Nézz vissza haraggal?
Egyenlőség, 1896. április 10.
Amiről éveken által a leggonoszabb éjszakáinkon se álmodtunk, de amit egy-két év óta mind fenyegetőbben látunk közeledni: a rém itt van. Rosszabb a dögvésznél, mert nem arra támad, a mi porladó rajtunk, hanem lelkünk épségét, erkölcseink tisztaságát, emberi érzéseinket mételyezi meg. E rém az antiszemitizmus.
Ne áltassuk magunkat! Hiú, ostoba tapintatból el ne hallgassuk, abban a naiv hitben, hogy a hangos szó fölébreszti a még szunnyadót. Ez a rém nem szunnyadozik, hanem ébren van. Vigyázzunk, álljunk résen vele szemben, az utolsó, döntő harczot kell megvívnunk vele és győzni fogunk: Mert íme nem alszik és nem szunnyad Izrael őrizője!
Itt az ellenség. Bécsből jön, ahol már minden az övé, ahol őt imádja minden.
De a sátán nem éri be ennyivel: most már hozzánk jön el. Itt se a népet bujtogatja föl; ó ez a nép, a józan magyar nép nem alkalmas rá, hogy őrült chimaerakkal saját polgártársaira lázítsák. Itt is a nagyokat és a harsogó hangúakat kerítette hatalmába, akik most a kiáltozástól rekedten kínálják meggyőződéseiket a népnek. A grófok és aranygyapjasok meggyőződései miként válnak népi hitté? Valóban kíváncsiak vagyunk e csodatételre!…
Védekezzünk! Védekezzünk minden erőnkkel, a szellem, az erkölcs, a tisztes tartózkodás fegyvereivel. De védekezzünk, ha kell, akár fegyverrel is, mert a gyávaság aljas vádját nem engedjük gyáva lelkektől magunkon száradni.
Nem magunkat féltjük: „Sokat szorongattak gyermekkorom óta, elmondhatja bátran egész Izrael… de azért egészen nem fojthattak el.” Minekünk magunkat nem kell védenünk, hisz véd a törvény, a fönnálló rend.
De meg kell védenünk a nemzet becsületét, melynek igaz szívvel őrzői vagyunk; féltenünk kell szeplőtlen hírnevét a magyar népnek, melynek jobb gyermekei, áldozatra készebb fiai vagyunk, mint a lelketlen gazok, kik üszköt dobnak békés szomszédaik födelére.
Egyenlőség, 1926. április 5.
A húszezer honvéd
Haller István kétségbevonta a szabadságharc húszezer zsidó honvédjét. Figyelmeztetjük Haller Istvánt, hogy ezzel a kijelentéssel veszélyes területre lépett. Megvan a honvédnévkönyv, benne megvannak az összes zsidó honvédek nevei, de ez a honvédnévkönyv tetemesen ki is bővült, mert Bernstein Béla dr. nyíregyházi főrabbi, ki a magyar zsidók történetét a 48-as szabadságharcban megírta, a monarchia bukása után a felszabadított titkos levéltárból is több száz új nevet nyomozott ki és hozott köztudomásra. Már 1896-ban tették közzé Kossuth Lajosnak jászberényi beszédét, melyben Kossuth kijelentette a zsidókról, hogy húszezren vitézül harcolnak seregünkben …melyet azóta semmiféle történettudósnak nem jutott eszébe kétségbevonni.
Új Élet, 1946. április 3.
A vértanúk és az áldozatok napja
A polgári esztendő utolsó napját a vértanúk és az áldozatok emlékének szenteltük. A magunkbaszállásnak ez az ideje arra intett minket, maradék zsidóságot, gondolkozzunk azon: a tényekkel és az iszonyatos tanulságokkal szemben hogyan kell viselkednünk, hogy elbírjuk ezt a gyásszal és terhes emlékekkel terhes életet… A zsidóság felvehető – viszont levehetetlen. A zsidó sorstól semmiféle alkalmazkodás, álcázás, vallásváltoztatás nem szabadít meg senkit… Szánalmat és részvétet érzünk az ilyen zsidó iránt. Nem tartozik sehova… Nincs olyan közösség, amely szeretné s amelyet ő szerethetne. Megmondom nyíltan: a kitért zsidókra gondolok, azokra, akiket keresztény vallási meggyőződés nélkül megkereszteltek… akik tavaly tavasszal és nyáron azt hitték, hogy a keresztlevél megmenti őket és gyermekeiket a vagontól és a pusztulástól. Láthatták: semmitől senkit nem mentett meg.
Új Élet, 1971. március 1.
A zsidóság helyzete a Szovjetunióban
– Az APN tudósítójától –
Az imperialista körök a szovjetellenes, kommunistaellenes propaganda felszítására az utóbbi időben az úgynevezett zsidókérdést használták fel… Ezeket a rágalmakat szertefoszlatják az objektív adatok, amelyek képet adnak arról, milyen helyet foglal el a Szovjetunióban a zsidóság..
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom felszámolta a zsidó lakosságot sújtó letelepedési korlátozásokat. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága 1934-ben határozatot hozott a Zsidó Autonóm terület létrehozásáról. Ennek székhelye Birobidzsán. Területe 35 800 négyzetkilométer, vagyis nagyobb, mint Izrael államé. Az 1959-es adatok szerint a területen 162 856 fő volt, zsidók mellett oroszok, ukránok, beloruszok stb. élnek… A Zsidó Autonóm területet Lenin-renddel tüntették ki gazdasági és kulturális eredményei elismeréseként.
A Szovjetunióban bárhol éljenek is különböző nemzetiségű dolgozók, mindenütt aktívan bekapcsolódhatnak a gazdasági, a politikai és a kulturális életbe. Régen eltűntek már az úgynevezett zsidó foglalkozások: orvosok és ügyvédek, ötvösök és kereskedők, szabók és cipészek mellett a Szovjetunió különböző vidékein mindenütt találunk zsidó nemzetiségű építőket és kohászokat, lakatosokat és asztalosokat, gépkezelőket és gépkocsivezetőket, bányászokat és pilótákat, pedagógusokat és állami alkalmazottakat, pártmunkásokat és hivatásos katonákat…
A szovjet alkotmány biztosítja a hívőknek a vallásszabadságot, akiknek minden rendelkezésükre áll vallásuk gyakorlásához. Peszach előtt például a zsidó vallási közösségeknek mindig biztosítják a maceszt, 1969-ben például mintegy száz tonnát készített a moszkvai zsinagóga péksége.
Címkék:1996-04