Mindannyiunk kísértetei

Sellei Iván / 2007. augusztus Imádkozzunk! – szólt ellentmondást nem tűrő hangon Lorenzo testvér. Inés, a gazdag spanyol kereskedő lánya gondolkodás nélkül térdre borult és hangos imába fogott. Mielőtt e ponton az olvasó unottan továbblapozna, mondván, hogy ennél szokványosabb jelenetet elképzelni sem tudna, és szegény Forman hetvenöt éves korára bizonyára elfelejtett filmet készíteni, nézzük tovább, hogy mi is történik e jelenetben.

	Inés szerepében Natalia Portman

Az „imádkozzunk” felszólítás egy földalatti börtöncellában hangzik el. Inés hosszú kínvallatás után, testileg és lelkileg meggyötörve meztelenül fekszik a szalmán, amikor Lorenzo, az inkvizítor belép hozzá. Közösen imádkoznak.

Eközben az inkvizítorban (aki, hivatalánál fogva és elvileg a feddhetetlen és odaadó hitélet őre és bajnoka, ugye?) nemi gerjedelem támad a lány iránt és, visszaélve a lány kiszolgáltatottságával és védtelenségével, megerőszakolja. Erre persze a filmben csak finom utalás történik, tényszerűen csak sokkal később tudjuk meg.

De hogy került Inés egyáltalán az inkvizíció börtönébe? Koholt vád alapján. 1792-t írunk. Spanyolhonban is terjednek Voltaire és a többi felvilágosító „veszélyes” tanai. Az inkvizíció besúgói utasítást kapnak Lorenzótól, hogy minden eretnekgyanús személyt, ideértve a marannusokat, vagyis a kereszténységet felvett, de vallási hagyományaikat titokban továbbra is gyakorlókat jelentsék fel. Inés egy fogadóban besúgók jelenlétében vacsorára az elétett malacpecsenye helyett baromfit kér, és ez már elég ok arra, hogy feljelentsék. A kínvallatás során, hogy életét megmentse, bevallja, hogy ő is „titokzsidó”. Pedig valójában nem az, vagyis az, de mégsem. Apja ősei voltak kétszáz évvel korábban kikeresztelkedett zsidók. Ő azonban erről semmit sem tudott. Apja ezt mindenki előtt titkolta. Inés megkínzatása csupán ahhoz kellett, hogy példát statuáljanak.

A Goya szellemei c. film nem a katolikus egyház, és annak „pörölye”, az inkvizíció történelmi bűneinek leleplezésére készült. Illetve nem csak ezért. Ha Formant, kinek szüleit koncentrációs táborban pusztította el a zsidógyűlölet, pusztán a személyes bosszú mozgatná, műve érdektelen lenne. Horizontja ennél sokkal tágabb.  Az intézményes hazugságot és manipulációt támadja – kortól és helyszíntől függetlenül. Inés akár lehetne ártatlanul internált japán az USA-ban Pearl Harbour után ’42-ben, vagy gulágra hurcolt vétlen népi német is a Szovjetunióban ’41-ben.

	Részlet a filmből

A film fiktív hőse, Lorenzo, egy itt most nem részletezett eset nyomán „kiugrik” az inkvizícióból, Franciaországba szökik, majd a napóleoni háborúk nyomán a  Spanyolországot is elfoglaló francia csapatok oldalán mint a felvilágosodás terjesztője tér vissza 1807-ben. A rendszerváltók, a mindenkor neofiták lelkesedésével és korábbi énje kérlelhetetlenségével csap le volt hittársaira. De nehogy azt higgyük, hogy Forman kritikája megkíméli a „szellem napvilágát” hozó francia csapatokat. Hataloméhes és kegyetlen megszállóknak mutatja őket, akik az egyszerű spanyol emberekkel ugyanúgy nem törődtek, mint az ancien régime. Mivel egy emberből vagyunk, nincs külön köz és magán énünk, Lorenzo a magánéletében sem kevésbé hitvány. Inést, nehogy veszélyeztesse politikai pozícióját, az őrültek házába dugatja és az időközben felnőtt lányukat Amerikába deportáltatja. Lorenzo további sorsát fedje itt homály. Forman viszont csavar még egyet a történeten: a Napóleon bukása után Spanyolországot „felszabadító” angolok egyik első intézkedésükkel visszaállítják az inkvizíciót. Ennyit a történelmi haladás eszméjéről.

Törtem a fejem, hogy Budapesten e – cikkem írásakor mindössze második hete játszott – remekművet miért csak két artmozi vetíti (és egy hétvégi előadáson miért csupán mintegy huszadmagammal láttam). Talán mert kellemetlen film: szembesít hazugságainkkal, képmutatásainkkal, bűneinkkel.

És hogy mi köze mindehhez Goyának? Az ő életéből is látunk jeleneteket, de – ami ennél sokkal fontosabb – látomásos, leleplező rajzai és metszetei biztosítják a film hátterét, eszmei „díszletét”. A filmet csak erős idegzetű, a komoly mondanivalóért megrázó képsorokat is elviselni tudó nézőknek ajánlom – de nekik nagyon.

*

Miloš Forman cseh-amerikai rendező a Ragtime, a Száll a kakukk fészkére, a Hair és az Amadeus alkotója.
Lorenzót a spanyol Javier Bardem játssza (A belső tenger, Mielőtt leszáll az éj). Inést és leányát az izraeli-amerikai Natalia Portman alakítja (Baljós árny, V mint vérbosszú). Goya szerepében (parókában!) a svéd Stellan Skarsgård (Hullámtörés, Dogville, Good Will Hunting).