„Mindenre választ kap, ha bejön az irodámba”
A magyar ortodoxia 1995ös zárszámadó közgyűlése
1996. február 27-én délután 4 órára hirdette meg a Budapesti Autonóm Ortodox hitközség éves zárszámadó közgyűlését. A fél ötkor kezdődő ülés elején 36 fő (döntő többségében 70 év feletti idős férfi) volt az ülés helyszínén, a Hanna étteremben, annak vége felé (feltehetőleg Zájin Ádár ünnepe, az imádság és az azt követő halvacsora közelsége miatt) a létszám mintegy ötven főre szaporodott.
Az elnöki beszámolót Fixler Hermann, az ortodox hitközség elnöke tartotta, aki elsősorban nem az elmúlt évi munkát vélte fontosnak kiemelni, hanem általánosságban beszélt az ortodoxia fontosságáról és erkölcsi célzatú példabeszédeket tartott. „Minden zsidó vezetőnek tanulni kell Majse Rabbénutól1 a vezető stílust” – mutatott rá az elnök, majd mintegy tíz perces előadásban ismertette a nagy zsidó vezető életének eseményeit a Nílusra való kitételtől az egyiptomi kivonulásig. Külön hangsúlyozta Mózes bátorságát, midőn az megölte a „kápót” (sic! – a szerk), vagyis a zsidót bántalmazó egyiptomi munkafelügyelőt. Az ókori párhuzamból kiindulva megemlítette Fixler Hermann az újjáéledő antiszemitizmus veszélyét, kárhoztatván a törvénykezés kellő szigorának hiányát. Megemlékezett a holocaust áldozatairól is.
Az elnök bevezetője után a könyvelő ismertette öt percben az elmúlt év gazdálkodásának eredményeit. Elsősorban a kóser termékek forgalmazásának számait ismerhette meg a hallgatóság. Eszerint a bor forgalma 2,4 millió forint volt, a pálinkáé 700 ezer forint, a pászka eladásából pedig 1,1 milliós árbevételre tett szert az ortodoxia. A teljes költségvetés valamivel meghaladta a 86 millió forintot.
A beszámoló után ismét az elnök vette át a szót, aki – feltehetőleg valamely nézeteltérésekre utalva – a zsidók közötti szeretet és egység fontosságáról beszélt. „Aki ez ellen vét, az áruló” – szögezte le. „Ha egység van, a Mindenható nem engedi, hogy a zsidóknak baja essék”- folytatta történetfilozófiai fejtegetéseit. A holocaust is az egység hiánya miatt történhetett meg. „Miért volt a deportálás”?- tette föl a súlyos kérdést. „Mert a budapesti központban ülő nagyurak nem törődtek a vidéki zsidósággal’ – adta meg a választ „50 éve állok e közösség szolgálatában” – tekintett vissza ezután a múltra. „Az elöljáróság és a tagság mindig mellettem állt. Ez megkétszerezte erőmet”- zárta le e témát az egység erejének e példázatával.
Fixler Hermann ezután az ortodoxia munkájának nehézségeiről beszélt. Sok pénzbe kerül a kasrut, amelyet – vélte – az egész országban ők biztosítanak. Az amerikai alapítványi iskola fenntartása is részben az ortodoxiát terheli és nyomasztó teher az épületek felújítása is. (Az 1996-os évben egyedül a templom felújítására 50 milliót szándékoznak költeni, ami a 124 millió forintos éves költségvetés 40 százalékát teszi ki.) „Emberfeletti munkát végeztünk” – zárta végül beszámolóját.
Az elnök szavai után a Visegrádi utcai ortodox templom egyik tagja kért szót (aki az újságban neve mellőzését kérte). „Csak röviden” – intette őt az elnök, aki egy óránál valamivel többet beszélt. A hozzászóló a következőket kérdezte: „Lehet-e tudni, kik a választmány tagjai? Lehet-e tudni, kik a hitközség tagjai és hányán vannak? Van róluk névsor?” A Visegrádi utcai templom tagjai (akik évtizedek óta imádkoznak ott) még azt sem tudják, hány küldöttet delegálhatnak a választmányba. Furcsállotta a felszólaló azt is, hogy Zájin Ádár ünnepén tartják a zárszámadó közgyűlést, holott ez, a hagyomány szerint, csak a Chevra Kadisa, a szentegylet összejövetelének napja.
– A hozzászóló mindenre választ kaphat, ha bejön az irodába – válaszolta Fixler Hermann elnök. – Megvan az összes lista, a tevékenységet pedig napról napra tudja ismertetni – folytatta. – Ám erre most nincs idő, hiszen ez három napig tartana – zárta le a témát, a konkrét válaszokat ily módon elkerülvén. Arra azonban utalt, hogy ennyi munkát más nem is tudott volna elvégezni, mint ez a vezetőség.
„Itt az idő, menni kell imádkozni” – szólt ekkor erőteljes hangon az egyik résztvevő, mire az elnök azonnal intézkedett és megszavaztatta a közgyűlést: elfogadják-e az 1995-ös költségvetést. A jelenlévők egy része fölemelte a kezét. „Megállapítom, hogy a költségvetést egyhangúan elfogadták” – konstatálta az elnök, és a közgyűlés, amely egy óra húsz perccel az imaidő előtt kezdődött, ezzel végétért.
G.J.
1 Majse Rabénu: Mózes mesterünk v. tanítónk.
Címkék:1996-04