„Mindenre választ kap, ha bejön az irodámba”

A magyar ortodoxia 1995ös zárszámadó közgyűlése

1996. február 27-én délután 4 órára hirdette meg a Budapes­ti Autonóm Ortodox hitközség éves zárszámadó közgyűlését. A fél ötkor kezdődő ülés elején 36 fő (döntő többségében 70 év feletti idős férfi) volt az ülés helyszínén, a Hanna étterem­ben, annak vége felé (feltehetőleg Zájin Ádár ünnepe, az imádság és az azt követő halvacsora közelsége miatt) a lét­szám mintegy ötven főre szaporodott.

Az elnöki beszámolót Fixler Hermann, az ortodox hitköz­ség elnöke tartotta, aki elsősorban nem az elmúlt évi mun­kát vélte fontosnak kiemelni, hanem általánosságban beszélt az ortodoxia fontosságáról és erkölcsi célzatú példabeszéde­ket tartott. „Minden zsidó vezetőnek tanulni kell Majse Rabbénutól1 a vezető stílust” – mutatott rá az elnök, majd mint­egy tíz perces előadásban ismertette a nagy zsidó vezető éle­tének eseményeit a Nílusra való kitételtől az egyiptomi kivo­nulásig. Külön hangsúlyozta Mózes bátorságát, midőn az megölte a „kápót” (sic! – a szerk), vagyis a zsidót bántalma­zó egyiptomi munkafelügyelőt. Az ókori párhuzamból kiin­dulva megemlítette Fixler Hermann az újjáéledő antiszemitiz­mus veszélyét, kárhoztatván a törvénykezés kellő szigorának hiányát. Megemlékezett a holocaust áldozatairól is.

Az elnök bevezetője után a könyvelő ismertette öt percben az elmúlt év gazdálkodásának eredményeit. Elsősorban a kó­ser termékek forgalmazásának számait ismerhette meg a hallgatóság. Eszerint a bor forgalma 2,4 millió forint volt, a pálinkáé 700 ezer forint, a pászka eladásából pedig 1,1 mil­liós árbevételre tett szert az ortodoxia. A teljes költségvetés valamivel meghaladta a 86 millió forintot.

A beszámoló után ismét az elnök vette át a szót, aki – felte­hetőleg valamely nézeteltérésekre utalva – a zsidók közötti szeretet és egység fontosságáról beszélt. „Aki ez ellen vét, az áruló” – szögezte le. „Ha egység van, a Mindenható nem enge­di, hogy a zsidóknak baja essék”- folytatta történetfilozófiai fejtegetéseit. A holocaust is az egység hiánya miatt történhe­tett meg. „Miért volt a deportálás”?- tette föl a súlyos kérdést. „Mert a budapesti központban ülő nagyurak nem törődtek a vi­déki zsidósággal’ – adta meg a választ „50 éve állok e közös­ség szolgálatában” – tekintett vissza ezután a múltra. „Az elöl­járóság és a tagság mindig mellettem állt. Ez megkétszerezte erőmet”- zárta le e témát az egység erejének e példázatával.

Fixler Hermann ezután az ortodoxia munkájának nehézsé­geiről beszélt. Sok pénzbe kerül a kasrut, amelyet – vélte – az egész országban ők biztosítanak. Az amerikai alapítványi iskola fenntartása is részben az ortodoxiát terheli és nyo­masztó teher az épületek felújítása is. (Az 1996-os évben egyedül a templom felújítására 50 milliót szándékoznak köl­teni, ami a 124 millió forintos éves költségvetés 40 százalékát teszi ki.) „Emberfeletti munkát végeztünk” – zárta végül beszámolóját.

Az elnök szavai után a Visegrádi utcai ortodox templom egyik tagja kért szót (aki az újságban neve mellőzését kérte). „Csak röviden” – intette őt az elnök, aki egy óránál valamivel többet beszélt. A hozzászóló a következőket kérdezte: „Lehet-e tudni, kik a választmány tagjai? Lehet-e tudni, kik a hitközség tagjai és hányán vannak? Van róluk névsor?” A Visegrádi utcai templom tagjai (akik évtizedek óta imádkoznak ott) még azt sem tudják, hány küldöttet delegálhatnak a választmányba. Furcsállotta a felszólaló azt is, hogy Zájin Ádár ünnepén tartják a zárszámadó közgyűlést, holott ez, a hagyomány szerint, csak a Chevra Kadisa, a szentegylet összejövetelének napja.

– A hozzászóló mindenre választ kaphat, ha bejön az irodába – válaszolta Fixler Hermann elnök. – Megvan az összes lista, a tevékenységet pedig napról napra tudja ismertetni – folytatta. – Ám erre most nincs idő, hiszen ez három napig tartana – zárta le a témát, a konkrét válaszokat ily módon elkerülvén. Arra azonban utalt, hogy ennyi munkát más nem is tudott volna elvégezni, mint ez a vezetőség.

„Itt az idő, menni kell imádkozni” – szólt ekkor erőteljes hangon az egyik résztvevő, mire az elnök azonnal intézkedett és megszavaztatta a közgyűlést: elfogadják-e az 1995-ös költségvetést. A jelenlévők egy része fölemelte a kezét. „Megállapítom, hogy a költségvetést egyhangúan elfogadták” – konstatálta az elnök, és a közgyűlés, amely egy óra húsz perccel az imaidő előtt kezdődött, ezzel végétért.

G.J.

1 Majse Rabénu: Mózes mesterünk v. tanítónk.