Mire használhatók a kárpótlási jegyek?

Általános felháborodást keltett a közelmúltban, amikor híre terjedt, hogy egyes vidéki brókercégek a kárpótlási jegyek felvásárlására specializálódtak. Általában a névérték 25-30 százalékát fizetik értük, tehát még az egyharmadánál is kevesebbet.

Felmerült a kérdés, vajon kinek éri meg eladni, illetve mit kezdenek velük a spekulánsok, egyáltalán, mire használhatók a kárpótlási jegyek. Kérdéseinkkel dr. Nógrádi Péter ügyvédhez fordultunk, aki ezekkel a problémákkal nap mint nap találkozik. Véleménye szerint időszerű a felvetés, hiszen az első kárpótlási törvény alapján, a károkat szenvedett személyek, vagy hozzátartozóik ez idő tájt kapják kezükbe a kárpótlási jegyeket, amelyek bemutatóra szóló értékpapírok, s szabadon átruházhatók. A bemutathatósággal azonban a fel- használás során bizonyos esetekben problémák adódhatnak, akadnak ugyanis olyan területek, ahol ez nem érvényesül.

Elsőként említendő az az eset – egyben a kárpótlási jegyek felhasználásának legköz­ismertebb területe, amikor az önkormányzati, vagy állami tulajdonban lévő ingatlant a bentlakó meg szeretné vásárolni. Amennyiben kárpótlási jeggyel fizet, az önkormányzat, illetve az állam kizárólag a saját jogon kapott kárpótlási jegyet fogadja el fizetőeszközként.

A felhasználás második igen fontos területe az életjáradék váltása. Mindazok, akik 1991. december 31-ig 65. életévüket betöltötték, illetve nem töltötték be, de rokkantak, azok kárpótlási jegyük átadása ellenében életjáradékra tehetnek szert, amelyet a férfiak 12, nők 15 évig kapnak. Mértéke egy bonyolult számítás eredménye, amely elsősorban az életkor- tói függ. Ennek magyarázata, hogy a járadékot élete végéig, illetve a 12-15 év elteltéig kapják, aki tehát korábban meghal, annak örökösei már nem kaphatják vissza a kárpótlási jegyet. Aki tehát például 99 éves korában köt életjáradéki szerződést, több pénzt kap havonta, mint aki mondjuk csak 65 éves.

Bár a Szombat olvasóit talán kevéssé érinti, mégis említésre méltó területe a kárpótlási jegyek felhasználásának a mezőgazdasági ingatlanok vásárlása, ahol szintén mód nyílik szövetkezeti, vagy állami gazdasági tulajdonban lévő földekre licitálni. Spekulációra itt kevéssé nyílik lehetőség, mivel a megszerzett földön a törvény gazdálkodási kötelezettségeket ír elő 5 éves időtartamra.

Figyelemreméltó módja a felhasználásnak az úgynevezett egzisztencia hitel, vagy privatizációs hitel kárpótlási jegy segítségével történő felvétele. Mindazok ugyanis, akik új, önálló vállalkozásban, vagy állami vállalat privatizációjában kívánnak részt venni, és ehhez hi- telt kémek, fel kell, hogy mutassanak a bank számára egy meghatározott százaléknyi saját, már meglévő vagyont. Ebbe az úgynevezett önerőbe a kárpótlási jegyet be kell, illetve lehet számítani.

A felhasználás legattraktívabb módja, hogy állami vagyon, vagy állami vagyonban részvények, üzletrészek megvásárlásakor kárpótlási jeggyel lehet fizetni az államnak. Az ÁVÜ rendelkezik egy listával, amely azon cégeket tartalmazza, amelyeknek privatizációja során elfogadják a kárpótlási jegyeket. Lényeges elvárás persze, hogy legyen egyrészt olyan állami vagyon, amit ily módon meg lehet vásárolni, másrészt, hogy reális legyen a vagyonértékelés, lehetőleg ne értékeljék többszörösére azokat a vállalatokat, amelyeket eladásra kínálnak.

Bevezető kérdésünkre válaszolva dr. Nógrádi elmondta, hogy a fentebb felsoroltak úgynevezett elsődleges felhasználási területek, mert ezek során az értékpapírok visszakerülnek a kibocsátókhoz, az államhoz, ennek következtében megszűnnek létezni.

Van azonban ezeknek az értékpapíroknak egy másodlagos felhasználásuk is: a forgalmazásuk, amelynek során az emberek brókercégeken keresztül adják-veszik őket, ezáltal készpénzhez juthatnak. A példában említett 50 százalékon történő felvásárlást azonban az ügyvéd felháborítónak tartja, egyenesen a vidéki lakosság, illetve a kiszolgáltatott emberek megtévesztésének. Minden értékpapírnak van egy reális értéke, aszerint, hogy az emberek mennyiért hajlandók megvenni. Ez az érték, amely attól is függ, mennyi a hozama, illetve, hogy mennyire értékálló, jelenleg 73-77 százalék között mozog. Ezt egyébként a tőzsde bevezetési árindexe is igazolja.

A hozammal kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a kárpótlási jegyek három évig kamatoznak, azaz minél később kerülnek vissza a kibocsátóhoz, annál többet érnek névértékben, ami persze nem jelenti azt, hogy a reálértéke ne csökkenhetne, akár egészen nulláig. Ez azonban szinte kizárt, hiszen mögötte az állam áll felelősként.

Kérdésünkre, milyen fedezet áll az értékpapír mögött, dr. Nógrádi elmondta, feltehetően elegendő vagyon áll rendelkezésre, mely fedezetül szolgálhat. Ugyanakkor kormányzati döntés kérdése, hogy milyen állami vagyont lehet majd felhasználni, amelyek a kárpótlási jegyek értékállóságát leginkább biztosítják. Végül, hogy a felsorolt felhasználások közül melyiket ajánlaná leginkább a Szombat olvasóinak, a következő választ kaptuk:

– Habár nem befektetési tanácsadó, hanem ügyvéd vagyok, azt tanácsolom, hogy a kárpótlási jeggyel rendelkezők fogjanak össze, és hozzanak létre akár egyesületet, akár betéti társaságot, amelyen keresztül közösen fektethetik be kárpótlási jegyeiket úgy, hogy privatizáció során állami vagyont, vagy állami vagyonnak többségét megszerezhetnék. Ezzel felügyeletük egyes állami vagyonok felett lényegesen megnövekedne.

A szervezés nálunk folyik, eddig 30 ügyfelünk nyerte el és bízta ránk kárpótlási jegyeit, közel egyharmaduk pedig olyan megbízást adott számunkra, amely szerint részt kíván venni ilyen közös felhasználásban. Lehet még csatlakozni, s hogy konkrétan milyen célokra fordítjuk a jegyeket, ezt akkor döntjük el, amikor a kárpótlási jegyek többségét már kibocsátották.

Szegő Krisztina