Milyenek is az „oroszok”?

Esteledik Tel Avivban. Kiáradnak az emberek az utcákra. Órákig lehet sétálni az Allenbyn, a Dizengoffon, a Ben-Jehudán és a tengerparton. A nagy bevándorlási hullám következtében mindenhol találkozni orosz feliratokkal, a konzervektől kezdve az üzletek kirakatáig. Jelenlétük azonban nem feltűnő, nem domináns. Akárcsak az orosz oléké. A nagy hullám megindulása óta öt év telt el. S ha az utcán valójában nem is hallani oly sok orosz szót, de beépültek a társadalom minden porcikájába, mérnökök és eladónők, utcatakarítók és közalkalmazottak, kibuctagok, művészek és élsportolók. Tel Aviv azonban nem hemzseg a bevándorlóktól. Azt mondják, az élet itt nagyon drága, így kevesen tudnak huzamosan meggyökerezni, lakást venni a városban. A legnagyobb számban inkább Észak-Izraelben, a Gálilban és Haifa környékén telepednek meg.

Hogyan illeszkednek be, hogyan építik fel életüket Tel Avivban?

Egy boltban kérdeznék valamit az eladótól, amikor mellém lép egy két méteres szőke óriás. Elnézést, mondja héberül és majd egy méterrel odább taszít. Kitereget egy újságot a pultra és olvasni kezdené. Ránézek, és próbálnám azt mondani, jó, jó, de azért nem kell feldönteni… Az első szavaim után azonban rám kiált: „ruszki”. Nézek rá értetlenül, mire tovább tüzelve magát anyanyelvén üvölti: „itt az egész országot az oroszok építették, mindenkinek beszélnie kellene oroszul…”, s ezzel elviharzik.

Leülök a légi pályaudvar melletti padra. Alkonyodik. Nem is igen nézek körül, arra leszek figyelmes, hogy a mellettem lévő pádon egy fruska oroszul hozzám fordul, ugyan mondjam el, mit akar tőle az az ember, aki mellette áll és kérdez tőle valamit. Már megszoktam, hogy az oroszok azonnal oroszul kezdenek hozzám beszélni. A biztonsági felügyelő azt szeretné tudni, mit keres itt ez a fiatal lány csomagokkal, egyedül. A lány magyarázta, hogy lekéste a repülőt, és most várja, hogy visszavigyék Haifára. Héberül egy kukkot sem tud. Tolmácsolom, amit mond. A sikeres művelet után beszédbe elegyedünk, kiderül, négyéves gyerekét egyedül neveli. A szüleivel lakik és már másfél éve itt vannak. Mielőtt eljött a „Szojuzból”, elvált, mert így több pénzt kap havonta. Aztán megkér, váltsam be a dollárjait. Nincs nálam elegendő pénz. Erre feltápászkodik és elsiet. Egy másik orosz ólétól megtudom, hogy a gyereküket egyedül nevelők havi 510, a házasok havi 320 sekelt kapnak, és négy évig kifizetik a lakbérüket. Sokan elválnak, mielőtt kivándorolnának, aztán együtt laknak, két helyről kapják a lakbért és a tartást, majd amint letelik a négy év, újra összeházasodnak.

Orosz újságárus a Dizengoffon. Lehet nála kapni cigarettát, brosúrákat, orosz könyveket is. Izraeli vásárlóival együtt szidják az áremelkedést, az újság pár grusos drágulását. Ötven éves lehet. Takarítást is vállal. Erős akcentusát azzal magyarázza, hogy nem volt pénze igazán jó ulpánra, még ráférne egy kis tanulás. Nem panaszkodik, csak informál. Jó neki itt. Számára Oroszország már távoli múlt. Azt hallotta, hogy Oroszországban most minden van, csak pénz nincs. Akárcsak itt. Próbálom magyarázni, hogy az átlag orosz egy kiló felvágottat vehet a havi fizetéséből. „Ha Jelcin marad, akkor olyan jó lesz ott a zsidóknak, hogy nem akarnak majd idejönni” bizonygatja. „És ha polgárháború tör ki?” ellenkezem. A polgárháború szóra arca megváltozik, szeme a távolba réved. Talán a Vörös teret, Bugyonnij hadseregét látja maga előtt, aminek legendájában felnevelkedett. Mikor tekintete visszatér, ránézek és eszembe jutnak Martin Buber, Shalom Asch regényei, a haszidok és a mitnagédek, a galíciai stetl tájéka. Iszak Babel fekete-tengeri zsidó kikötővárosáról, Ogyesszáról mesélő történetei. Az a világ, amit az orosz forradalom, a háború elmosott, megsemmisített. Talán, ha itt Erecben összegyűlnek, nyomaikban talán visszahozhatnak és újjáéleszthetnek valamit abból az elsüllyedt korból. Micsoda ajándék lenne ez Izraelnek, az egész zsidóságnak, s talán a világnak is.

Sétálok a tengerparton. Fiatal párok mellett haladok el. Aranyszőke lány fekete fiúval. Vállig érő, fekete göndör hajú lány barnás szőke askenázi fiúval. Ez a jelen. Ez a jövő. Az alkonyat varázsos színei árasztják el a látóhatárt. Kigyúlnak Tel Aviv éjszakai fényei.

Á. G.