Mi lesz veled, Hitközség?

„A magyar zsidóság már majdnem atomjaira esett szét, nem beszélhetünk közösségekről, szervezetekről…” – mondta többek között drámai hangú hozzászólásában dr. Schőner Alfréd főrabbi, a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) múlt év végén tartott közgyűlésén. Szavait mindennél jobban bizonyítja mindaz, ami ott történt és elhangzott. A legnagyobb infrastruktúrával rendelkező kelet-európai hitközség elnökségének négyéves mandátuma csak idén júniusban jár le. A testület azonban a munkáját ért kritikák, bírálatok miatt múlt év végén le akart köszönni. (Losonci András elnök végérvényesen le is mondott december elsejével.)

A közgyűlést viharos jelenetek, éles és indulatos szóváltások, kölcsönös vádaskodások jellemezték. A (hitközségi elöljárók által választott) képviselők hozzászólásaiból többnyire elégedetlenség, elkeseredettség csendült ki, hogy a Hitközség világi vezetése (amelybe a rabbitanácsnak elvileg nincs beleszólása) nem töltötte be feladatát, nem képviselte igazán a gondjaira bízott zsidókat, hanem csak a kommunista pártállam engedelmes eszköze volt.

A közgyűlésen kiderült például számomra, hogy a Hitközség alapszabályzatát jó négy évtized óta szinte senki sem látta. Úgy tűnik, két példány készült belőle, az egyiket a közelmúltban megszüntetett Egyházügyi Hivatal vezetője, a másikat a Hitközség mindenkori elnöke őrizte páncélszekrényében. Ez az alapszabály – mint azt Engländer Tibor pszichológus, a Bethlen téri zsinagóga Oneg Shabbat klubjának vezetője mondta – mélyen antidemokratikus. Azt teszi lehetővé, hogy fontos, sokakat érintő ügyekben kis létszámú testület, pontosabban az öttagú elnökség dönthessen.

Raj Tamás rabbi követelte, hogy a jelenlegi vezetők addig ne távozhassanak, ameddig számot nem adnak végzett munkájukról, a Hitközség lezüllesztéséről, a zsinagógák megőrzésének és fenntartásának elhanyagolásáról, az emberekkel szembeni bánásmódról. Kétségbe vonta a most elfogadott (!) 1988-as évi pénzügyi mérleget is. Példaként említette, hogy abban a zsinagógák eladásából hárommillió szerepel, holott csupán a Rumbach Sebestyén utcai, leromlott állapotú zsinagógáért hatmilliót kapott a Hitközség. (És az most felújítva százmilliónál is többet ér.)

A közgyűlés első alkalommal nem választott új elnökséget, mert nem voltak elegendően jelen a szavazáshoz.

Az igazi erőpróbára tehát újabb fél évig várni kell. Akkor majd kiderül, hogy megújul, átalakul-e a Hitközség; s hogyan, milyen néven és milyen formában. Kiderül az is, megvalósítható-e a főrabbi elképzelése: létrehozható-e egy olyan hitközség, amely „ernyőként” borulna a zsidó szervezetek fölé?

(gervai)