Nézz vissza haraggal?

Egyenlőség, 1896. március 6.

Nem kérünk az új hazából

Válasz dr. Herzel Tivadar röpiratára

Lapunk más helyén egész terjedel­mében közöljük az ösmertetést, melyet dr. Herzel Tivadar, a modem német írók egyik legkiválóbbja, minap megje­lent s különösen zsidó körökben rop­pant föltünést keltett „Der Judenstaat” czímű röpiratáról, ennek közvetlen megjelenése előtt egy angol lapban közzétett. A Neue Freie Presse Feuilleton rovatának szerkesztője, a bécsi burgszínház vígjáték-költője valósággal fascináló módon írta meg legújabb, 86 oldalra terjedő – tárczáját, melyben oly szellemesen oldja meg a világtörténe­lem kétezer éves, nagy kérdését, akár­csak Jules Verne a holdbeliekkel való közlekedésünknek nagy kérdését. Míg olvassuk, míg ránk hat a varázs, mellyel csak valódi mesterek képesek a betűt fölruházni, még tán el is hisszük. Hisz oly egyszerű az egész. Ki van fejtve, be van bizonyítva, akárcsak kétszer kettő négy, hogy följuthatunk a holdba, hogy a hold lakói eljuthatnak mihozzánk a földre, még tán össze is házasodha­tunk. Mikor aztán kijutunk a levegőre, emberekkel találkozunk s látjuk a való életet, elmosolygunk könnyen hívőségünkön s az egésznek a facitje, hogy elösmerjük, hogy Verne igazán nagy me­semondó.

Bizonyos irányok magyarázhatatlan, kábító hatással vannak az elmékre és fátyolt vonnak a legokosabbak tisztán­látására is… Köd feküdte meg sokak gondolkodását és botlottak különben tisztánlátásúak is. Az antiszemitizmus a köd, mely nem csak híveit vakítja meg, de megfosztja józanságától azoknak egy részét is, kik ellen irányul. Ez a köd szülte a zsidó nemzetiséget hirdető cio­nizmust; szülte a különféle zsidó aka­démiai egyesületeket és szülte – min­den tisztelet mellett, mellyel Herzel Ti­vadar írói nagyságának adózunk – a zsidó állam megalkotásáról szóló leg­újabb könyvet is. Ha elmúlik a köd – mert el fog múlni és nem sűrűsödni, mint a szerző hiszi – maga is nevetni fog fantáziája merészségén.

Sport és Társadalom, 1921. március

Izomzsidóság és izmos zsidóság.

Irta: Dr. Richtmann Mózes.

Amikor Max Nordau, a híres író kiad­ta két évtized előtt a jelszót, hogy „izomzsidóság” (Muskel-Judentum) ne­velésére van szükség, megindult a zsi­dó sportegyesületek szervezésére irá­nyuló munka. A kitűnő publicista az izomzsidóságot talán szembe akarta helyezni a régi zsidósággal, pedig az ilyen irányú törekvés igazán zsidó tala­jon termett, csak nem szabad a zsidó­ságot azonosítani a középkori gettóval. Az egész középkoron át a zsidóságot erőszakkal elkülönítették a társadalom­tól, üldözésekkel lehetetlenné tették az életét, elzárták a fénytől, a nap melegé­től, aminek következménye ezután a zsidók testi fejletlensége, az elnyomottság érzetéből eredő bizonyos félszegség és félénkség lett.

De ez nem a zsidó ideál. Az egész bibliai és talmudi irodalom a jó erős, egészséges embert állítja mintaképül. Ha a görög ember a sport célját a kalakogathia (szépség és jóság) eszmé­nyének fejlesztésében látta, úgy a bib­lia töprengő és kételkedő Kohelet-je nemcsak erre buzdít, „örvendj ifjú fia­talságodnak, gyönyörködj ifjúságod­ban” hanem arra is, hogy elérjük azt, amit úgy nevez: „tov áser jofe” (jó, amely szép is).

A vallásos haluc, 1946

Mozgalmi élet: Próbahit – javsut Ceredtótújfalun

Tíz napja készülődik a chevre, hogy megkezdje a plugáéletet. Valójában már rég elszánták magukat, hogy plugára mennek, de bizonyos technikai aka­dályok állottak fenn és nem lehetett le­menni a távoli tanyára, hogy a mező­gazdasági plugá beindulhasson. De most elérkezett a várva várt pillanat.

A város még alszik, hiszen alig mú­lott öt óra… Chalucok teherautóra ra­kodnak… Végre kész! – törli meg Dov izzadt homlokát. Dehogy kész – hang­zik egy közbeszólás – még csak most jön a java! Hisz nincsenek ágyak, éle­lem sincsen biztosítva. Az első pár nap­ra élelmet magunkkal kell vinni. Me­gyünk rekvirálni. Hisz Oszi még a múlt héten kiadta a parancsot: Mindent Ceredért!

Erre az autó elindul. Az első állomás a Vilmos 7. Innen nem vittek el sem­mit, csak ami mozdítható volt. Kenye­ret csak annyit hagytak, amennyi egy reggelre volt elég. Második állomás: Ró­na. Innen ágyak lettek rekvirálva. No és egy kis ennivaló… Utána jött Rákosfal­va és Mátyásföld. Szegények. Nem gon­dolták volna, hogy ilyen rossz napra vir­radtak.

Nyolckor az autó elhagyta Budapest külvárosát is. Az autó vígan robogott a chalucokkal s a szél fütyülve vitte to­vább a chalucok ajkáról az ivrit dalokat.

Új Élet, 1971. március 1.

Allen Ginsberg, a költő

Nehéz, de nem hálátlan feladatra vál­lalkozik az, aki ma Amerika egyik két­ségkívül legvitatottabb, de mégis talán a sok közül legeredetibbnek tűnő köl­tőjéről akar írni…

Verseit magyarra fordítva az 1967-ben nálunk is kiadott „Üvöltés“ című beatantológiából ismerhette meg a ha­zai közönség. Kelet-európai zsidó be­vándorlók gyermeke. Apja, az amerikai „vidéki” költő, ellentétben fiával, a ha­gyományos verselés híve, de ez idős kora ellenére sem akadályozza meg őt abban, hogy Alennel közös felolvasó estet tartson. Tavaly Miamiban húsz­ezer (!) ember előtt léptek fel, erősen megcáfolva azt a nézetet, hogy Ameri­kában kevés lenne az irodalomkedve­lők száma… Egyik kritkusa azt írta róla: ő Amerika lelkiismerete… Ezt túlzás lenne állítani, de nem helytálló a másik megállapítás sem, miszerint társadalom­ellenes.