Miben különbözik ez a válás a többi válástól

„Miben különbözik ez a válás a többi válástól?”

A válás nem túl hálás téma: általában még beszélni sem szeretünk róla. Gon­dolják csak meg, kedves olvasók, mennyiszer hallunk nosztalgikus él­ménybeszámolókat az esküvőkről, az előkészületekről, a vendégek számá­ról, a meghívók kiküldése körüli izgal­makról! Ki beszél azonban a válásáról? A nyelvnek különféle szavai vannak ar­ra, hogy ezt a kérdést röviden elrendez­zük, afféle kódok, amelyek arra szolgál­nak, hogy egy szóban egy egész törté­netet elmondhassunk. „Kulturáltan, in­telligensen váltak”; ez nagyjából azt je­lenti, hogy a felek nem tépték szét egy­mást, nem ugrottak egymás torkának a válóperen, sőt, talán előtte, és utána sem – de ha mégis, ezt ügyesen leplez­ték. Nem kell kifejteni, mindenki meg­nyugodva veszi tudomásul, hogy „ezek­kel itt nem lesz baj” és kicsit mindenki hálás is ezért. „Csúnya válásuk volt” mondjuk másokról; ez valószínűleg egy egész hosszú történetet takar, az elhú­zódó vagyoni és gyerek-elhelyezési vitáktól a brutalitásig, bántalmazásig, vé­rig bármi lehet mögötte.

Miben különbözik a zsidó válás egy polgári válástól?

A nők számára nagyon is sokban. A polgári törvénykönyvek szerint a váló­ felek azonos jogokkal és kötelezettsé­gekkel rendelkeznek. Persze a gyakor­lat ezt is „árnyalta”, mint annyi mást: a „család összetartását” szinte minden kultúra a nők akár erőszakos házasság­ban tartásával is igyekszik megvalósíta­ni – persze főként jogon kívüli eszkö­zökkel. A zsidó törvények nem álszen­tek: nálunk a házasság olyan, mint egy „polgári társaság”, létrehozása szerződéssel történik. A zsidó törvé­nyeknek tehát elvileg minden lehetősé­gük megvolna arra, hogy e szerződés felbontását, mint egy „polgári társaság” megszüntetését, bármelyik fél akaratá­ból, vagy szerződésszegése miatt egy­szerűen kimondja.

A család azonban soha nem volt pol­gári társaság. Különböző ideológiák kü­lönbözőképpen határozzák meg, hogy mi is a család, de az mára egyértelmű­nek tűnik, hogy a manapság családnak elfogadott egység egyik legfontosabb feladata a patriarchális hatalmi- és erőviszonyok fenntartása. Elsősorban itt tanuljuk meg, hogy kinek milyen jo­gai és lehetőségei vannak a társada­lomban, attól függően, hogy fiatal, fel­nőtt vagy öreg, lány vagy fiú, nő vagy férfi, olyan munkát végez, amiért fizet­nek, vagy olyat, amiért nem, egészsé­ges vagy beteg, fizikailag erősebb vagy gyengébb, tud-e olvasni vagy sem stb. A társadalom tehát nem mondhat le egykönnyen ennek a nevelőműhelynek a fenntartásáról. A patriarchális társa­dalmi berendezkedés érdekében nem válthatják fel, például a családot egyenlőségen alapuló kisebb-nagyobb közösségek, mint ahogy nem nézik jó szemmel általában a kultúrák, társadal­mi osztályok „túlzott” keveredését, vagy az azonos neműek családalapítá­sát sem, mert ezek mind veszélyeztetik a kialakult erőviszonyokat.

A válás tehát korántsem két ember magányügye a társadalom számára. Egy-egy válás – kívülről, a társadalom szempontjából tekintve – megrengeti azokat az alapokat, amelyekre a jelen­leg ismert kultúrák túlnyomó többsége épül: a munka, a jogok és kötelezettsé­gek, az anyagi javak, a politikai és ma­gánhatalom korántsem egyenlő elosz­tásának rendszerét. Ezért minden jog igyekszik a válást megnehezíteni, egyik nyíltabban, másik burkoltabban. Ame­lyik nyíltabban, annál könnyebben tet­ten érhető a nőkkel szembeni követke­zetes diszkrimináció, amelyik burkol­tabban, az inkább a gyakorlatot igyek­szik úgy alakítani, hogy a nők tényleges jogérvényesítése mégse valósulhasson meg.

A zsidó jog azért érdekes, mert együtt találhatók meg benne az egyenlőség, és az elnyomás szabályai, éppúgy élnek benne a háromezer éves, mint a néhány száz éves előírá­sok. Hosszú történelme során dinami­kusan fejődő, élő, változó jog volt a miénk, és az ma is. Eredetileg is írott szabályi később leírtakkal egészültek ki, így az eredeti egyenlőtlenséget – így pl. a get-adás egyoldalú jogosult­ságáét – gondolkodó rabbik tanításai nyomán egészítették ki a „végrehajtá­si rendeletek”, amelyek a nőknek is kívántak bizonyos jogokat juttatni. Itt is, mint a többi törvény esetében, a végrehajtás nagyban a végrehajtókon múlott. Ami nincs kodifikálva, az egyéni jóindulat kérdése. Itt is, mint annyi más jogban, ma már tudhatjuk, hogy nem l-től elrendelt nehézségek­kel, hanem a férfiak által kialakított diszkriminatív gyakorlat mesterséges akadályaival állunk szemben. És eb­ben is, mint annyi más kérdésben, a feminista mozgalmaknak köszönhető, hogy egyáltalán előásódnak azok az írott szabályok, amelyek az egyenlő jogokat tartalmazzák, és amelyekre akár a rabbinikus bíróságokon is joggal lehet hivatkozni.

De a zsidó válás még ma is a férfiak világa. Az először váló nem sokat tud­hat arról, hogy mi is vár rá, ha besétál a rabbinátusok, hitközségek súlyos aj­taján. Az eljárásról talán maguk a rab­bik sem szívesen beszélnek. Nem is csoda: ha egy nő érdeklődik, talán kel­lemetlen lenne neki elmondani, hogy egy olyan eseményen kell majd részt vennie, amely ugyan az ő életéről is kellene, hogy szóljon, de jobb, ha fel­készül, hogy ő csupán statiszta lesz. A férjén kívül jelen lesz még számos másik férfi, rabbik, tanúk, írnok és ki tudja, még ki, csupa sötét ruhába öltö­zött komoly ember, akik – vele ellen­tétben – mind tudják, hogy mit kell csinálni. A nőnek kétszer-háromszor kell összesen megszólalnia, egy-egy szó erejéig (már ha egyébként minden rendben van a váló felekkel, nincs vita és van közös megegyezés): igen, nincs, igen. (El akarok válni, nincs tu­domásom ezt akadályozó tényezőről, elfogadom a válólevelet.) A procedú­rát az eseményekkel egy időben „ma­gyarázzák” a rabbik, tehát jó odafigyel­ni, nehogy lemaradjon valamiről a vál­ni szándékozó. Aztán a férfiak sürögni-forogni kezdenek: meg kell írni a ge­tet, szépen, hogy ne legyen benne egy hiba sem, különben nem érvényes. Ha a tanult írnok elrontja, újra kell kezde­ni. Éppen úgy, mint a Tórát. Ha a pap­írtekercs elkészül, a sürgő-forgó férfi­ak újra összegyülekeznek, hívják a fe­leket is: a felszabadított feleség átve­heti az írást. Bizonyos helyzetekben ez talán jobb is így: nem kell sokat be­szélni, nincsenek érzelmek, nincs bo­nyodalom. Ám a válások nagy része nem egyszerű. A válni szándékozó nő számára ebben a férfivilágban részle­tezni, megindokolni, elfogadtatni, megértetni, tudomásul vétetni, hogy őt igenis el kell választani a férjétől, akkor is, ha a férje esetleg nem akar­ja, gyakran szinte lehetetlen.

A zsidó válásról tehát éppenséggel nem mondható el, hogy nőbarát volna. Férfiközeg, melyben a nőknek még ak­kor is alig van mozgástere, ha maga a válás már nem „csúnya”. Az emberi jo­gok éppen olyanok, mint a Tóra: aho­gyan az alaptörvények betartását bizto­sítandó évszázadok tudós férfiai kiépí­tették a geder haTorát, a Tóra szabályai köré vont újabb és újabb szabályokat, a nők jogait éppen úgy sokszoros véde­lemmel kell körülbástyázni ahhoz, hogy érvényesülhessenek.

Wirth Judit