Nehéz szülés – Régi-új problémák, vajúdó kuratórium
Nehéz szülésRégi-új problémák vajúdó kuratórium és bírósági bejegyzés a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványnál
2000 júliusában járt le a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány három esztendőre kinevezett kuratóriumának mandátuma. A Horn-kormány által kinevezett testület megújítására már jó két esztendeje kezdeményezett lépéseket az Orbán-kabinet, de a kormányzat és a zsidó szervezetek közötti alkufolyamat eredményeképpen, valamint az ellentmondásos kormányzati politikai törekvések következtében máig (2001. február derekáig) nincs új testületi vezetése a Mazsöknek.
A Fidesz-vezette kormány kezdeti lendülete – hogy a kuratóriumba a korábbi két kormánydelegátus (Donáth László és Szabó Zoltán MSZP képviselők) helyére saját embereit ültesse, illetve, hogy a testületet a meglévő, létszáma és összetétele (számos külföldi résztvevő) miatt lényegében működés- képtelen kuratóriumot átalakítsa, beleértve a Suchman Tamás vezette, korábban soha nem ülésező felügyelő-bizottság átalakítását, jó másfél esztendeje lefékeződött.
A jobboldal és a szélsőjobboldal közötti hídverés részeként a Mazsököt is több médiatámadás érte. A kormányzati „zsidópolitika” része lett a Közalapítvány át-nem-alakítása, így hónapokon át lehetett például a kvázináci sajtóban arról cikkezni, hogy a Mazsököt még mindig a szocialisták (értsd: Moszkva-Tel-Aviv-Síp utca tengely) irányítják, hiába itt bármi változás, a zsidók világuralomra törnek, és sötét ügyleteik része a kárpótlás.
Aztán mégiscsak elkövetkezett a nagy pillanat, és tárgyalások kezdődtek a kuratórium átalakításáról, és névsorok és listák állíttattak össze, ám mind ez ideig valódi eredmény nélkül. A Mazsök módosított alapítói okiratának bírósági bejegyzése híján, idén február közepéig sem sikerült a nagy mű: zsidó szervezetek delegátusaiból, kormányzati emberekből és „köztiszteletben álló zsidó személyiségekből” (akiket a kormány és a zsidó szervezetek egyetértésével neveznek ki, s mindig tartogat meglepetést ama tekintetben, kiről gondolják az illetékesek, hogy köztiszteletben áll) felállítani, és döntésképessé tenni az új és némiképpen hatékonyabban funkcionáló testületet az előzőnél.
Az új kuratóriumban helyet kap a Magyarországi Zsidó Szociális Alapítvány vezetője, Talyigás Katalin, akinek jelenléte által a szociális szféra „lobbija” erősödik (sokak reményére nem a kultúra rovására). Új tag Eliezer Gilad, a budapesti Szohnut iroda vezetője, aki az elhunyt David Kraus izraeli nagykövet kurátori székébe kerül, valamint a Nemzetközi Jóvátételi Világszervezet (WJRO) két, szintén külföldi delegáltja, akik tagként, illetve felügyelő-bizottsági tagként jutnak szerephez. Kurátor lesz a Zsidó Közéleti Unió (konzervatív szellemiségű szerveződés) frontembere, Sík János ügyvéd, aki a kormányt képviseli majd, felügyelő-bizottsági tag Staub Pál jogász, aki szintén a ZSKU vezetője. A másik kormánydelegátus neve helyén a beadványban mindössze annyi szerepel: Miniszterelnöki Hivatal, egy fő. Kérdés, megtörténhet-e így egyáltalán a bírósági bejegyzés. (Korábbi elképzelések szerint Fónagy János, a Miniszterelnöki Hivatal magas rangú munkatársa került volna e posztra, aki idő közben Közlekedési és Vízügyi miniszter lett. Minden bizonnyal e fordulat áll a bizonytalankodás mögött.) A felügyelő-bizottság elnöki posztjára a kormány Tímár György ügyvédet, a Független Kisgazdapárt parlamenti képviselőjét jelölte, s tagságot kapnak a Mazsök testületéiben elődjeik helyén a két évvel ezelőtt megválasztott Tordai Péter és Lancz Tibor Mazsihisz és Bzsh-elnökök.
A Mazsök célracionális működését egyébként a nagy létszámú kuratórium összetételén kívül (mely döntő részben a honi zsidó közélet, ezen belül is a Hitközség képviselőiből áll) három dolog veszélyezteti.
1. Mint hírlik, az új kuratórium tagjait, a közalapítványokról szóló törvény bírói jogértelmezése következtében nem három évre, hanem határozatlan időre nevezik ki, így megbízatásuk lényegében életre szóló. Csak „méltatlanná válásuk” esetén van mód visszahívásukra. Ez a delegálóktól is meglehetősen nagy függetlenséget biztosító státus, mely bebetonozza a testületet, példa nélküli hatalmat ad a kurátorok kezébe, ami ideális személyi konstelláció esetén is bírálandó.
2. Nyoma nincs annak, hogy a hároméves működés rossz tapasztalatainak birtokában akár személyi, akár strukturális változások következzenek be. Abszurdum, hogy a sokrétű pályázatokat (egyéni és szervezeti, kulturális, vallási és szociális projekteket) ugyanaz a néhány kurátorból álló pályázati bizottság véleményezze, s terjessze elő döntésre, mindenféle szakmaiságot nélkülözve, bármiféle – hasonló külföldi zsidó alapítványoknál bejáratott gyakorlat szerint – éves preferencia kitűzését mellőzve. Kívánatos volna szakkuratóriumok felállítása, tanácsadók bevonása, akik a pillanatnyilag felismerhetetlen elvek szerinti, ad hoc jellegű támogatást, a delegáló szervezeteknek, stb. való lobbizást tanácsaikkal, véleményeikkel ellensúlyozzák, s a pénzosztást kissé tervezettebb, a Mazsök törvénybe foglalt céljainak, s a magyarországi zsidó közélet és kultúra szükségleteinek megfelelőbb mederbe tereljék, részletesen kidolgozva a pályáztatás és pénzosztás ellenőrizhető és belátható szempontjait.
3. Miután a Hitközség delegáltjai és a hozzá lojális szatelit-szervezetek képviselői döntő többségét alkotják a kuratóriumnak, a Mazsök nehezen tudja a kárpótlás immár nemzetközi súlyú szakkérdéseit, és e téren a magyar-zsidóság politikai képviseletét autonóm módon ellátni, noha ehhez operatív vezetőinek szakmai felkészültsége adott volna. Amíg a Hitközség egyik kárpótlási szakembere, a látszatdemokrácia emblémájaként a Hitközség lapjának olvasói levelei között támadja lapszámról lapszámra a Közalapítványt; amíg a professzionalizmust és a hatékonyságot, az olykori kemény fellépés igényének szükségét maga alá gyűri a Hitközség vezetőinek kizárólag rövid távú magyarországi politikai érdekeit, s a nagy nemzetközi zsidó szervezetekhez való lojalitást szem előtt tartó magatartása, illetve közönye az általuk közvetlenül nem használható pénzalappal kapcsolatban, addig a magyar-zsidóság kárpótlási igényei mind a magyar kormányzattal szemben, mind a nemzetközi porondon kárt szenvednek.
A fentiekkel a magyar-zsidóság ama részének is tisztában kell lennie, mely a kárpótlást elégedetten és megnyugvással fogadja, ám nem hallatja hangját egyetlen zsidó szervezetben sem a közösség ügyeinek, méltó képviseletének érdekében.
Címkék:2001-03