Nehéz választás

Az előrehozott, 1992. június 23-i parlamenti választások döntőek lehetnek Izrael életében. Mindenki egyetért abban, hogy a jelenlegi politikai viszonyokon változtatni kell, hogy a kormányzópártnak szilárd többségre van szüksége, hogy a törpepártok nem zsarolhatják a nagy szavazótábort maguk mögött tudó pártokat.

A választások kiírása előtt sok minden tisztázódott.

1. Az amerikai kormány nem adja meg a 10 milliárd dolláros hitelgaranciát. Izrael hiába tanúsított bámulatra méltó önmérsékletet az Öböl-háborúban, s ezáltal közvetve elősegítette az amerikai győzelmet, hiába agitált Washingtonban a zsidó lobby, a Bush kormány hajthatatlan: a hitelgaranciát már a következő kormánynak szánja.

2. A közel-keleti tárgyalások negyedik fordulója is eredménytelenül zárult. Az Izraellel szembenálló felek csak a következő kormánnyal akarnak tárgyalni, ha akarnak.

3. Februárban eldőlt: a Munkapárt Simon Peresz helyett Jichak Rabin vezérletével veti bele magát a választási küzdelembe. A vélemények megoszlanak, hogy ez jó-e vagy rossz. Tény, hogy 1977-ben részben Rabinnak volt „köszönhető”, hogy a Likud győzött a választásokon, s a Munkapárt elveszítette negyedszázados vezető szerepét. Rabin ma a Munkapárt jobbszárnyán áll, kevésbé galamb, mint Peresz a Területeket, a településeket, a kompromisszumokat illetően. Viszont így mondják az elemzők keményebb ellenfél a Likudnak. Másrészt lehetséges, hogy a választások után ő lesz az, aki eredményesebb párbeszédet folytat majd a Likuddal, s ily módon talán összekovácsolhatja azt a nagykoalíciót, amelyre Izraelnek oly égető szüksége lenne.

A közvélemény-kutatások a szavazók jobbratolódását jelzik. Politikai elemzők szerint mégis a jobboldalnak nehezebb saját sorait rendezni. Samír pártjának el kell döntenie, mi legyen a programja a Területekkel, az Ariel Saron által annyira szorgalmazott településekkel kapcsolatban; világos választ kell adnia arra, milyen lesz a viszonya az ultraortodox pártokhoz.

Izraelnek nagy szüksége lenne egy választási reformra, mondta Herzog államfő a Le Monde című párizsi lapnak adott februári interjúban -, de egyelőre csak annyit értek el, hogy a parlamentbe kerülés alsó határát 1,5 százalékra emelték.

A három ultraortodox párt, az Águdát Jiszráel, a Degel, és a 96 éves Eliezer Sah rabbi által vezetett SASZ vagy együtt indul, vagy kockáztatja, hogy nem éri el a küszöböt.

Valószínűleg szorosabbra zárja pártja sorait Sulamit Aloni, a 63 éves ügyvédnő vezette RAC. 1981-től, miközben a két nagy párt folyamatosan veszített szavazatokat és mandátumokat, a RAC növelte képviselői helyeinek számát.

S végül a nagy kérdés: hogyan szavaz a kétszázezer új bevándorolt választó? Egyharmaduk még nem döntötte el, kire voksol. Csakúgy, mint a négyszázezer első ízben szavazó fiatal többsége.

Ez az előrehozott választás talán valóban sorsdöntő. Ami biztos: sokba fog kerülni. Számítások szerint 138 millió sékelbe, vagyis 60 millió dollárba. Egy békét és biztonságot hozó erős kormány azonban felmérhetetlen szükségét elégítené ki Izraelnek.

Szécsi Éva