„Néped az én népem”

„Néped az én népem”

Érthető módon többet tudunk a különféle okokból hitüket elhagyó zsidókról, mint azokról, akik betértek a judaizmus­ba. Holott az utóbbiak között legalább annyi neves szemé­lyiséget találhatunk, mint az előzőek között. A legismertebb példák – mint Cippora és Rut – a bibliai kor vagy a poszt­biblikus kor szülöttei voltak (Onkelosz, Hillel híres pogá­nya). Ám a betérések története végigkíséri a zsidó történel­met. Néhol teljes népek (vagy legalábbis azok vezető réte­ge) tért be – mint az etióp falassák, egyes arábiai törzsek, vagy a kazárok esetében máskor bizonyos csoportok ju­tottak el tudatosan vagy fokozatosan a judaizmusig. A refor­máció idején több protestáns irányzat is addig kutatta a Bib­lia alapjait, hogy sok szempontból már inkább a zsidóság­hoz álltak közelebb. (Többek között az ettől való félelem miatt vált későbbi éveiben zsidógyűlölővé a kezdetben már- már filoszemitaként induló Luther.) A leghíresebb az erdé­lyi szombatosok története. A protestantizmusból elinduló székely szombatosok idővel teljesen idomultak a zsidóság­hoz: a kóser mészárszékeken vásárolták a húst, később zsi­dókkal házasodtak, mígnem a 19. század második felében Eötvös József miniszter hivatalosan is engedélyezte szá­mukra a betérést. Napjainkban is léteznek olyan csoportok, amelyek eljutottak a judaizmusig. Ilyen például a japán Makoya szekta, amelynek tagjai zsidónak vallják magukat, és minden évben Jeruzsálembe utaznak a zarándokünnepekre.

Ami a „tényleges”, tehát a hivatalos judaizmushoz csat­lakozókat illeti, számuk az antikvitásban is magas volt. A hellenisztikus Antiochiában rengeteg esetet jegyeztek fel, de még többet a késő köztársaságkori és a császárkori Ró­mában. A római erkölcsök védelmezői (Cicero, Juvenalis, Horatius) aggodalommal figyelték a folyamatot, ami kü­lönösen a nők körében volt erőteljes. A kora középkorban a zsidóellenes intézkedések egyik oka az volt, hogy a zsi­dó vallás komoly vonzerőt jelentett a társadalom minden rétege számára, és ez a klérust sem „kímélte”. A legna­gyobb botrányt alighanem egy Bodo nevű frank püspök okozta, aki Eleazar néven tért be a zsidó vallásba, de nem ő volt az egyetlen magas egyházi méltóság. A híres Ovadja normann főúrként született Oppidóban a 11. században, és egyházi pályáját cserélte fel a zsidó vallásra. 1070-ben a bari Andrea, egy később Abraham ben Abraham néven ismertté vált würzburgi szerzetes, majd az angol domini­kánus Robert of Reading is betért, és a kairói Genizából ismerjük egy Wecelin nevű egyházfi esetét is. Egyes for­rások szerint a nagy Rási édesapja is egy francia paraszt­ember volt. A középkor későbbi századaiban, a szigorú tiltások miatt megritkult a betérők száma, ám a 17-18. századból is tudunk konvertitákról. Az 1749-ban elhunyt lengyel gróf, Valentine Potocki komoly üldöztetést is vál­lalt hitéért. (Nem érdemtelen megemlíteni, hogy a Potoc­ki a lengyel történelem egyik legjelentősebb családja.)

A 19. századtól kezdve, tehát amikor a zsidóság fokoza­tosan egyenjogúságot kapott, ismét megnőtt a betérések száma. A múlt század húszas-harmincas éveiben sokan már a soá árnyékában döntöttek így. A huszadik században a híres emberek közül különösen a művészek soraiban talá­lunk sok betérőt, mint például Sammy Davis Jr.-t. Jacqueline du Pré férje (Daniel Barenboim) miatt, Kate Capshaw férje (Steven Spielberg) miatt, míg az elmúlt néhány év koloratúrcsillaga, Natalie Dessay Laurent Naouri baritonnal kötött házasságakor tért be, Marilyn Monroe pedig akkor, amikor Arthur Miller felesége lett. Ezeknek a betéréseknek a többsége ortodox halákhikus szempontból talán nem is érvényes. Míg az egyik oldalról jogosan merül fel az igény, hogy a házasságok miatti betéréseket liberálisabban is le­hetne kezelni, addig az ortodoxia álláspontja is érthető. Hi­szen azok, akik nem valóban átélt meggyőződésből kíván­nak csatlakozni a judaizmushoz, könnyebben hagyják el azt, és ez csak növeli a zsidóságtól eltávolodó családok szá­mát – ugyanakkor az a tény, hogy valaki számára a házas­ság az ok, még jelentheti azt, hogy az illető amúgy is betér­ne, és éppen meggyőződése miatt keres zsidó házastársat. Sokan vannak azonban a hírességek között olyanok, akik többet ártanak, mint használnak a zsidóságnak, bármennyi­re is az ellenkezőjét állítják az ilyen betérítéseket elvégző hollywoodi rabbik. A kabbala okkult divattá degradálása Madonnától Demi Moore-ig sok hívet szerzett a zsidó gon­dolkodás egy szeletének, de ennek valójában már nem sok köze van a zsidósághoz.

Peremiczky Szilvia