Nem kreálok olyan zsidózást, amely elfogadható

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Forrás: 168 Óra

2008. június 14. / Elek István A lap május 29-i számában Sztankay Ádám interjút készített Bächer Ivánnal. A kérdező és a kérdezett békés egyetértésben meghamisítja a 168 Órában a máshol kifejtett nézeteimet, általam nem vallott, nem képviselt nézeteket adnak a számba, és ezeket bírálják lendületesen. Ez már több annál, mint amit szó nélkül hagyhatok.

Miután felidézi Sztankay, hogy bocsánatkérésre szólítottam fel Bächert, amiért a Hollán utcai tüntetésről szóló helyzetrajzában a szélsőjobbos tüntetők, Tomcat és barátai szövetségeseként ábrázolt engem és a nézeteimmel egyetértőket, ezzel folytatja: „Válaszul azt kérdezte a jobboldali közírótól: képes-e elhatárolódni az antiszemita szélsőségesektől? Elek erre nem volt hajlandó, miközben tagadta, hogy köze lenne hozzájuk.”

Ez természetesen nem igaz. Nem ezt kérdezte Bächer, hanem azt kérte, hogy válasszak, nekem – a jobboldalinak és nem antiszemitának – kihez van több közöm, hozzá, aki baloldali és nem antiszemita, vagy Bayer Zsolthoz, aki – szerinte – jobboldali és antiszemita? Én pedig azt válaszoltam: „Bayer Zsolt közönségesen zsidózott, Te meg közvetetten legalábbis csúnyán lefasisztáztál, leantiszemitáztál a Hollán utcai tüntetésről adott beszámolódban. Vagy-vagy? Vagyis, hogy közületek kéne választanom? Ez a két szellemi magatartás volna a kínálat? Nem, kedves Iván. Ez még viccnek is rossz.”

Írtam mindezt, miután ismét kifejtettem, hogy szerintem lényeges fogalmi különbség van a zsidózás és az antiszemitizmus között. Bayer vitatott írása a közönséges, alpári kifejezésekkel fűszerezett zsidózás miatt bírálandó, és nem azért, mert az antiszemitizmus nyílt vállalása, az antiszemitizmus melletti hitvallás lenne. Vagyis az én „vétkem” nem az, hogy nem voltam hajlandó elhatárolódni, kedves Sztankay Ádám, hanem az, hogy nem vagyok hajlandó alávetni magam az elhatárolódás monopolizálására való törekvésnek. Hogy nem voltam hajlandó a magamévá tenni az elhatárolódás bächeri normáit és nyelvét. Az az én nagy „vétkem”, hogy tartalmilag másért-másért, de mindkettőjüket bírálom a szellemi környezetszennyezésért, az indulatok fölösleges, felelőtlen erősítéséért, a szellemi, politikai hisztéria gerjesztéséért.

Néhány bekezdéssel odébb azt mondja Sztankay Ádám, Elek István azt állítja, „vannak »humanizálható«, az antiszemitizmustól elkülönülő okai a zsidóság iránti ellenszenvnek”. Amire Bächer azt válaszolja: „Éppen azért haragszom Elek Istvánra, mert kreál egy olyan zsidózást, amely szerinte elfogadható. Ez lenne az »úri zsidózás«.”

Ez természetesen ismét nem igaz. Nem kreálok olyan zsidózást, amely elfogadható. Csupán arról írok, hogy lényeges fogalmi különbség van a zsidózás és az antiszemitizmus között, és mindkét jelenséggel szemben akkor képviselhetjük nagyobb eséllyel az előítélet-mentes, tárgyilagos, méltányos közbeszéd normáit, ha a saját természetüknek megfelelően kezeljük őket. Nem növeli az antiszemitizmus elleni küzdelem hatékonyságát, ha már zsidó egyének és csoportok megalapozott vagy megalapozatlan bírálatát, illetve már a zsidóság iránti ellenszenv pusztán a köznapi előítéletesség szemléleti hibájával magyarázható megnyilvánulását is rendre zsidóellenességként, antiszemitizmusként próbáljuk leleplezni. Ellenkezőleg, ez a preventív célzatú túlzó beszéd maga is gerjeszti a közéleti elvadulást.

Látom én, hogy ezt a meggyőződést nem könnyű érvényre juttatni a magyar közéletben. Bächer Ivánt például a jelek szerint bizonyosan nem sikerült neki megnyernem. Különben nem vizionálná ebben az interjúban is a tragikus végkifejletet, amikor a jövőről kérdezik. Persze ezúttal is nyilván csak preventív célzattal. „Nem lehet tudni, velünk mi lesz. De az jut eszembe: ha valaki 1975–78 környékén elment Belgrádba, és kiült egy kávéház teraszára, barátságos nemzetközi kavalkádot látott. Ha akkor ott azt mondják neki, hogy ezek az emberek húsz év múlva halomra ölik egymást, csak röhög az egészen.”

Attól persze, aki azt gondolja, hogy a legnagyobb ellenzéki párt „náci lelkületű párt”, nem meglepőek az efféle rémlátások. De hogy is várhatnánk tőle akkor más kérdésekben több jóhiszeműséget, tárgyilagosságot, méltányosságot?

Elek István

*

Kedves Elek István!
Őszintén sajnálom, hogy Sztankay Ádám kollégám emlékezetből, tévesen idézte fel szavaidat a Bächer-interjúban. Azt viszont még jobban sajnálom, hogy nyilvánvalóan nem láttad be: igenis van olyan szituáció, amelyben az ember nem lehet „belga”, és – meggyőződése szerint – vagy ide, vagy oda áll. Nem csupán a Hollán utcai tüntetésről van szó, vagy Bayer Zsolt rögeszméinek megítéléséről. Sok minden állásfoglalásra kényszeríti mostanában a higgadtan mérlegelő, árnyalt gondolkodású értelmiségit, aki szereti magát középen hinni. Magam egyébként nem osztom azt a véleményt, hogy a Fidesz „náci lelkületű párt”, de nem tartom felejthetőnek, hogy a Fidesz születésnapján Orbán Viktor tüntetően együtt ünnepelt régi barátjával, a zsidózó publicistával.
Az a helyzet, kedves István, hogy ami nem felejthető, azt nem is fogjuk elfelejteni.
Mester Ákos

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]