Nincs recept a Hamász ellen
Interjú a knesszet munkapárti alelnök asszonyával
Forrás: Népszava
2008. április 18. Hogyan lehet megakadályozni a palesztin szélsőségeseket abban, hogy provokációikkal újra meg újra kiélezzék a közel-keleti helyzetet? Hogyan lehet növelni a mérsékeltek mozgásterét?- e kérdéseket, melyeket a Gázai övezetben lezajlott legutóbbi véres események tettek aktuálissá, Colette Avitalhoz, a knesszet munkapárti alelnökéhez, a külügyi és védelmi bizottság tagjához intéztük.
A Budapesten tartózkodó politikus asszony emlékeztetett: a szélsőségességnek régi hagyománya van a Közel-Keleten. Bármilyen egyezmény született is eddig, mindig voltak olyanok, akik „gondoskodtak” a békefolyamat megszakításáról. Mi ezért folyamatosan tárgyalunk a Mahmúd Abbász vezette mérsékelt palesztinokkal. Nem engedjük a tárgyalások megszakítását, nem engedjük, hogy a szélsőségesek keresztülvigyék akaratukat. Sajnos azonban ezek Gázában – ahogy az egész Közel-Keleten – egyre erősebbek lesznek. Így aztán nincs kész válaszunk arra, hogyan lehetne növelni a mérsékeltek mozgásterét. A tárgyalásokkal és az azokat követő intézkedéseinkkel törekszünk erre: gazdasági könnyítéseket vezettünk be, úttorlaszokat, ellenőrző pontokat szüntettünk meg. Elértünk bizonyos sikereket, de minél több a fegyveres erőszak, minél több a vérontás, annál nagyobb teret nyernek a szélsőségesek.
Megkérdeztük még Avital asszonyt, miért tiltották meg az izraeli hatóságok Jimmy Carternek azt, hogy Gázába menjen és ott a Hamász vezetőivel – ahogy a volt amerikai elnök mondta – a béke ügyében közvetítsen. A politikusnő válaszul kijelentette: Izrael semmit sem tiltott meg Carter számára; a volt elnök azzal tárgyal, akivel akar. Gázába való átlépését Izrael azért nem engedhette, mert nem tudta volna garantálni a biztonságát. Amellett a volt elnök azon szándéka, hogy tárgyalásokba bocsátkozik a Hamásszal, ellenkezik az egész Nyugat, sőt a közel-keleti béke ügyében közreműködő kvartett – az ENSZ, az EU, az Egyesült Államok és Oroszország – azon irányvonalával, hogy a Hamásszal nem szabad egy asztalhoz ülni. Ami pedig az ön által említett közvetítést illeti: mi nem kértük erre Cartert. Hiszen mi értelme van közvetítésnek egy olyan szervezettel, amely azt akarja, hogy eltűnjünk a föld színéről és egy időleges siker csak azt eredményezné, hogy nem holnap akarna végezni velünk, hanem csak két hét múlva?
