Nem állunk meg félúton, cionizmus pusztuljon

2007. június 21. Miért tudott győzni a Hamasz? Amiért a bolsevikok is győzni tudtak ellenlábasaik felett: a világmegváltást hirdető, küldetéstudattal áthatott forradalmi elitcsapat hatékonyabb (elszántabb, hitelesebb) mint az utóvédharcát folytató „régi rend” katonái.

A palesztin nép “igazságos harca” a palesztin nép ellen tovább folytatódik. A Hamasz győzelme után Gázából menekülni szándékozó palesztinokra egy ultraradikális fegyveres tüzet nyitott a határon, egy embert megölt, tizet megsebesített. Egy keresztény templomot (és a hozzá tartozó iskolát) felgyújtottak, a palesztin keresztények a Fatah-szimpatizánsokkal együtt menekülnek (ha Izrael átengedi őket Ciszjordániába).

A vérontást megelégelő palesztin béketüntetőkre (akik a nyugati média kedvencei, ha Izrael ellen vonulnak) egy fegyveres tüzet nyitott, ekképp győzve meg őket, hogy tevékenységük jelenleg nem időszerű. A kizárólag palesztinokat segélyező ENSZ szervezet, az UNRWA munkatársai hasonló elbánásban részesültek; két orvos lábát figyelmeztetésül eltörték. A Hamasz megkezdte a berendezkedést Gázában.

Ha izraeli katonák tennének ilyet, a világ haladó közvéleménye már rég őrjöngene a felháborodástól: a Biztonsági Tanács, az Amnesty International, Nobel-díjas írók & Co, kéjes gyönyörrel bélyegeznék meg a zsidó államot.

                                                 *

Miért tudott győzni a Hamasz, amikor Amerika fegyverrel támogatta a rivális Fatah mozgalmat? Amiért a bolsevikok is győzni tudtak a külföld által támogatott ellenlábasaik felett: a világmegváltást hirdető, küldetéstudattal áthatott forradalmi elitcsapat hatékonyabb (elszántabb, hitelesebb) mint az utóvédharcát folytató „régi rend” katonái.

Gázában az történt, amit a legtöbb arab országban az uralkodó rezsimek antidemokratikus módon, gyakran brutális elnyomással akadályoznak meg: a népet maguk mögött tudó iszlámista forradalmárok átvették a hatalmat. A Hamasz, amely „a megszállás ellen küzdő palesztin nép” egyik leányvállalata volt, e minőségében a nyugati média és a nagyközönség támogatását élvezte, s így a nyugati közönségnek (is) játszó Arafat nem tudott vele leszámolni. Az iszlámista Hamaszt viszont nem érdekli a nyugati közönség: használja, amíg lehet, de fütyül rá, ha elítéli.

Az Amerika által pártolt demokratikus választások is segítettek kiszabadítani a szellemet a palackból, amennyiben a Hamaszt legitim szervezetté tették. Pedig itt – a nyugat által idetelepített választási infrastruktúrától eltekintve –a demokratikus hatalomgyakorlásnak semmiféle intézménye nem állt készen. A valódi hatalom fegyveres klánok kezében van, és a legfőbb közjogi méltóság, az elnök befolyása is csak addig terjed, ameddig a hozzá hű fegyveresek golyói elrepülnek.

Most, hogy a Hamasz Gázában, a Fatah pedig Ciszjordániában szilárdította meg a hatalmát, a nyugati világban sokan arra a kényelmes álláspontra helyezkednek, hogy „elvált az olaj a víztől”: a Hamaszt Gázában leírják, a békés szándékú Mahmud Abbasszal pedig szépen megegyeznek. Erre hivatkozva az amerikai kormány máris a kapcsolatok és a segélyek felújításáról döntött az Abbasz vezette Palesztin Autonómiának.

Hasonlóképpen Izrael is megkezdi a visszatartott járadékok átutalását. Mindenáron „békefolyamatot” akarnak látni ott, ahol ennek nyoma sincs. A békés kibontakozásnak jelenleg körülbelül annyi esélye van, mint 1933-ban Németországban.

A Fatah-Hamasz háború egy időre ugyan közös zászló alá terelte a nem iszlámista milíciákat, de Abbasz elnöknek nincs hatalma az Al Aksza Mártírjainak Brigádja és egyéb ultraradikálisok felett. Akik a maguk részéről semmivel sem békepártibbak, mint a Hamasz, csak épp nem iszlámisták. Ha pedig – ami valószínű – a Hamasz felújítja az Izrael elleni támadásokat, a versenyben a Fatah sem maradhat le, hiszen a palesztin nép identitása nem más, mint a „küzdelem a megszállás ellen”. 

                                                  *

A Hamasz nem azért szerezte meg véres erőszakkal a hatalmat, nem azért tette rá a kezét a Fatah arzenáljára, a fegyvercsempész alagutakra, nem azért kapja a pénzt Iránból és Szíriából, hogy szépen üljön a babérjain. Ha az iszlámista uralmat stabilizálták, nyilván Ciszjordánia következik.

Ne feledjük: itt is a Hamasz nyerte meg a választásokat, csak épp nincsenek erős fegyveres bázisai. Ami volt, azt – jelentős részben izraeli közreműködéssel – felszámolták. (Ennyit arról, vajon a megszállás növeli-e az erőszakot. Gázában akkor szabadult el a pokol, amikor véget ért az egyoldalú izraeli kivonulás.)

Hívei azonban számlálatlanul vannak, közülük sokan szervezettek, akik majd akcióba lépnek és idővel, ha megvan a szándék, meglesz hozzá a fegyver is. Ezt nem más erősítette meg, mint Mohamed Dahlan, a Fatah erős embere (aki – miután gázai irodájából kipenderítették – most Ramallahban ütötte fel sátorfáját). A helyzet nem statikus, mint azt az örökös kincstári optimisták hinni szeretnék, hanem roppant dinamikus.

A Hamasz nem fogja hagyni, hogy zárójelbe tegyék és megegyezzenek a mérsékeltekkel. Rajta a világ szeme, (saját felfogása szerint) hatalmas győzelmet aratott. Elszánt hit, fegyver és pénz – minden adott a folytatáshoz. Nem állunk meg félúton, cionizmus pusztuljon.

Gadó János

(Forrás: Hírszerző)