Nézz vissza haraggal?

Zsidó Híradó, 1895. január 4.

Egy kis összahasonlítás

Az orthodox rabbi soha be nem telik a thora és a szent tudományok mívelésével, a nappalt és estét tanítással és tanulással tölti be, ah a neológok hit­szónoka a drága időt praktikusabban osztja be. Ő élvezeteit osztja meg az idő nappali és esti részei közt és egyetlen vallásos funkcióját a gondosan kivasalt fehér nyakkendő és reverenda rán­caiban fejezi ki, a héber tudományok mívelését szanszkrit tudósok kezében biztosabban látja, tehát e téren nem is kontárkodik. Hallottuk egy hazai neo­lóg rabbi panaszát, hogy az orth. rabbik velük nem barátkoznak.

Ugyan hogy képzelik ők a barát­ságot?… A vallás buzgó híve a vallástalanság apostolával csak úgy nem ölelkezhetik, miként nem egyesülhet a tűz a vízzel, miként nem ereszkedhetik le a fenyő az apró bokorhoz és miként nem egyesülhet a nyíltság, jámborság a színezéssel és hitetlenséggel.

Múlt és Jövő, 1920. január 2.

„Éhségblokád a zsidók ellen”

Dr. Bolgár Mózesnek a Múlt és Jövő egyik legutóbbi számában megjelent vészkiáltása a zsidóság széles köreiben keltett visszhangot. Nem csak a zsidó kereskedőket érdekli a keresztény fogyasztási szövetkezetek nagyarányú agitációja, hanem az egész zsidóságot, mert a keresztény szövetkezetek és ter­melők szervezkedése megvonhatja a zsidóktól az élelmiszer-beszerzés le­hetőségeit vagy legalább nagyon meg­drágíthat mindent a zsidók számára, akik esetleg csak a lánckereskedelem útján juthatnak majd élelmiszerhez…

Felkerestük az egész országot behá­lózó és a legtöbb keresztény fogyasztási szövetkezetét magába olvasztó „Hangya” igazgatóját, Meskó Pált, akinek a szervezkedés körül „bokros érdemei” vannak…

– Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a keresztény részről megindult kereskedelmi mozgalom nem anti­szemita mozgalom és nagyon félre­értenek bennünket azok, akik ezt hiszik és híresztelik. Mindössze az történik, hogy a bolsevizmussal életre pofozott magyarság kezd ráeszmélni kártékony tunyaságára és offenzivát indít a zsidóság ellen (akiknek köréből mégis­csak legnagyobb számban kerültek ki a bolsevisták) ott, ahol esetleg korlátlan hatalomra szert téve ismét katasztró­fába juttathatná az országot – tehát a kereskedelemben is.

A Munka. A Vörös Hadsereg által felszabadí­tott munkaszolgálatosok lapja, 1945. február 1.

Szalay polgármester rendelete a zsidó értékek bejelentéséről

Szalay Sándor polgármester az alábbi rendeletet adta ki:

Felhívom Újpest m. város lakos­ságát, hogy minden, a volt fajvédelmi törvények értelmében zsidónak tekin­tendő egyéntől birtokában lévő (vásá­rolt, megőrzésre átvett, árrésen vásá­rolt, ajándékozás vagy egyéb módon szerzett stb.) minden néven nevezendő ingóságot (bútor, fehérnemű, ágyne­mű, ruhanemű, szőnyeg, edény és egyéb értéktárgyak) 4 napon belül je­lentse be.

A bejelentéshez a megfelelő nyom­tatványt a városházán 1. em. 28. sz. alatt adják ki, ugyanott teendő bejelentés is február hó 5-től 8-ig.

Felszólítom a házparancsnokokat és házmestereket, hogy a bejelentési köte­lezettség megtörténtét ellenőrizzék és jelenleg nem lakott lakásokban lévő vagy tárolt zsidó ingóságokat bejelent­sék. A bejelentési kötelezettség mu­lasztói ellen haditörvényszéki eljárás indul.

Új Élet, 1970. január 1.

Kilenc évi súlyosbított börtönbüntetésre ítélték Franz Novakot

SS-Hauptsturmführer Franz Novak vallomását – amelyet bűnperének har­madszori főtárgyalásán tett -, az ÚJ ÉLET legutóbbi számában már részle­tesen ismertettem. Merev tagadásával szemben: „csak egy kiscsavar, jelen­téktelen kerék voltam a Gestapo hatal­mas gépezetében” – természetesen a vádhatóságra hárult a feladat, hogy dokumentumok ismertetésével és tanúk felvonultatásával a vádlott bűnösségét az esküdteknek bebizonyítsa.

A frankfurti Krumey-Hunsche per tanulságai alapján várható volt, hogy a vádhatóság ismét magyar részről kér segítséget, hiszen a per tárgya kizárólag Novak magyarországi tevékenysége volt. Frankfurt – annak ellenére, hogy Nyugat-Németországgal nincs jog­segély-egyezményünk – élt ezzel a lehetőséggel. Valóban Legfőbb Ügyész­ségünk részéről nyújtott nagyarányú dokumentáció segítségével ért el az ot­tani vádhatóság nagy sikert.

Az SS-tanúk köréből mindössze két őszinte vallomás hangzott el. Erika Scholz, Novak egykori gépírónője val­lotta:

– Én és a Gestapo minden tagja is­merte az „Endlösung” és a „Sonderbehandlung” valódi jelentőségét, vagyis azt, hogy ez volt a zsidók teljes ki­irtásának nálunk használatos fedőneve.