Milyenek a zsidók, németek?

A Spiegel közvéleménykutatása:

 Több tulajdonságban hasonlítanak egymásra a németek és a zsidók – legalábbis ez olvasható ki annak a háromezer német és ezer izraelinek válaszából, akiket a hamburgi lap megbízásából kérdezett meg a tel-avivi Gallup Intézet és egy Bielefeld-i közvéleménykutató cég. Ugyanakkor alapvetően eltérően ítélik meg a múltat és annak következményeit.

A válaszadók szerint a másik nép jó tulajdonsága az öntudatosság, a szorgalom, a kötelességtudás, az alaposság, a fegyelmezettség, az önállóság, a határozottság, a nyitottság, a gondolatgazdagság, a jó üzleti érzék. A németek szerint a zsidók megbízhatóak, van humoruk, rugalmasak, gyermekszeretők, kölcsönösen egymást nagyképűnek, tapintatlannak, önzőnek, bizalmatlannak, intoleránsnak, idegenellenesnek tartják.

A legnagyobb eltérés: a zsidókat a németek erkölcsösnek ítélik meg, míg azok a németeket erkölcstelennek tartják.

A közvéleménykutatók más témákat is feszegettek, így kérdéseket tettek fel a múlt, a jelen és a jövő megítélésére, például: mit tudtak a németek a hitleri rendszerről, bűnösnek érzik-e magukat, lát-e a két nép lehetőséget a „békülésre”, hogyan viszonyulnak a németek Izraelhez, és az izraeliek a német újraegyesítéshez, lehetséges-e megoldani a közel-keleti konfliktust stb.

A válaszokból kiderül, hogy a legtöbb németet szégyenérzet tölti el arra a gondolatra, „hogy milyen sok bűnt követtek el a zsidók ellen”, de ártatlannak érzi magát és szeretné elfelejteni a múltat. De ezt a felelősségvállalást a németek java elhárítja. Izraelben viszont a megkérdezettek háromnegyede úgy véli, hogy „a Hitler alatti zsidóüldözés még ma is terheli az izraeliek viszonyát a németekhez”.

Megosztottabb a zsidók véleménye abban, hogy békejobbot nyújthatnak-e a németeknek. 22%-uk elzárkózik a béküléstől, 2%-uk fenntartás nélkül igent mond, míg 27% csak a fiatalabb generációval hajlandó így tenni. (A hivatalos izraeli politika is különbséget tesz a generációk között: csak az 1927 után születettek utazhatnak be vízum nélkül.)

Majd minden zsidó elképzelhetetlennek tartja azt, amit a legtöbb német elfogad; azt, hogy Auschwitz után is úgy lehessen élni és gondolkodni, mintha az egy darab történelem lenne, aminek semmi köze az élethez. A németek 76%-a úgy tekinti Izraelt, mint bármely más országot, míg az izraeli lakosság 71%-a szerint a „németek máshogy viszonyulnak Izraelhez, mint a többi országhoz”. (…)

Izraelben sokak számára már az is visszatetsző) hogy a németekkel kapcsolatban a rokonszenv kérdése szóba kerüljön. A felmérésben a németek egy szintre kerültek a palesztinokkal, vagyis még kevésbé kedvelik őket, mint a jordániaiakat, vagy az egyiptomiakat. Mélyen gyökeredzik az az érzés is, hogy a németek alapjában véve nem változtak meg és „visszaesőkké” válhatnak. Az Öböl-háború idején iszonyatosan hatottak a Németországból Iraknak szállított mérgezőgázról és az Irakot megfékező katonai akciók elleni béketüntetősekről érkező hírek. Hirtelen élővé vált sokakban a Harmadik Birodalom, a Holocaust múltja. Sokak szemében az „új” Németország a régi folytatása volt.

Becslések szerint 1991-ig az izraeli zsidók mintegy fele viszonyult negatívan Németországhoz, míg néhány hónappal később ez az arány 2/3-ra emelkedett. Azóta újra helyreállt a fele-fele arány. A megkérdezett németek mintegy 38%-a a nulla értéket jelölte meg a zsidók iránti rokonszenv mutatójául, a 32% pedig egyetértett azzal az antiszemita kijelentéssel, hogy a „zsidók maguk is vétkesek abban, hogy gyűlölik és üldözik őket”. Egy másik ősrégi antiszemita rágalomra miszerint a „zsidók túl nagy befolyást gyakorolnak”, a megkérdezettek 36%-a mondott igent. Ugyanakkor 27%-uk úgy gondolja, hogy Hitler a zsidóüldözés és a háború nélkül az egyik legnagyobb államférfi lett volna. 42% szerint a fasiszta rendszernek „jó és rossz oldala” is volt, míg további 2% azt vallja – ami 1,2 millió felnőtt lakost reprezentál – inkább csak „jó oldala” volt.

Maros Judit