Milyen gyertyát gyújtunk?

Az alábbiakban részleteket közlünk abból a vitából, amely a Zsidó Fiatalok Ma­gyarországi Egyesületének internetes levelezési listáján* zajlik karácsony-hanuka témakörben. A vi­tát az alább elsőként közölt hozzá­szólás indította el. Az eszmecsere résztvevőinek nevét elhagytuk, hoz­zászólásaikat esetenként lerövidítet­tük és minimális mértékben szerkesz­tettük. A válogatáskor igyekeztünk a pro és kontra érvek arányát érintetle­nül hagyni, ugyanakkor nem titkol­juk, hogy – a pártatlan tájékoztatás elvének fenntartása mellett – szer­kesztőségünk a „keményvonalas” hanuka-párti állásponttal azonosul.

O: Feleségem és én is zsidók va­gyunk. Egy kérdésben viszont nem tu­dunk dönteni. Azt mind a ketten tudjuk, hogy karácsonyt nem kell tartani, tehát nincs is nekünk, hanem Hanukát ünnepeljük. A napokban fog megszületni a gyerekünk, és nem tudjuk, hogy hogyan magyarázzuk neki el a dolgot. A tévé­ben, a barátoknál, meg a rokonoknál is karácsonyfát fog látni, nem beszélve az iskoláról. Ez a folytonos vitatéma: le­gyen-e fa csak a látvány miatt, és ha ki­csit nagyobb a gyerek megbeszéljük, hogy felesleges vagy soha ne legyen. Várom az ötleteket, saját tapasztalatot.

B: Nálunk elég konzervatívak voltak otthon és a nullmegoldás mellett dön­töttek. Tehát nem volt karácsonyfa vi­szont hanuka sem. Amit megtartottunk viszont, az a széder este ÉS a húsvéti locsolkodás…. Á karácsonyokból az maradt meg hogy azt mondtuk, hogy a nagyiéknál volt a karácsonyfa, mert utáljuk, ha a fenyőtűkkel van tele a la­kás… Mindig kitaláltuk hogy mit kap­tunk karácsonyra, mit kell mondani ha kérdezik… Emlékszem egyszer egy osz­tályfőnöki órára (9-10 éves lehettem)… eléggé nagy felzúdulást aratott amikor arra a kérdésre, hogy mit kaptam kará­csonyra, azt válaszoltam: semmit, ná­lunk idén elmaradt a karácsony…

*

C: Hát nálunk ezt úgy oldották meg a kedves szülők, hogy állítottunk egy ki­sebb karácsonyfát és értésünkre ad­ták, hogy ilyenkor a fenyőfát ünnepel­jük, mert ez az egyetlen, ami télen is zöld (tízért volt egy két ajándék is, mert az iskolában elég kínos, amikor mindenki az ajándékokról beszél…) Szerintem ez gyerekfejjel eléggé emészthető és a későbbi „megbeszélést” is megkönnyíti. Végül is miért ne ünnepelhetnénk a fenyőfát?

*

F: Én a saját leendő családomban minél többet szeretnék nyújtani abból, amiből én szinte semmit nem kaptam (zsidó ünnepek, zsidó család). Ehhez szerintem nincs szükség arra, hogy ke­resztény ünnepeket tartsak. Persze a körülöttünk levő kultúra miatt fontos, hogy valamilyen szinten a gyerekem is ismerje a keresztény szokásokat. Azt már családja válogatja, hogy ezt kinek, mikor, milyen módon mondják el. Egyébként hadd kérdezzek már vala­mit: Ha lenne is nálatok karácsonyfa…, akkor ugyan mit mondanátok a gyerek­nek? Miért teszitek? Mit jelent? Miért cháj-t, és miért nem keresztet hordo­tok? Szóval szerintem jobb minél ha­marabb tiszta vizet (vért) önteni a po­hárba (gyerekbe).

*

J: Mi vegyes házasságban élünk. Én nem vagyok zsidó, izraeli viszont igen, mert a férjem zsidó és egy kicsit éltünk Izraelben. Van két gyermekünk is, akik úgy tudják magukról, hogy „majdnem” zsidók. A férjem édesapja debreceni ortodox családban nőtt fel, édesanyja viszont fővárosi, kevésbé vallásos csa­lád sarja. Férjemnek gyermekkorában állítottak karácsonyfát, de csak addig, amíg ő akarta. Amikor összeházasod­tunk, én megkérdeztem, hogy legyen-e nálunk fa. Ő azt mondta, hogy szeret­ne. így aztán – az izraeli időszakot kivé­ve – minden évben volt-van karácsony­fánk, amit nálunk az angyalka hoz az ajándékkal együtt. (Tavaly még elhitték.) „Jézuskázás” nincs. Érdekesség­képpen: mindketten zsidó oviba jártak és a csoportjukban (19 fő) – egy gyerek kivételével – mindnek volt karácsonyfá­ja. Hát így megy ez nálunk…

*

B: Számomra a karácsony megtartá­sa épp annyira része a magyar-zsidó kettős identitásom magyar felének, mint az, hogy magyarul beszélek, és is­merem a magyar irodalmat. Utóbbiakban sem látok semmi kivetnivalót… Szerintem ez a zsidó, éppúgy, mint a nem vallásos keresztény családoknál nem vallási ünnep, hanem az európai kultúrkör része. Én mind a nyolc napon meggyújtom a gyertyákat, és időnként a család néhány tagja csatlakozik hoz­zám. Volt olyan, hogy a karácsonyi ajándékátadás után felmentem a szo­bába, és meggyújtottam a gyertyákat. Ez természetes, és valószínűleg így lesz a gyermekeimmel is. A 90-es évek kö­zepe táján felvetettük a húgommal, hogy ne legyen fa. Nem tudom, ez a zsidósággal függött-e össze, vagy pedig az­zal, hogy felnőttünk. De mégis mind a mai napig van fánk.

Én a Hanukát feltétlenül meg fogom tartani. Azzal kapcsolatban, hogy le­gyen-e karácsony, még nem döntöttem. Sok múlik a majdani feleségemen is. De én mind a két lehetőséget el tudom képzelni. De Jézuskáról, angyalkáról, éjféli miséről, stb. szó sem lehet.

*

K: A keresztényeket nem kérdezik sehol, hogy megtartják-e a hanukát, ak­kor mi miért tartsuk meg az ő ünnepei­ket? Izraelben tavaly Jeruzsálemben az egyetemen az udvarra kiállították a ka­rácsonyfát a keresztény diákok kedvé­ért. Itt, a Trefort kertben miért nem ál­lítottak ki egy mécsest? Szóval lehet, hogy mi vagyunk kisebbségben, de a vallásunk egyenrangú az ő vallásukkal, és ha ők nem tartják a hanukát mi mi­ért tartsuk a karácsonyt? Landeszmantól a hírhedt riportban…, azt kérdezte a riporternő, hogy mi zsidók miért nem tartjuk a karácsonyt, ami mindenkinek a szeretet ünnepe? Én, ha Landeszmannak lettem volna visszakérdeztem volna: – Miért, talán önök tartják a hanu­kát? Mert nekünk ez az ünnepünk.

*

D: Gyerekkoromban nálunk is volt karácsony, most nincs, és ami a legfon­tosabb, nem is lesz, s a gyerekeim egész jól ki fogják bírni. Szerintem a karácsony keresztény ünnep és akármennyire szekularizálódott, ma is az. Biztos sokkal kényelmesebb „beleélni” magunkat abba, hogy „hátkéremszépenezazeurópaikultúrkörrésze” és min­denki jól jár, csakhogy ez szerintem asszimiláció a javából. Az a zsidó gye­rek, aki abban nő fel, hogy mi zsidók vagyunk, és annak ellenére, hogy a la­kosság 99%-a keresztény mivoltából ki­folyólag tart karácsonyt, mi viszont zsi­dóságunkból adódóan nem, mindenfé­le lelki megrázkódtatás nélkül el fogja ezt viselni. A szülő felelőssége, hogy ezt elmagyarázza, és azt is elmondja a gyereknek, hogy ezt a másságot hogyan kommunikálja a külvilággal. A toleran­ciának, az antiszemitizmus csökkené­sének sokkal többet használunk, ha ebből a szempontból is vállaljuk a más­ságunkat. Van elég sok zsidó ünnep, amikor lehet együtt kajálni, ajándékot adni és szeretni egymást. Aki antisze­mita, az akkor is az lesz, ha úgy tudja, tartjuk a karácsonyt, aki meg nem, azt az egész nem érdekli. Sokkal egészsé­gesebben fejlődik egy gyerek identitás- tudata, ha nem tizen- vagy huszonéves korban kezd el a karácsony-témán filóz­ni, mint ahogy mi tesszük.

*

A: 1989 karácsonya után, a téli szü­netet követő első osztályfőnöki órán feltette a tanár a kérdést: „Mindenkinek volt karácsonyfája?” A válasz egyértel­mű „igen”, én csendesen dörmögöm a nem-et, persze, ez nem hallatszik ki a tömegből. A következő kérdés egyene­sen nekem volt címezve: „Nektek is volt?” Erre én, korai cinizmusommal: „Hogyne, kettő is!” Én akkor (és még utána elég sokáig) roppant elégedett voltam a válaszommal, mert egyértel­műen azt hazudni, hogy volt, nem akar­tam, másrészt meg éppen a rendszerváltás éveit éltük, az én általános isko­lámban óriási méreteket öltött az anti­szemitizmus, méghozzá főkent tanári részről és segédlettel. Mindesetre egyelőre ügy érzem, ha lesz gyerekem, nem fogunk „keresztény” ünnepeket tartani, még akkor sem, ha ezek a nyu­gati civilizáció szerves részei. Mikor férjhez mentem, a férjemmel előre megbeszéltük és megegyeztünk ebben, úgy éreztem, hogy keresztül kell vin­nem elképzelésemet, mert nem akar­tam, hogy a gyerekem tizenévesen kényszerüljön átértékelni addigi életet.

*

Bá: Nálunk gyerekkorunkban mindig karácsonyfa volt, na nem a látvány mi­att, hanem mert szüleim nem tartották fontosnak a zsidóságukat. Most már nincs, de valahogy nem sikerült igazán a Hanukára sem áttérni, valamikor ka­rácsony és Hanuka között megajándé­kozzuk egymást, általában inkább Ha­nuka tájékán. Viszont családi hagyo­mányként megmaradt, hogy karácsony­kor nagymamámnál mindig nagy csalá­di vacsora van, a tágabb családot min­dig ilyenkor ajándékozzuk meg. (Kará­csonyfa itt sincs, legfeljebb néhány fe­nyőág egy vázában.)

*

O: A karácsony ünnepe ugyebár Jé­zus születésének az ünnepe. Jézus ne­ve alatt viszont a zsidókat évszázado­kon keresztül üldözték, gyilkolták. Az elmúlt 40 évben azt mondták, hogy ez a szeretet ünnepe, de ezt csak azért tette a kommunista hatalom, mert ma­ga a kommunizmus a vallás, tehát nincs kereszténység, nincs Jézus szüle­tésének az ünnepe, helyette van szere­tet ünnepe. 1990 óta viszont sehol nem olvasni a szeretett ünnepéről, csak Jézusról. A TV-ben Jézus képek vannak, Jézus filmek. Mi közöm ehhez az ünnephez?

*

V: Ha valaki nagyon komolyan érzi, hogy ez ellenkezik az életvitelével, az ne tartson karácsonyt. De csupán azért megfosztani a gyerekeket ettől, hogy büszkén kiállhassunk, nem érdemes. Először is, a gyerek nem Jézuskát vagy a fenyőfát akarja ünnepelni, nem hiszem, hogy valakiben is valaha az merült volna fel karácsony kapcsán: „De jó, ünnepel­hetjük a fenyőfát.” Hanem az együttlét, a szeretet, az ajándékok, a finom ételek, meg aztán az, hogy másnap nem kell só­várogva ott állnia, és hallgatnia a többie­ket. Nem is az ajándékok miatt, hanem az együtt töltött este miatt, az élmény miatt, amiből kimaradt.

*

N: Ami a családunkat illeti, nálunk mindig volt mind a kettő. Eleinte ez ter­mészetes volt, hiszen ebbe születtünk, de később egyre furcsábbnak találtam, különösen, mikor a fa mellett voltak a hanukagyertyák. Az utóbbi néhány év­ben mindig úgy alakultak a dolgok, hogy dec. 24-én én nem voltam otthon. Idén is így lesz valószínűleg.

Vannak akik azt írták, hogy csak 10- 14 eves gyerek képes felfogni és meg­emészteni, hogy mi az másnak, zsidó­nak lenni. Szerintem a lehető legna­gyobb megpróbáltatás csak 10-14 éves korban megmondani, esetleg miután antiszemita vicceket mesél, amit az is­kolában hallott, hogy „Tudod fiacskám, mi zsidók vagyunk!”

A zsidóság hagyományköre sokkal gazdagabb annál, hogy másoktól kell­jen ünnepeket kölcsönöznünk, átne­veznünk és magunkévá tennünk. Má­sok hagyományának beolvasztása az első lépés az asszimiláció felé, ami ab­ban végződik, hogy unokáinkban már fel se merül, hogy hanukát tartsanak…

Ha egy gyereket kicsi korától fogva, az év minden napján (vagy minden heté­ben) körülveszi zsidósága, akkor fel se fog benne merülni, hogy miért nincs fa. Helyette annak fog örülni, hogy milyen szép ünnepek vannak, amik nem puszta formaságok, hanem tele vannak tartalommal. Annak érdekében, hogy gyere­künknek teljes, identitászavartól mentes gyerekkora és élete legyen, mindent meg kell tenni, hogy a gyerek valóban zsidó családban nőjön fel. Érdemes megfontolni, hogy akár saját szokásain­kon is változtassunk egy kicsit, azért, hogy még érezhetőbb legyen, hogy ez egy zsidó család zsidó otthona.

*

Á: Ma már tényleg nem kötelező e honban szenvedni, de ha valaki már így választott, szerintem ne az legyen az első, hogy gyereket a környezetétől való gőgös elfordulásra neveli. Márpe­dig az ünnepeknek, és egyáltalán az életnek e kicentizettsége, hogy „mi ezt bizony így csináljuk és nem úgy” csak elmérgesíti a viszályt e Capulet-Montague kapcsolatban. Szóval én a kisgye­rekkori jóindulatú ködösítés híve va­gyok, a 10-14 éves korban történő kirekesztődést és illúzióvesztést pedig éppen hogy pozitív dolognak tartom, mivel szerintem igen sok zsidó gyerek­nek e sérelem ad ambíciót a túlélésre és kiválasztódásra.

*

Z: …Mitől lesz gőgös elfordulás egy más ünnep megülése? …Véletlenül nem több lesz az a gyerek, ha az isko­lában, óvodában, TV-ben, utcán kará­csonyt lát, de otthon Hanukát ünnepel? Miért gőgös elfordulás a saját kultúrá­ban való lét? Ily módon lehet érvelni az asszimiláció mellett, de mintha nekem nem ez lenne a célom, hanem a kettős identitás kiegyensúlyozott megélése. Vannak pontok, ahol ez a két identitás találkozik és vannak pontok, melyek csak az egyik identitásban jelentkez­nek, egymást kizárják. A magyar identi­tásom része, hogy Adyt olvasok, hogy felállók a magyar himnusz hallatán, de augusztus 20-án csak a tűzijátékot nézem meg, a Szent-jobb körmenetet már nem… Ezzel kell élnem, ha nem akarok asszimilálódni, és ennek része az is, hogy nem tartok karácsonyt, mert nem hiszek abban, hogy megszületett a messiás.

Nem hiszem, hogy jó ez a Capulet-Montague hasonlat, hiszen a zsidóság már megpróbált közeledni, akár a tel­jes asszimiláció árán is. De a másik fél még így sem fogadta el őket. Annyi volt a teljesen asszimilánsok (akik kikeresz­telkedtek) jutalma, hogy sárga helyett fehér karszalaggal vittek őket munkaszolgálatra… Minek adjuk el azt, amitől többé válunk, miért váljunk meg egy plusz identitástól, egy plusz kultúrától, plusz gondolkodásmódtól, plusz ünne­pektől, egy plusz közösségtől?

Nem tudom, emlékszel-e még annak a szkinhednek az esetére, aki 18 eve­sen tudta meg, hogy zsidó, mikor bomberdzsekiben és kopaszon ment haza. Öngyilkosságot követett el, mert nem bírta megemészteni a kirekesztődést és az illúzióvesztést… A ködösítéssel egyetlen dolgot lehet elérni, nevezete­sen azt, hogy az a 10 éves gyerek, aki 10 éves szinten van a magyar kultúrá­ban, újszülöttként fog mozogni a zsidó kultúrában, már ha hajlandó egyáltalán elfogadni ezt a kultúrát…

Kérdezd meg lányodat, mennyire is­meri a zsidó kultúrát. Hány ünnepet tud felsorolni 14 éves fejjel, hány zsidó iro­dalmi alkotást ismer, hány zsidó törté­nelmi alak nevét ismeri. Mi jut eszébe arról, hogy Dávid-csillag. Mit mond neki az a szó, Tóra, Talmud, Misna, Mezuza, Halacha, Menóra stb. De ne lepődj meg nagyon, ha lehangoló lesz az eredmény és kb. egy három éves gyerek kultúrája köszön majd vissza (Természetesen a magyar kultúrában 14 éves szinten van.) . És ha a lányod esetleg megkér­dezi, hogy miért is van az, hogy saját kultúrájában ennyire idegenül mozog, akkor válaszold neki a legnagyobb nyu­galommal azt, hogy a gyerekkori ködö­sítés híve vagy….

*

Á: Bevallom ez a válasz kiütött. Saj­nálom már, hogy kinyitottam a számat, bomlasztó gondolataimat ezek után megtartom magamnak. Irigyellek tite­ket, hogy hitetek közösséggé tud ková­csolni benneteket. Hit híján, sajnos idegen tőlem bármely hagyománytisz­telő ünnep vagy társadalom, valójában még az intézményesített anyák napjától is felfordul a gyomrom. Számomra zsi­dóságom, bevallom, márkanévvel jegy­zett púp a hátamon. Belátom, nézeteim nem ide valóak, úgyhogy, agyő.

*

Z: A nézeteid nagyon is idevalóak. Lehet, hogy a leveleimen nem látszik, de én a pluralizmus megrögzött híve vagyok. Itt a listán annyiféle nézet él és létezik egyszerre (vallásos, ortodox, re­form, ateista, baloldali, jobboldali, kultúrzsidó stb.), hogy mindenképpen szükségesnek érzem az asszimilációra hajló, a hagyományokat elutasító néze­teket is.

*

A ti közösségetekben, baráti körötök­ben hány fiatal ünnepli a karácsonyt és hány a hanukát? – ezt a kérdést tettük fel néhány olyan fiatalnak, akik jól isme­rik a zsidó ifjúsági szervezetek életét.

Bíró Tamás (Zsidó Fiatalok Magyar- országi Egyesülete, a levelezési csoport kezdeményezője): Nem tudnám meg­mondani, hogy 50 vagy 70 vagy 90 szá­zalékuk ünnepli a karácsonyt. Minden­esetre többen, mint a hanukát. És ha a hanukát ünnepük is, abból hiányzik az a meghittség, ami a családi karácsonyt jellemzi. Általában a hanuka-bálra szoktak elmenni, ami nem több, mint egy nagy buli.

Zalai Gábor (Habonim Dror): Úgy gondolom a Habonimba járó fiatalok 80-85 százaléka ünnepli otthon a kará­csonyt, talán még több is. Amikor az Anna Frank gimnáziumba jártam, ott hasonló lehetett az arány. A karácsonyt otthon tartják, családi körben, a hanuka megünneplése általában a hanuka-bálban merül ki. A zsidó ünnepet tartók és nem tartók között ott húzódik a vá­lasztóvonal, hogy mennyire ismerik a hagyományt, mennyire tudják, mit kell egy ilyen ünnepen csinálni. Akik ebben jártasak, azok inkább tartják a zsidó ünnepeket.

Fritz Zsuzsa (Forrás központ, Bálint ház): Talán létezik egy olyan tenden­cia, hogy a Fiatalok egy része arra ösz­tönzi a szüleit, hogy ne tartsanak kará­csonyt. De hanukát otthon csak kevesen tartanak, inkább hanukai bulikba járnak. A karácsony pedig a legtöbb fi­atal számára nagy evéssel egybekötött családi ünnep.

* Feliratkozás: [email protected] címre küldött levéllel.