Nácik is bekerülhetnek a német sportolók panteonjába
Forrás: Múlt-Kor
2008. május 20. Németország panteont készített 40 híres sportlegendája, köztük Franz Beckenbauer focista és Max Schmeling, boxbajnok számára. A projekt kritikusai szerint a sportolók közé olyanok is bekerültek, akik a náci párt tagjai voltak.
A szervezők viszont azzal érvelnek, hogy a német sporthírességek csarnokának a német történelem pusztító korszakait is tükröznie kell.
Németország ünnepélyes keretek között avatta fel a német sportlegendák panteonját, amelyet több kritika is ért amiatt, hogy néhány náci sportolót is tartalmaz. A hírességek között találjuk többek között Franz Beckenbauer világbajnok labdarúgót, Max Schmeling boxbajnokot, Rosi Mittermeier olimpiai bajnok alpesi sízőt és Uwe Seeler focistát. Az avatáson elhangzott, hogy a panteon egyik fő célja, hogy a fiatalokat sportolásra bátorítsa, különösen most, amikor doppingbotrányok terhelik a profi sport világát.
A német kritikusok azonban a “szégyen csarnokának” nevezik, és hevesen kritizálják a Wolfgang Schäuble belügyminiszter vezette, sportvezetőkből és újságírókból álló zsűrit, amiért öt olyan sportolót is beválasztott a hírességek közé, akik egykor a náci párt tagjai voltak, például Gustav Kilian kerékpárost, és Sepp Herberger labdarúgót, akinek vezetése alatt 1954-ben az NSZK válogatottja megnyerte a Svájcban megrendezett világbajnokságot.
A német sportolókat támogató Deutsche Sporthilfe azonban visszautasította a kritikákat: “A sport sem jobb, mint a társadalom. Nem tudjuk megerősíteni, hogy a listán öt náci párttag van. Egyébként ezek az emberek a náci korszak után is éltek, és több kitüntetést is kaptak a társadalomért végzett munkájukért” – mondta Hans-Joachim Elz, a Sporthilfe szóvivője.
“Tudatában voltunk annak, hogy problémát fog okozni azon sportolók kiválasztása, akik kapcsolatban álltak a náci rezsimmel, de ha őket kizártuk volna, és csak az ellenállókat tiszteltük volna meg, akkor igencsak álszent módon cselekedtünk volna: egy olyan nemzedék arroganciájával, amelynek megadatott az a szerencse, hogy demokráciában nőhetett fel” – mondta Hans Wilhelm Gäb, a Deutsche Sporthilfe felügyelő-bizottságának az elnöke.
A német hírességek csarnoka nem konkrét épület, hanem egy vándorkiállítás, amely 2009-ben indul útjára, és egy könyv, amely a sportolók életrajzát tartalmazza.
A sportlegendák közül ma már csak öt él. A szervezők elsősorban a 20. század nagy sporttörténeti alakjaira koncentráltak. Május 31-én, és minden ezt követő évben további három nevet adnak a listához: az idén Michael Schumacher, hétszeres Forma-1-es világbajnok, és Boris Becker, háromszoros wimbledoni bajnok kerül a sportlegendák közé.
A csarnokban helyett kapott a nácik két áldozata is: Albert Richter, kerékpározó, aki sporteseményeken nem volt hajlandó horogkeresztes mezt felvenni, valószínűleg a Gestapo gyilkolta meg 1939-ben, amikor megpróbálta lhagyni Németországot; és Werner Seelenbinder birkózó, aki az 1936-os berlini olimpián negyedik lett, őt 1944-ben végezték ki a kommunista ellenállókhoz fűződő kapcsolatai miatt.
A 40 sportoló különböző életútja a “német történelem mélypontjait és ellentmondásait” tükrözi, de a választás azt a vágyat mutatja, hogy az egyikre ne emlékezzünk, a másikat pedig felejtsük el” – mondta Thomas Mergel, a berlini Humboldt Egyetem 20. századi történelemmel foglalkozó professzora.
A zsürit amiatt is kritika érte, hogy csak három női sportolót választott be a sportlegendák közé, köztük a leghíresebb Rosemarie Mittermaier, alpesí síző. A volt NDK sportolói közül is csak egy kapott helyet a listán: Roland Matthes, úszó olimpiai bajnok. Sokak szerint ennek oka az NDK dopping-programja, amelynek révén az ország három olimpián is második lett az éremlistán. Hans-Joachim Elz szerint viszont ennek semmi köze a választáshoz. “Elsősorban a posztumusz elismerés volt a célunk, és a nagy kelet-német sportolók még mind élnek.” A dopping-botrányok az utóbbi időben több német kerékpáros hírnevét is megtépázták, többek között Jan Ullrichét, aki 1997-ben megnyerte a Tour de France versenyt.
