Mindhalálig a házasság börtönében

A huszonkét éve Izraelben élő amerikai származású, modem ortodox jogásznő budapesti látogatása során az Esztertáska meghívására összegyűlt közönségnek határozottan azt állította: a nők hangját ma már nem lehet elhallgattatni. A vallá­sos nők egyenjogúsításáért egyre na­gyobb támogatottsággal folytatott harcá­nak célja, hogy Jementől New Yorkig elismertesse a rabbikkal: a házasság bör­tönéből ki kell szabadítani az agunákat, azokat az ortodox nőket, akiket a tör­vény teljhatalmú férjükhöz köt.

Hogyan tarthatják „rabláncon” a vallásos nőket férjeik?

– Az izraeli törvények szerint csak rabbik házasíthatnak össze és választ­hatnak el párokat. A válásokról tehát a csak férfiakból álló rabbinikus bírósá­gok döntenek. Jogi szempontból a há­zasság nem vallási szertartás, hanem szerződéskötés, melyet a két fél önkén­tesen vállal és bont fel. Elvileg. A válást bármelyik házastárs kezdeményezheti a rabbinátusnál, és az akkor valósul meg, ha a férj (és csakis ő) hajlandó feleségé­nek gefet, azaz válólevelet adni, és azt a feleség átveszi. Azért igazságtalan a rendszer, mert ha a férj akarja a gefet, a nőnek azt valójában kötelező elfogad­nia. Ha ugyanis nem ezt teszi, moredetnek, azaz lázadó nőnek tulajdonítják. Az ilyen nő társadalmilag ellehetetle­nül: elvehetik tőle a gyermekeit és az összes tulajdonát. A férj felesége akara­ta ellenére is engedélyt kaphat az újranősülésre, így akár többnejű is lehet, mint Salamon király. Viszont ha a nő akar válni, a helyzet teljesen más: a férj maga döntheti el, hogy engedi-e, s hogy milyen feltételekkel. Sajnos nagyon sok visszaélés tapasztalható. Pedig már Maimonidesz is azon a véleményen volt, hogy ha egy feleség már nem tud, vagy nem akar a férjével együtt élni, engedélyezni kell neki a válást. Ha a férj nemet mond, Maimonidesz szerint ad­dig kell korbácsolni, vagy börtönben tartani, amíg jobb belátásra nem tér. Bár néhány ultraortodox közösségek­ben még ma is előveszik a korbácsot ha kell, az ortodoxok többsége egyáltalán nem ilyen egyenlőségpárti. Az aguna, az olyan vallásos nő, akitől férje nem haj­landó elválni, tulajdonképpen akár éle­ te végéig is rabságban él: nem házasod­hat újra, egyedülállóként pedig megbé­lyegzik. Ha a get nélkül van bátorsága újra férjhez menni, a stigma még a későbbi hátasságából származó gyer­mekeit is sújtja, hiszen mamzernek nyil­vánítják őket, és zabigyerekként tilos nem mamzerokkal összeházasodniuk, így a legtöbb férfi őrült összegeket tud kicsikarni a feleségéből: a ketubában rögzítettekkel ellentétben nem csak az asszonytartást ússza meg, de játszva ki­zsarolhatja a közös vagyon feleségét il­lető részét, vagy még annál is többet. Kifoszthatja a nő bankszámláját, elv­eheti a kocsiját, a lakását, mindenét.

Léteznek-e könnyítő körülmények?

A gyakorlatban nem nagyon. A nő gyakran még akkor sem kap engedélyt a válásra, ha a férfiről kiderül, hogy idegbeteg, kómában, börtönben van, vagy eltűnik. Ha a férfi akar válni, per­sze más a helyzet. Könnyítő körülmény viszont, ha kiderül, hogy a házastárs homoszexuális vagy impotens.

Könnyebb a válás, ha a férj bántal­mazza a feleségét?

– A feleségbántalmazás mindig, min­den kultúrában létezett. A zsidó törvény, a halacha sajnos megengedi, hogy a fe­leségét veréssel „megnevelje” a ház ura, viszont a nemi erőszak és a gyilkosság tiltott. A rendőrség többnyire a férjjel szimpatizál: mint férfi a férfival, a rendőr próbál a bűnelkövető lelkére beszélni, hogy a jövőben bánjon jobban a felesé­gével. Legfeljebb terápiára küldik el, a börtönt és a válást viszont legtöbbször még így is elkerülik. Sőt, még akkor sem biztos, hogy a nő kiszabadulhat az agunából, ha a férjet lecsukják.

A feminista mozgalom hatására érezhető-e a vallásos közösségekben elmozdulás a családon belüli erőszak megítélésében?

Ma már nem lehet elhallgattatni a nők hangját! A feminista mozgalomnak nagy hatása volt a vallásos világban is, ám még bőven van mit tenni. Míg 1973-ban a Knesszet nem ismerte el a házasságon belüli zaklatás és a bántal­mazás létét sem, addig 1983-ban már megszavazta a családon belüli erőszak elleni törvényt.1 Tel-Avivban ma már ti­zenkét szállás működik, külön egy-egy az arab, illetve az ultra-ortodox bántal­mazott nőknek.

Milyen módszerekkel dolgozik az ön által két éve, a Schechter Intézet ke­retein belül, létrehozott jeruzsálemi központ, a Center for Women in Jewish Law?

– Az angolszász jogrendszerben, mint köztudott, egy-egy eset precedens-érté­kű, ezért már megtörtént eseteket bírá­lunk felül. Ha a rabbinikus bíróság an­nak idején egy-két oldalban indokolta, hogy mondjuk huszonöt év után miért tartotta még mindig agunában a nőt, ne­ves jogász szakértőink húsz oldalas al­ternatív indoklásokkal rukkoltak elő. Az utóbbi tíz évben egyébként sok olyan nőt üdvözölhetünk a zsidó jogtudósok között, aki jól ismeri a szent szövegeket is. Óriási lépéseket teszünk, mióta a nők tanulhatnak! Ha kell, kilencedik századi rabbikat idézünk, és újfajta, a nőket a férfiakkal azonos jogú feleknek tekintő megoldásokat kínálunk a rabbinátusnak, hogy vizsgálja felül a dönté­sét és engedélyezze a válást. Izraelben a rabbinikus törvényszék két korábbi döntését támadtuk meg: levelezésbe kezdtünk velük, végül meggyőztük őket és nyertünk. A Ford alapítvány finanszí­rozta kiadványainkat és hírlevelünket2, melyet a világ minden rabbijához rend­szeresen eljuttatunk, még a Jemenben tevékenykedő szatmári közösségnél is érezhető a hatásunk. Egyébként sok rabbi mentegetőzik azzal, hogy a judaiz­mus azért lett ennyire merev, mert a Soával odaveszett tudásunk nagy része. Szerintem azonban a rabbiknak nem szabad elfeledniük, hogy a judaizmus az igazságosság vallása. A zsidó törvé­nyeknek sem lenne szabad szenvedést hozniuk a nőkre: fontos hangsúlyoz­nom azonban, hogy nem a törvé­nyekből, hanem a túlontúl férfi-közpon­tú értelmezésből származnak a gondok.

Mennyire eredményes a mozgalom?

– A kiküldött levelek, kiadványok és rendszeres konferenciák hatására egyes országokban, például Franciaor­szágban az ortodox rabbik a nők párt­jára álltak. Itt a polgári bíróságokon pár éve kártérítést követelhetnek a fér­jüktől az ortodox nők az aguna miatt. További eredmény, hogy New Yorkban létrejött egy speciális, válásokkal foglal­kozó vallásos bíróság Emanuel Rackman, a rabbinikus bíróság vezetőjének elnökletével. A Bet Din-t is megcsapta a változás szele, mert végre megértették, hogy nincs mitől félniük: modem orto­doxokként mi nem a törvényt, csak a magyarázatát szeretnénk megreformál­ni! De ha belegondolunk, a halacha szó egyik jelentése tulajdonképpen a mozgás, a mozdulás… Akkor leszünk elége­dettek, ha minden egyes rabbi újít a szemléletén, és ahogy shabbatkor az automatikusan ki-be kapcsolódó elekt­ronikus szabályozók és tűzhelyek en­gedélyezésével modernizálták, meg­könnyítették a nők életét, végre a csap­dává vált házasságokból is könnyebb elmozdulást engednek.

Margit Patrícia

1 Hasonló törvény Magyarországon sajnos nincsen, beiktatásáért évek óta folyik a küzdelem. (a szerk.)

2 A Hírlevél (International Jewish Women’s Hu­mán Rights Watch) és az esettanulmányok (Je­wish Law Watch: The Agunah Dilemma, Case Studies) néhány példánya megtalálható a NANE Egyesület könyvtárában (érdeklődni lehet a 328-0771-es telefonszámon, vagy a nane@pos- ta.net e-mail címen). Az International Jewish Women’s Human Rights Watch hírlevelének e-mail címe: [email protected] (a szerk.)