Noé szövetsége
A cím Mózes első könyvére utal, amikor az úr az özönvíz után szövetséget köt Noéval és leszármazottaival arról, hogy többé nem ismétlődik meg ez a katasztrófa, ennek jelképeként pedig megjelenik az égen időnként a szivárvány. Az ötletet Hajdú István művészettörténész adta a kollektív kiállításhoz, a szervezésben pedig részt vett a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Jankovics Tibor), és annak Festészetet Kedvelők Köre (Nógrádi Péter vezetésével), illetve a Zsidó Múzeum, ahol a kortársi csoportos tárlat volt látható. Bálványos Anna kurátor negyedszáz művészt kért fel egy esztendővel ezelőtt, akik közül most 23 festő munkája látható a legkülönfélébb stílusban és tematikus megközelítésben.
A realisztikus megközelítések sorából elsőként Fehér László nagyméretű, olaj-vászon Siratófalát említeném, a szürkék feketétől fehérig terjedő árnyalataiban, fotografikus pillanatfelvétel hatását keltvén. Gerber Pál hasonlóan puritán kolorittal megoldott kompozíciója a szürreális elemeket is keveri a realitással, így teremt drámai feszültséget az Isten a szövetségesünk felületén. Havas Bálint hófehér gipsz öntvénye egy négytagú család stilizált reliefje, amelyet nyakláncon viselt medál-formából nagyított fel „képpé”. SI-LA-GI a minimal-art módszerével él, amikor fekete alapon fehér nyomtatott betűkkel a JUDE szót festi akrillal a több méteres vászonra. A pasztell árnyalatok is belopózna a Herczeg Nándor Szökőkútjának vegyes technikájú falemezére, a lépcsőn valóságos papucsaikból kilépett és szoborrá merevedett figurák körül. A metafizikus atmoszférát tovább fokozza Radák Eszter kétrészes Szivárványa, amely utcasarkokat fest farostra játékkockaszerűen, élőlények nélkül és Bálványos Anna ezt találó rendezői ötlettel ráadásul a terem sarkába állította, e két képelemet egymással szembe fordítva. Baranyai András Cím nélkül is a szivárvány színskáláját vetíti színes ceruzával az összekulcsolt kezek fénymásolatára, míg Klimó Károly az Istenszem-motívumot nagyítja jelképpé lángoló festékrétegekkel és plexivel, miközben krétával firkálja a fekete alapra a biblikus címadást: „Rátekintek, hogy megemlékezzem…”
Falvédők sete-suta naivitását, polgári otthonok biedermeier érzelmességét és humorát aposztrofálja Für Emil Flódni című képe, gyermekkorunk pofonegyszerűségében is megható emlékű süteményét idézve. Chilf Mária hatrészes, vegyes technikájú sorozata a csírázás témájára írt variációkat, Dévényi Mónika ostorszerűen kígyózó felhőkből áztatja véresővel a háborgó tengert – ökológiai katasztrófát sejtetvén. Bukta Imre installációja régebbi és újabb korok reális fegyvereiből rakja ki a „Veletek” szót, míg meghatóan törékeny és parányi, élő zöld palántákból alatta a folytatást: „Ő és magzataitokkal”. A humor manapság – sajnos – hiánycikk, ezért örülhetünk, hogy felcsillan még Thury Levente fonákjáról szivárványt színező, kerámia a Jehova-kezén.
Keserű Ilona a hetvenes évek végétől állítja és festészetével bizonyítja – mint most „Több oldalról…” elnevezésű, kártyaszerűen tükörképes kompozícióján is -, hogy „ a szivárvány összes és bármely színárnyalata harmonizál a Földön élő emberek összes és bármely bőrszín-árnyalatával”. Az organikus absztrakció terén Gábor Áron finoman oldott tónusokkal kelti a Csönd és tér illúzióját monumentális vásznán, míg Győri Márton érzéki kolorittal vallja: Nóra örök. A minimal-art netovábbja Erdélyi Gábor sejtelmes, égszínkékben derengő 116 üvegcseppje a hasonlóképp terjedelmes képfelületen. A geometrikus absztrakció szerkesztési szigorát a nagy nemzedékből Bak Imre éppúgy betartja arany fényt árasztó templomkapuja fölé feszülő Szivárványán, akárcsak Gáyor Tibor tiszta színekből, keveretlenül és egymás fordítottjaként festett diptichonján. A sarkos elemek helyett a Két kék egymásba simuló félgömbjeit választja temperával színezett, fából formált reliefjén Fajó János. A vonalak és ívek változatos motívumainak sorozataiból variál kettős képsíkot szitanyomatokból, vászon alapon Magén István, hideg és meleg alaptónusban. Az egymást részben fedő szín-négyzeteket oldja hallatlanul elegáns Sajkává Maurer Dóra talányos akril-kavalkádján. Végül Nádler István a mélykék alapon virító fehér „zongorabillentyű-sort” mérnöki precizitással szerkeszti ugyan, de mögötte, a fekete alapot széles ecsetvonásokkal pásztázza, így teremtvén festői „lazítást” monumentális képfelületén. Talán az eddigiekből is kiderül: ki-ki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló művészi megközelítést a Noé szövetsége színvonalas kollektív kiállításán, kortárs mesterek avatott tolmácsolásában, amelyhez nívós katalógus is készült, változatos tanulmányokkal.
Wagner István
Címkék:2002-03