emlékparkhoz soknyelvű, tematikus könyvtár, és folyamatosan gyarapodó dokumentumgyűjtemény tartozik.
Semmihez sem fogható, meghatározó élmény volt ez a két hét. Mi, magyar résztvevők megtapasztalhattuk azt, hogy hogyan lehet közös erővel, diktafonnal, kamerával, ötletekkel, szervezéssel, csákánnyal, ásóval meghallgatni, rögzíteni és, ha éppen onnan kell, a föld alól is kiásni a nők történelmét.
Senki sem kételkedett bennünk…
Rózsa Judit
Címkék:2001-12