Miért a hallgatás?
2007. július 10. A náci Németországban a politikai ellenfelek üldözésének és megsemmisítésének programja a zsidók, a romák, a Jehova tanúi vagy a szellemi fogyatékosok mellett a homoszexuálisokra is kiterjedt. A “néptest tisztán tartásának” érdekében a homoszexuálisokat elkülönítették, elrendelték a kötelező kényszerkasztrációjukat, megalázó és maradandó károkat okozó “orvosi kísérleteknek” vetették alá őket, s koncentrációs táborokba deportálva igyekeztek megsemmisíteni a “javíthatatlanokat”. Ennek során több tízezer férfit ítéltek el, s több mint ötezret deportáltak különféle megsemmisítő táborokba.
E szégyenletes és barbár múlttal való őszinte szembenézés jegyében fogalmazta meg a berlin-brandenburgi evangélikus egyház 1991. augusztus 2-án a homoszexuálisok elleni erőszak minden formáját elítélő nyilatkozatát, amelyben – egyebek között – ezt olvashatjuk: “Hosszú és fájdalmas előtörténete van társadalmunkban a homoszexuális hajlamú embertársaink kirekesztésének. Fájlaljuk, hogy a keresztény egyház is nagymértékben bűnrészes ebben. A keresztények hallgatása a náci időkben, miközben homoszexuálisokat gyilkoltak le a koncentrációs táborokban, e bűnrészességhez tartozik. Ezért minden okunk megvan rá, hogy tanuljunk a történtekből. A tolerancia megköveteltetik, éspedig ezzel a kisebbséggel szemben is.”
1993-ban az ELTE Büntetőjogi Tanszékének akkori adjunktusa, Dr. Morvai Krisztina magyar homoszexuálisszervezetek kezdeményezésére alkotmánybírósági beadványban fogalmazta meg a homoszexuálisoknak a heteroszexuálisokkal szembeni diszkriminációjának – elsősorban a “beleegyezési korhatár” azonos megítélésének kívánalmáról van szó – megszűntetésére irányuló jogi törekvést. A jogásznő ugyanezen év nyarán “Van-e keresnivalója az államnak polgára hálószobájában? Homoszexualitás és jog.” címmel tartott nagysikerű előadást a Magyar Szociológiai Társaság miskolci kongresszusán.
Néhány nappal ezelőtt Budapest utcáin vér folyt: árpádsávos zászlók alatt felvonuló újnáci gazemberek a Jobbik (Tarlós István és Rogán Antal politikai szövetségesei) szervezésében nyílt pogromot rendeztek: magyar (és külföldi) állampolgárokat támadtak meg, s verték össze őket azért, mert az illetők, élve alkotmányos jogaikkal, kifejezésre juttatták szexuális identitásukat.
A magyarországi egyházak és egyes egyházi méltóságok különféle társadalmi kérdésekben sosem késlekednek az azonnali állásfoglalások megtételével. Vajon most miért hallgatnak? S a neves jogvédő, Morvai Krisztina mikor emeli fel szavát a budapesti utcákon történtek miatt?
Gábor György
(Forrás: Népszava)
