Nagyünnepek után

„Teremtette az Örökkévaló Isten az embert…” Ráv Nách­mán, ráv Chiszda fia ehhez a következő magyarázatot fűzte: „Miért írják a teremtette szót (vájjicer) két „jod” betűvel, amikor egy is elég lenne?” A válasz: két természetet teremtett az Örökkévaló – áldott legyen – az egyik a jó természet, a másik a rossz. (Berachot 61. a.)

„Ne legyen benned idegen Isten…” Melyik az az idegen is­ten, aki az ember testében lakozik?… A rossz természet. (Sabbat 105. b.)

„Mert az ember szívének természete rossz az ő ifjúsá­gától fogva…” (Ber. 8, 21.) Azt kérdezed, miért terem­tett az Örökkévaló – áldott legyen – rossz természetet, melyről meg van írva, hogy „mert az ember szívének természete rossz az ő ifjúságától fogva…”, továb­bá azt kérdezed, hogy ki is lenne képes ezt job­bá tenni. Erre az Örökkévaló – ál­dott legyen – ezt mondja: „Te teszed rosszá! Miért? Mikor csecsemő voltál, nem vétkeztél. Felcseperedtél, akkor vétkeztél.” Ha pedig azt mondod, hogy az ember képtelen vigyázni magára, er­re az Örökkévaló – áldott le­gyen – ezt feleli: „Mennyi dolog is van a világon, mely rosszabb és keserűbb a rossz termé­szetnél, de ti mégis megédesítitek. A keserűfűnél, például, semmi sem keserűbb. Te azonban rög­vest nekilátsz, megfőzöd és megédesíted hétszer is, ha kell, addig, amíg édes nem lesz. Ha azt, amit keserűnek teremtettem, képes vagy édessé tenni, ha szükséged van rá, akkor a rossz természetet, melyen uralkodhatsz, mennyivel inkább?” (Tánch. Ber.)

Ráv Jichák mondta: „Az emberben mindennap megújul a rossz természet, amint írva van: Szíve gondolatának egész természete csak rossz mindennap.” (Ber. 6, 5.)

Amikor az ember felhevülve vágyai után rohan, minden tag­ja engedelmeskedik neki. Amikor azonban egy jótett ügyében jár el, tagjai ellustulnak. Ez azért van így, mert az ember belsejében székelő rossz természet királyként uralkodik összes tagjai felett, a jó természet pedig olyan, mint egy börtönbe ve­tett, megkötözött rab. (Ávot derabbi Nátán 16.)

Ráv Ámi, Ábá fia ezt mondta: „Mire vonatkozik a követke­ző idézet: “Egy kicsiny város volt és abban kevés ember volt. (Préd. 9, 16.) ’Egy kicsiny város, ez a test, és abban kevés ember’, ezek a test tagjai. ’És eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette.’ (Uo.) Ez a rossz természet. ’És az ellen nagy erősségeket épített.’ (Uo.) Ezek a bűnök. ’És találtatott abban egy szegény ember, aki bölcs volt…’ (Uo. 17.) Ez a jó termé­szet. ’És az ő bölcsességével a várost megszabadította…’ (Uo.) Ez a megtérés és a jó cselekedetek.” (Ned. 32. b.)

Ráv Lévi, Chámá fia, mondta, ráv Simon, Lákis fia nevé­ben: „Az ember mindig uszítsa rá a jó természetét a rossz természetére. Ha győz, akkor jó. Ha nem, fog­lalkozzon a Tórával. Ha győz, akkor jó, ha nem, akkor olvassa a Halljad, Izrael! imát. Ha győz, akkor jó, ha nem, akkor jusson eszébe az a nap, amikor meg kell halnia.” (Berachot 5. a.)

Ráv Jochánán mondta, ráv Bánáá ne­vében: „Boldogok Izráel gyermekei! Hiszen ha a Tó­rával és a jó cselekedetek gyakorlásával foglalkoznak akkor ők irányítják természetüket, és nem az uralkodik rajtuk.” (Áv. zárá. 5. b.)

Ráv Simon, Eleázár fia mondja: „A rossz természet ahhoz a vashoz hasonla­tos, melyet a tűzben tartottak. Amíg a tűzben volt, addig bármivé alakíthatták. Épp így a rossz természetet is csak a Tóra szavai képesek formálni. Mert a Tóra szavai olyanok, mint a tűz.” (Ávot derabbi Nátán 16.)

Az idősebb ráv Eláj mondta: „Ha valaki úgy érzi, hogy a vágyai felülkerekednek rajta, akkor egy olyan helyre menjen, ahol nem ismerik, öltözzön tetőtől talpig feketébe, és tegye, amit szíve parancsol. De nyíltan ne szentségtelenítse meg Isten nevét!” (Chagiga 16. a.)

Ráb Jehuda mondja: „Három dolgon áll a világ: az irigy­ségen, a vágyakozáson és a megbocsátáson.” (Ávot derabbi Nátán 16.)

„Az eljövendő világon nem uralkodik a rossz természet. ” (Berésit rábbá 48.)