„Nincs olyan sok hívő zsidó olvasóm”

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Nincs olyan sok hívő zsidó olvasóm”

Arnon Grunberg holland íróval magyar fordítója, Wekerle Szabolcs beszélget

Arnon Grunberg 1971-ben született Amszterdamban, német származá­sú zsidó szülők gyermekeként. Né­mi téblábolás és helykeresés, a gimnáziumból való kirúgatása és alkalmi munkák után 23 évesen jelent meg első regénye (Uborkaszezon, magyarul kiadta a JAK-Osiris), amellyel példátlan villámkarriert fu­tott be a holland irodalomban, és mindjárt a legnépszerűbb szerzők közé emelkedett. Fantasztikus mun­kabírású író, egymást sűrűn követő regényei mellett színdarabot, novel­lát, verset, esszét és számos cikket publikál. Nálunk az Uborkaszezo­non kívül Fantomfájdalom című re­génye és ínyencek című novellás- kötete jelent meg (mindkettő a Gon­dolatnál), A zsidó messiás című re­génye idén ősszel lát napvilágot az Ulpius-háznál.

  • Legutóbbi könyve, A zsidó mes­siás ősszel jelent meg Hollandiá­ban. Eddig milyenek a kritika és a közönség reakciói?

– Nagyon változó, mint szinte az összes könyvemnél. Néhány kritikus szerint ez az év legjobb könyve, és az eddigi legsikerültebb munkám, mások viszont pocséknak, infantilisnek és íz­léstelennek tartják. Általában minden­ ki megegyezik abban, hogy ez az ed­digi legkomorabb regényem, ami igaz is, bár szerintem valamivel könnye­debb a hangvétele, mint az ezt megelőző Menedékkérőé. Lehet, hogy bi­zonyos fokig kibékültem a borúlátá­sommal.

  • Sok más írása is provokáló le­het a zsidó olvasók számára. Nem ismer tabut, talán eddig szokatlan könnyedséggel nyúl bizonyos ké­nyes témákhoz. Ez tudatos?

– Remélem, hogy igen. Csak azokat a tabukat vagyok hajlandó elfogadni, amelyekről azt gondolom, hogy hasz­nosak. Egy regényben mások a hat­árok, mint a valóságban. Az én regé­nyeim főhősei – de nem is csak az én regényeimé, bárkiéi – nyugodtan lefe­küdhetnek a saját anyjukkal. Én erre nem egyhamar szánnám rá magam. Nézze, a tabuk olyan gondolkodásmódból indulnak ki, amelyekben már nem kételkedünk. Én viszont szeret­ném bemutatni, hogy létezhetnek más gondolkodásmódok is, hogy máskép­pen is lehet látni a világot. Nem a ta­buk ledöntésére törekszem, hanem ar­ra, hogy bemutassam, amikor egy bi­zonyos tabu már nem működik, tehát már elvesztette a funkcióját, és csak szertartásként létezik.

  • Lehet, hogy teljesen normális, hogy a fiatalabb generáció más­képp lát dolgokat, mint a korábbi­ak?

  • Talán. Egy bizonyos mértékig biz­tosan. Nagyon bízom benne, hogy a fiatalok nem fogadnak el feltétel nél­kül mindent, amiről a szüleik azt állít­ják, hogy így vagy úgy van. De lehet, hogy hiú reményeket táplálok.

  • Mit szóltak a zsidó – elsősorban a hívő zsidó – olvasók A zsidó mes­siáshoz?

  • Nincs olyan sok hívő zsidó olva­sóm. Bár a hollandiai zsidó újság nagy meglepetésemre pozitívan fogadta a könyvet. Sosem lehet tudni.

  • Legutóbbi magyarul megjelent könyve, az ínyencek budapesti be­mutatóján az volt az érzésem, hogy zavarja, ha a zsidóságáról faggat­ják. Jól láttam?

  • Hogy zavar, az túlzás, egyszerűen néha nem tudom, mit kellene monda­nom erről, ennyi az egész. Nem va­gyok vallásos, vagyis a kérdés az, szá­momra mit jelent, hogy zsidó vagyok.

– Édesanyja viszont hívő, és tize­nöt éves koráig önt is rendszere­sen vitte magával a zsinagógába. Ön azóta ateista lett, miközben a nővére Ciszjordániában lakik, és hét gyereket szült. Hogy lehet, hogy ennyire eltérő utat jártak be?

  • Megpróbálom úgy megválaszolni a kérdést, hogy közben ne kelljen nyi­tott kapukat berúgnom. Azt hiszem, a nővéremnek biztonságra volt szüksé­ge, és az én „igazságaimat” elfogadha­tatlannak tartotta. Tartozni akart vala­hová. Persze, én is szeretnék tartozni valahová, de olyan feltételekkel, ami­ket én szabok meg. Ráadásul ő nyil­vánvalóan képes hinni, én ellenben nem, vagy legalábbis nagyon nehezen. Nem hiszem, hogy az emberi szenve­désnek értelme van, szerintem a szen­vedés értelmetlen. Aki ezzel nem ért egyet, hamar Istennél lyukad ki. En­gem inkább a Camus-féle abszurdiz­mus vonzott. És vonz még ma is. Rá­adásul a magányban és az értelmetlen­ségben valami heroikusát is látok.

  • Mindig is furcsán érezte magát a zsinagógában, vagy volt egy pil­lanat, amikor rájött, hogy ez a do­log nem önnek való?

  • Soha nem tudtam igazán beleélni magam a zsinagógában folyó esemé­nyekbe, igaz, a teniszórába sem tud­tam beleélni magam. Én már csak ilyen megfigyelő alkat vagyok.

  • Gondolja, hogy létezik olyan, hogy „zsidó irodalom”, amelynek saját ismertetőjegyei vannak? Ha igen, kit szeret az ide sorolható írók közül, mely könyvek érintették meg leginkább?

  • Vannak írók, akik zsidó témákról írnak, de ha jobban megnézi az ember, kiderül, hogy végső soron ők is csak emberi témákkal foglalkoznak. Mega­lázás, elnyomás, elszigeteltség, min­dez nem specifikusan zsidó téma. Na­gyon szeretem Isaak Babelt, de nem azért, mert zsidó. Egy író számára a kívülálló pozíciója a leghasznosabb.

  • A könyvei beletartoznak vala­miképpen a zsidónak nevezett iro­dalomba?

  • Hát, ha mások azt mondják… Ami azt illeti, én is úgy gondolom, hogy meg kellene kapnom a Nobel-díjat. De sajnos kénytelen leszek kivár­ni, míg mások is így gondolják. Az, amit az író a saját műveiről mond, mindig viszonylagos.

– Hollandiában a múlt év végén váratlan dolgok történtek: meggyilkolták Theo van Gogh film­rendezőt, mire reakcióként kisebb polgárháború tört ki az őslakos hollandok és a muzulmánok között templom- és mecsetgyújtogatá­sokkal, fenyegetésekkel. Mit gon­dol, szükségszerű, hogy ez bekö­vetkezett?

  • Nem szükségszerű, de talán elke­rülhetetlen. Hollandia nem annyira li­berális és toleráns, mint hitte magáról. Ugyanakkor nem szabad eltúlozni a történteket. Azonnal kitört egyfajta tö­meghisztéria, amit nagyon nem szere­tek.

Gondolja, hogy a mindeddig – de legalábbis a jobboldali politikus, Pim Fortuyn életét kioltó 2002-es gyilkosságig – oly liberális Hollan­diának lehetősége lett volna elke­rülni ezt az utat?

– Nehéz kérdés. Mindannak, ami Hollandiában történik, Európához is köze van. Európa nem ismerte fel, mit jelent beengedni egy számottevő mu­zulmán kisebbséget anélkül, hogy en­nek a kisebbségnek valódi perspektí­vákat kínálna. A fundamentalizmus soha nem csak gazdasági probléma, de csak akkor válhat belőle tömegmozga­lom, ha gazdasági tényezők is gerjesz­tik. Európában kialakult egy új prole­tariátus, és ez a proletariátus most el­kezdte követelni a jogait. A határok lezárása nem jelent megoldást. Euró­pának előbb-utóbb bele kell törődnie, hogy már nem csak keresztény föld­rész. Ha erre nem hajlandó, elkerülhe­tetlen a népirtás, a rettegés, vagy az apartheid.

  • Mi a véleménye a terrorizmus problémájáról?

  • Indirekt módon megírtam a Mene­dékkérőben. Szinte csak az erőszakot vagyunk hajlandóak komolyan venni. Annak pedig, aki azt akarja, hogy ko­molyan vegyék, gyakran csak az erőszak áll rendelkezésére.

  • Melyek a lehetséges megoldá­sok?

  • Nemigen van megoldás erre a konfliktusra – lásd feljebb. A kapita­lizmus nem kínál megfelelő választ az emberi szenvedésre. Minden vallás magában hordozza a fundamentalizmus magját, tehát a terrorizmust is. Az iszlám terrorizmus kihalhat, de a terrorizmus soha.

  • A nyugati kultúrkörben nagyon erős a baloldal Izrael-ellenes kritikája (ez Ma­gyarországon egyébként éppen a jobboldal privilégi­uma). Gondolja, hogy a kri­tikusoknak igazuk van?

  • Az izraeli társadalom rot­hadt, de semmivel sem rothadtabb, mint a magyar vagy a holland. Szerintem egész­ségtelen az izraeli-palesztin konfliktusra irányuló figye­lem. Nem vagyok cionista, de nem vagyok Izrael Állam megszüntetésének híve sem. Úgy hiszem, hogy az egy népnek egy ország koncepciója régi­módi és romantikus. Manapság alig valaki lakik a saját országában, és előbb-utóbb be kell látnunk, hogy ez egyáltalán nem olyan borzasztó.

  • Az itt olvasható írásában (Hogy áll a háború?) nagyon ironikusan nyilatkozik Izraelről. Mit gondol a zsidó államról? Ez a megoldás? Vagy hiba volt létrehozni?

– Igen, filozófiai értelemben min­denképpen hiba volt. Theodor Herzl a jóval Hitler megjelenése előtt tapasz­talható virulens antiszemitizmusra re­agált. Izrael Ilam világra segítésével Európa az egész zsidó problémát ex­portálta a Közel-Keletre, de meg nem oldotta. Izrael Európa teremtménye, Európa felelőssége, hogy létrejött. Ta­lán jobb lett volna Argentínában megalapítani a zsidó államot, de hát visszamenőleg már nem lehet megfor­dítani a történelmet.

támogatás
Pop up banner1

Címkék:2005-06

[popup][/popup]