Mitől függetlenek?

Értetlenkedve olvastam a szeptem­beri számban a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány című cikkben, hogy a lét­rejövő szervezet kuratóriumába a kor­mány által delegálni kívánt, „köztiszte­letnek örvendő, független zsidó szemé­lyiségek” (Vámos Tibor, Hanák Péter, Hutás Imre) a Joint által finanszírozott Magyarországi Zsidó Szociális Alapít­ványnál is tevékenykednek, úgyszintén a Mazsihisz elnöke által meg nem erő­sített, de nem is cáfolt (sajtónyelvről magyarra fordítva: tényszerűi) és talán még elképesztőbb információt, miszerint a hitközség a fentiekkel szemben, mások mellett Bakos Lajost, a rossz emlékű, pártállami MIOK egykori alelnökét, ma a World Jewish Congress kö­zép-európai elnökhelyettesét és Schweitzer Józsefet, a Rabbiképző Intézet fő­igazgatóját kivágja jelölni a közeljövő­ben felálló s a magyar zsidóság jövőjé­re előreláthatóan igen komoly befolyás­sal bíró testületbe. „Függetlenként.”

Az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen. A kormány „függetlenjeivel” szemben a hitközség „függetlenjei”. Va­lóban nincs négy, azaz négy darab ma­gyar zsidó, aki valóban eleget tenne a kritériumoknak, s nem a koalícióhoz, il­letve a mindenkori hitközségi vezetéshez való lojalitásuk alapján minősülne függetlennek?

A hitközség a cikkben részletezett arányok által amúgy is többsége kerül a kuratóriumban. E legújabb javaslata egyetlen függetlenségről árulkodik. A jó ízléstől való függetlenségről.

Kerekes Tamás

Budapest IX., Lónyay u. 6.