Milliárdos adakozók klubja

Az amerikai zsidó közösség által fölállított jótékony célú alapítványok összes vagyona eléri a húszmilliárd dollárt. Ennek hozadékaként évente egymilliárd dollárt osztanak szét a pályázók között.

Miközben az amerikai zsidóság szervezetileg roppant szétta­golt, a közösségi pénzgyűjtés oroszlánrészét évtizedeken át egyetlen szervezet, a United Jewish Appeal (UJA) végezte. A UJA tevékenységét évtizede­ken át nem érte alapvető bírálat, a kö­zösség hatékony önszervezésének min­tájaként emlegették, amely példát mu­tat, miként lehet a jó szándékot ered­ményesen jó cselekedetekre váltani.

Az amerikai zsidó filantrópia terén végbemenő szerkezeti változásokat nem is a ÚJA hatékonyságának hanyatlá­sa váltotta ki, hanem a közösség érték­rendjében végbemenő változások. Az amerikai zsidóság főárama együtt mo­zog az amerikai társadalommal, mely­ben az utóbbi évtizedekben uralkodóvá vált a sokféleség dicsérete, a „small is beautiful” elve. Ennek megfelelően a pá­lyázni kívánóknak immár kisebb-nagyobb alapítványok széles választéka áll rendelkezésére. Az amerikai Moment magazin 7500-ra teszi ezek számát.

Az Amerikában mostanában honos ha­gyomány szerint a gazdagság egy bizo­nyos szintjén túl illendő jótékony célra adakozni. A Moment magazin az adakozóbb kedvű amerikai zsidó milliárdosok közül mutat be néhányat. A nálunk is is­mertek között van Steven Spielberg médiamogul, akinek Shoah-alapítványa Ma­gyarországon is tevékenykedik; Ronald Lauder, a kelet-európai zsidó iskolák nagyvonalú támogatója és Edgar Bronfman, aki Amerikában adományozott dol­lármillióival a befolyásos World Jewish Congress elnökévé verekedte föl magát.

A világszerte ismert zsidó milliárdosok között sorolja fel az említett magazin So­ros Györgyöt is, noha neki köztudottan alapelve, hogy zsidó célokra nem adako­zik. A fent említett emberekkel ellentét­ben Soros nem hagyományőrző kelet­-európai bevándorlók leszármazottja, ha­nem egy asszimiláns magyar családé, ezért viszonya a zsidósághoz sokkal problematikusabb. A magyar származású mil­liárdos azonban nem áll egyedül azzal a szokásával, hogy nem zsidó célokra ada­kozik. A Moment becslése szerint az ame­rikai zsidók adományaik kétharmadával nem zsidó célokat támogatnak. Ennek el­sődleges oka természetesen az asszimilá­ció: a zsidók hálásak a befogadó társada­lomnak a sosem látott lehetőségekéit Az elit intézményeknek (pl. a Carnegie Hall) nyújtott adomány nemcsak az adakozó presztízsét növeli, hanem az elitbe kerü­lés szempontjából is fontos. Miközben az amerikai zsidók – párhuzamosan az egész társadalommal – egyre gazdagod­nak, adományaikból arányosan egyre ke­vesebb jut a zsidó közösségnek.

A saját alapítvány nemcsak azért fon­tos az adakozó számára, mert így maga választhatja meg, milyen kezdeménye­zést támogat, hanem azért is, mert a tá­mogatott kezdeményezés sorsát végig fi­gyelemmel kísérheti. Az amerikai társada­lomban meghatározó jelentőségű innová­ciós kedv és a szervezetek örökös tökéle­tesítése átszivárog a jótékonykodás terü­letére is: az adakozók újabb és újabb kezdeményezések támogatásával próbál­koznak, és nem elégszenek meg az egy­szeri adományozással, hanem igyekez­nek hosszú távon szemmel tartani a tá­mogatott vállalkozást. Ennek példájaként említi a Moment a New York-i Covenant Foundation-t, amellyel alapítója, Susan Crown évről évre a zsidó oktatást elő­mozdító legeredetibb kezdeményezése­ket jutalmazza húszezer dollárral. Az ala­pító szerint a meglévő jótékonysági háló­zat nem volt alkalmas az eredeti kezde­ményezések felkarolására. Mindamellett a Crown család a „régi hálózat” kampá­nyai számára is adakozik – csakúgy, mint számosan az új úton járók közül.

A hagyományos közösségi és családmodellek felbomlása is oka az adakozá­si szokások megváltozásának. A hajdan családcentrikus zsidó közösségi modellt ma már csak az ortodoxia őrzi töretle­nül; az asszimiláltabb zsidók körében igen magas a vegyes házasságban élők, elváltak és egyedülállók aránya. Az ő gondjaikra nem adnak választ a zsidó jó­tékonyság hagyományos formái, ame­lyek a fenti „devianciákat” nem tartják szem előtt. A társadalomban végbeme­nő gyors ütemű változásokhoz hatéko­nyabban alkalmazkodnak a kisebb magánalapítványok – éppúgy, mint ahogy a gazdasági változásokra is gyorsabban re­agálnak a magánvállalkozások, mint a központilag irányított gazdaság.