„Mindenki tudja: ez a mi házunk volt”

Írta: G.J. - Rovat: Archívum, Világ

Csehország zsidó lakosainak a „bársonyos for­radalom” után öt évvel, 1994 júliusában nyílt első ízben lehetőségük arra, hogy a nácik által elrabolt, majd a kommunisták által államosított javaikat visszakérjék.

A Csehországban érvényes jóvátételi törvény az elvett javak visszaadását úja elő, amennyiben ez lehetséges. A törvény azonban mindeddig csak az 1948. február 25-i kom­munista hatalomátvétel után elvett javakra vonatkozott. Így – groteszk módon – lehetőséget nyújtott arra, hogy cseh állampolgárok visszakapják azokat az ingatlanokat, ame­lyekhez a zsidók 1938 és 1945 közötti kirablása során jutottak hozzá. Hosszas parlamenti csatározások után, az idei nyáron lépett életbe a kárpótlási törvény kiegészítése, amely – meglehetősen szigorú körülírásokkal – lehetővé teszi a náci megszállás alatt „faji üldözés” következtében elvett magántulajdon visszaigénylését is.

A kiegészítés csak a jelenleg is cseh és szlovák állampol­gárokra vonatkozik, és szigorúan előírja a tulajdonjog bi­zonyítását. A náci üldözés, majd a negyvenévi kommunista korszak után alig néhány ezer zsidó maradt a két országban és a viharos időszakban legtöbbjük tulajdoni papírjai elvesztek. Noha becslések szerint a háború előtt például Prága belvárosában az ingatlanok 20 százaléka volt a zsidó lakosoké, szakértők szerint az egész országban talán két­százan lesznek képesek arra, hogy a törvény által megkövetelt iratokat benyújtsák.

Michael Klepetar esete tipikus ebből a szempontból. A zsidó tulajdon visszaigénylőinek élharcosa, nagyszüleinek Karlovy Varyban található háromemeletes belvárosi házáért küzd állhatatosan a rendszerváltás óta. A ház 1884 óta volt a család tulajdonában. A német megszállás után a családot koncentrációs táborba hurcolták, a házat elvették, majd eladták náci-szimpatizánsoknak, akiket 1945 után kitelepítet­tek az országból. Michael Klepetar szülei és az egyik nagyapja túlélték a deportálást, 1945-ben hazajöttek és egyszerűen visszaköltöztek a házba, hiszen a városban min­denki tudta, hogy az a családé. 1947-ben a nagyapa hivata­losan is kérelmezte a ház visszaadását Benes elnök 1945-ös rendelete értelmében, amely érvénytelennek nyilvánított minden olyan tulajdon-átruházást, amely 1939. szeptember 20 után „a megszállók nyomására, vagy nemzeti, politikai avagy faji üldöztetés következtében jött létre”. A kérelmek­kel túlterhelt bíróság csak 1950-ben tudott Klepetar ügyével foglalkozni, akkor viszont már a szocialista tulajdon elveire hivatkozva elutasították a kérelmet.

A kommunisták bukása után Michael Klepetar csalódot­tan látta, hogy a zsidók továbbra sem kaphatják vissza elvett tulajdonukat. Kampányt indított, levelet írt minden fonto­sabb közjogi méltóságnak. Fő célpontja Vaclav Klaus miniszterelnök volt, aki a zsidók kártalanítása ellen foglalt állást, attól félve, hogy ennek nyomán két és fél millió kitelepített szudétanémet is hasonló igényeket támaszt. A zsidó közösség az összehasonlítást felháborítónak tartotta, mivel a szudétanémetek 1938-ban lelkesen üdvözölték a bevonuló nácikat.

Minden tégla, minden lépcső, minden ablak tulajdon­jogát külön kell bizonyítanunk” – mondja Irina Novakova, a prágai zsidó közösség gazdasági vezetője. „A háború után a kommunisták mindent elvettek, a tulajdoni iratokat is… Így egyes ingatlanokat akkor sem fogunk visszakapni, ha min­denki tudja és tanúkkal igazoljuk is, hogy az hajdan a miénk volt.”

 

Címkék:1994-10

[popup][/popup]