Mi lesz, ha meghal a Rebbe?

„Teljes hittel hiszek a messiás eljövetelében. Lehet ugyan, hogy késlekedik, mégis várom őt, nap mint nap.”

Majmonidész (1135-1204)

Fekete kalapok tengere bólogat, fel és le, előre és hátra: imádkoznak a haszidok. A lubavicsiak központjában, a brooklyni Crow Heightsban vagyunk. A tornacsarnok-méretű imateremben a sápadt arcok ezrei előtt nyitva tartott imakönyvekre ragyogó neoncsövek sorai vetnek fényt, a péntek esti imát, ajkak ezrei mormolják színes összevisszaságban. A frigyszekrény, az áron kodes jobbján emelt pulpituson vörös bársonnyal borított, párnázott szék áll, előtte olvasópolc. A szék üres. A pulpitus alatti teret fekete bársony kipát viselő, körbenyírt hajú fiúk töltik meg, akik izgatott suttogással lökdösődnek közvetlenül a pulpitus lépcsői alatt.

A gyerekek mozgása egyre izgatottabbá válik, alig tudják türtőztetni magukat.

A mosiah bármikor megérkezhet – mondja nekem a kilencéves Smulik. Fekete kipáján is ezt hirdeti a felirat színes betűkkel: Most akarjuk a messiást!

Egy dallam, egy nigun terjed széjjel, mint a futótűz, beborítva a haszidokat, egyesítve ajkaikat, megdelejezve kezeiket. A fekete-fehér tenger szétválik, hosszú ösvényt hagyva a haszidok ezrei között egészen a frigyszekrényig, a várakozó gyerekekig. A terem vége felől megjelenik egy alak és a révült haszid dallam ütemére végiglépked az ösvényen. Minden oldalról fejek mozdulnak felé, kapcsolatot keresve vezetőjük villámló kék szemével.

A mester megérinti a frigyszekrény bársonyfüggönyét, lassan felmegy az öt lépcsőfokon, a bársony trónja előtt álló olvasópolcon kinyit egy nagy imakönyvet és amint a hajladozó kalapok visszatérnek az imához, hirtelen a nigun véget ér.

Megérkezett – mondja mosolyogva Smulik.

A Rebbe, a lubavicsi (vagy CHABAD a chohma, bina daat héber szavak kezdőbetűiből, amely bölcsességet, megértést és tudást jelent) dinasztia hetedik vezetője.

Itt a messiás?

A Rebbe 1992. márciusi agyvérzése óta majdnem mozgásképtelen. 91. születésnapján amely az 5753. évben Niszán 11-ére, azaz idén április 2-ára esett követői mindenütt azt várták, hogy a világ végleges megváltása, a zsidó messiás eljövetele a küszöbön áll. Ha megkérdezünk egy lubavicsit, hogy ez miért most aktuális, jelek sokaságát sorolja: a Szovjetunió megszűnése, az orosz és etióp zsidók tömeges alijája, az Öböl-háború idején az Izrael elleni rakétatámadások zsidó áldozatainak feltűnően kis száma szerinte ezzel valósul meg a ״készíts ekét a kardokból”

bibliai parancsa. De a hajtóerő a messianisztikus mozgalom mögött maga a Rebbe, aki már két éve megüzente híveinek: ,A megváltás küszöbén állunk. A messiás eljövetele már nem egy távoli jövő álma, hanem küszöbön álló valóság, amely nagyon hamar nyilvánvalóvá válik.” Azóta hívei terjesztik ezt az üzenetet a világ zsidósága körében.

Nincs kétség: a Rebbe a messiás – mondja Zimroni Tzik rabbi, egy izraeli messianisztikus folyóirat szerkesztője. Ő áll annak a nemzetközi gyűjtésnek az élén, amelynek célja rabbinikus vezetők felhívása a Rebbéhez: fedje fel, hogy ő a megváltó. Lubavicsiak és rabbik százai — többek közt a Crown Heights-beli rabbinikus bíróságok tagjai és számos izraeli rabbi írták már alá a petíciót.

Az év elején éles vita támadt. Samuel Butman rabbi, a lubavicsi ifjúsági szervezet igazgatója kijelentette: január 31-én, a Rebbe ,,uralkodásának” 43. évfordulóján felkeni a Rebbét messiásnak. A reakció gyors volt: maguk a lubavicsiak is, különösen a Rebbe amerikai kiküldöttei, saliahjai erős ellenkezésüket fejezték ki, és Butman rabbinak vissza kellett vonulnia. A lubavicsiak nyilvános egységét sérelem érte. De nemcsak az egység szenvedett csorbát.

A CHABAD költségvetése szigorúan őrzött titok, de legalább évi 250 millió dollárra becsülik. Az adakozók nagy többsége nem lubavicsi, hanem konzervatív, vagy reform zsidó. Ezért egyes lubavicsiak – mint például Yosef Yitzchak – ortodox zsidók előtt akkor sem vetik fel a messiás kérdését, ha ők maguk a Rebbét tartják a megváltónak. Vannak fanatikusok is a lubavicsiak között – mondja egy jelentős New York-i üzletember, aki adományokat gyűjt a CHABAD számára. Azok a lubavicsiak, akik a Rebbét tartják a messiásnak, akadályozzák az adománygyűjtést. A korábbi szenátor, a reform zsidó Rudy Boschwitz több, mint 1 millió dollárt adományozott az évek során a mozgalomnak. Azt tanácsolja a CHABAD-nak: találjanak egy utódot, aki a Rebbe helyére lép. ״A Rebbe messiásnak való felkenése el fogja riasztani az embereket.”

A vita arról, hogy a Rebbe messiás-e, vagy csak egy potenciális megváltó, példátlan harcot indított el a lubavicsi mozgalmon belül. A küzdelem a vezetés hitele, ideológiája és nemzetközi programjai szempontjából kihívást és végső soron fenyegetést jelent.

Kétség és bizonyság

Lawrence Schiffman, a New York-i Egyetem héber és judaisztika tanszékének professzora a Long-islandi Jewish World-ben nyílt levelet intézett a lubavicsi CHABAD mozgalomban dolgozó barátaihoz: „A messianisztikus feltételezéseitekkel nem a saját zsidó hiteteket teszitek kockára, hanem a lubavicsi CHABAD-mozgalomnak azt a folyamatos katalizátor szerepét is, amelyet a szélesebb zsidó közösség hagyománykövetésében betölt. Ha egy széles körnek szóló mozgalomból egy hamis messiást követő mozgalommá váltok, akkor sokan, akik a munkátok nyomán eddig annyit nyertek a szellem és a hit terén, nem akarnak majd tovább követni titeket…”

Akár úgy dönt a mozgalom, hogy nyilvánosan szembeszáll a Rebbét messiásnak kikiáltó szélsőségesekkel, akár nem, a döntés ténye megmutatja majd, hogy mi a fontosabb a vezetőség számára: az egység bármi áron, vagy pedig a virágzó nemzetközi programok és a teológia integritása. És végül a mozgalom, mint egységes egész túlélése attól függ, miként fogják kezelni a Rebbe messiásként való elfogadásának kérdését és a Rebbe halálát. E kérdésekre a választ miként minden választ a lubavicsiaknál csak a Rebbe adhatja meg. És a világ zsidósága legláthatóbb vallásos csoportjának a feje, 43 év óta először, nem válaszol egyértelműen.

Egy ötéves fiúcska, Jiszráel botladozik egy csendes izraeli falucska kövei között. Kfar Habadnak 5000 lakosa van és a Jeruzsálem-Tel Aviv autópálya közelében fekszik. Itt van a lubavicsi mozgalom izraeli központja. A Rebbe rámutat a félholdra és az teliholddá változik – mondja, majd kis mutatóujjával a felhős ég felé bök: Rámutat a felhős égre és kibukkan a nap. A Rebbe arcának sugárzása elér a napig.

A Rebbe nemcsak a gyerekeknek jelent ilyen sokat, hanem a felnőtt lubavicsiaknak is. A kételkedők, akik találkoznak a Rebbével, hívőkként lépnek ki tőle. Csodák százait, ha nem ezreit tulajdonítják neki. Terméketlen párok gyermeket nemzenek áldása nyomán. Csatában életek menekülnek meg. Egy asszonyt, akinek elfogyott az üzemanyaga a sivatagban, az éjszaka közepén mentett meg két lubavicsi, akiket titokzatos módon a Rebbe értesített telefonon. Különösen a gyerekkönyveket töltik meg az ilyesféle történetek. A lubavicsi mozgalom elképzelhetetlen a Rebbe varázsa nélkül. A lubavicsiak számára nemcsak szükségesség a vezetőjük varázserejében hinni, hanem hagyomány is. És a rebbék hét nemzedékének a legnagyobbja a Crown Heights-beli mester.

1928-ban a hatodik rebbe Varsóban úgy döntött, hogy vegye feleségül másodszülött leányát, Hája Muszját és kijelölte valószínű utódjául. Menáhem ahelyett, hogy élte volna a zsidók elszigetelt életét, beiratkozott a berlini egyetemre, majd a Sorbonne-on villamosmérnöki doktorátust szerzett.

A második világháború kitörésekor a hatodik rebbe Varsóból Brooklynba helyezte át a lubavicsi mozgalom központját és kinevezte vejét a mozgalom oktatási, szociális és kiadói vezetőjévé. 1950-ben elhunyt a hatodik rebbe. Egy évre rá Menachem Mendelt bár gyermektelen volt megválasztották hetedik rebbének. A CHABAD hagyományai szerint a messiás eljövetele előtt a hetedik az utolsó.

Jehidut és telefax

A nem lubavicsiak számára nehéz megérteni azt a mély személyes kapcsolatot, ami híveit köti a Rebbéhez. Ez különösen figyelemreméltó, mivel fiatalabb, vagy újabb híveinek zöme sosem beszélt vele, legfeljebb másodpercekre találkozott vele, általában a „dollárok” idején. A Rebbe tavalyi agyvérzéséig minden vasárnap volt „dollár”. Ezrek álltak sorba, néha öt óra hosszat is, hogy a Rebbe elé kerüljenek, aki egydollárosokat osztogatott. 1985 óta a Rebbe több mint egymillió embernek adott egy-egy dollárt, amit illett jótékony célra, cedakára fordítani.

1977-ben a Rebbe infarktuson esett át. Ezt megelőzően egész éjjeleken át vezette rabbinikus bíróságát, ahol egyes személyek, néha párok járulhattak elébe személyes meghallgatásra, jehidutra. Hajnali háromnegyed háromkor kerültem a Rebbe elé és én voltam aznap éjjel a 43. a sorban -emlékezik Uri Kaplun, egy Jeruzsálemben dolgozó szerkesztő és fordító. Amikor beléptem, a Rebbe olyan frissnek tűnt, mintha én lettem volna aznap az első.

1977-et megelőzően a jehidut erős, személyes kapcsot jelentett a hívek egész nemzedéke számára. Például Elie Wiesel arra emlékezik vissza, hogy a családalapításról kért tanácsot a Rebbétől. Amikor megszületett a fia, a Rebbétől kapta a legnagyobb csokor virágot. Wiesel azóta is erősen támogatja a lubavicsi mozgalmat.

A 770. számú ház előtt parkol egy teherautó, amelyre egy nagy fehér parabola antenna van erősítve. A monitorokat figyelve a teherautó körül gyülekeznek a haszidok. Gyerekek özönlenek befelé, hogy a Rebbe jelenlétében megtartott 1992-es Hanuka-ünnepségen vegyenek részt. Mire a nap véget ér, a lubavicsiak majdnem félmillió dollárt költöttek el és világszerte emberek millióihoz juttatták el a Hanuka élőben című egyórás műsort, amelynek során egyidőben gyújtották meg az ünnepi gyertyákat Washingtonban, Moszkvában, Párizsban, Jeruzsálemben és Crown Heightsban.

Ez volt a Rebbe és híveinek legutóbbi nagy reklámfogása. De a lubavicsiak számára ez több reklámnál teológia. Hiszik, hogy a messiás eljön, ha üzenetük az egész világra eljut, amikor ״forrásaik mindenüvé szertefolynak”. Agyvérzése ellenére minden héten elmegy egy, a Rebbe szavait hordozó telefax a világ minden tájára. A nagy zsidó ünnepek előtt és a Rebbe születésnapján teljes oldalon jelennek meg hirdetések a New York Times-ban. A New York־i földalattin színes ünnepi plakátok adják közre azt az ingyen hívható telefonszámot, amit felhíva, postán lehet kérni további felvilágosításokat a mozgalomról.

A CHABAD a világ legnagyobb zsidó könyvkiadója és vakírással is ad ki haszid műveket. Agyvérzése előtt a Rebbe nyílt rádióvitákat folytatott, amelyeket hívei az egész világon hallgattak. A kábeltévé időről időre úgynevezett farbrenginokat, nagy ünnepi gyűléseket sugárzott, ahol a Rebbe beszédet mondott. írásai és beszédei 125 kötetet töltenek meg, amelyek számára világszerte sok lubavicsi zsinagógában és jesivában egy külön részleget nyitottak, és amelyeket számos nyelvre lefordítottak.

Micva-tankok átalakított kisbuszok és kisteherautók százai róják Izrael, az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia, Ausztrália és más országok útjait, felhívást intézve a zsidó férfiakhoz, hogy kössenek tefilint és a zsidó asszonyokhoz, hogy péntek este gyújtsanak gyertyát. Izraelben a Kolel CHABAD minden hónapban 8000 kegytárgyat (gyertyatartókat, Hanuka-lámpákat, tefilineket, könyveket) oszt szét ingyen az új bevándorlók között. Minden évben Purimkor a lubavicsiak kétmillió salak manot-ot (Purimkosár élelmiszerrel és borral) osztanak szét a világ zsidói között, beleértve az amerikai és az izraeli hadsereget is. Izraelben az államilag támogatott lubavicsi iskolákban a diákok számára kötelező heti micva-szolgálatot teljesíteni a környék kórházaiban és közösségi központjaiban. A lista nagyon hosszú. Mindent a Rebbéért teszünk – mondja Mose Saul Deutsch rabbi, a jeruzsálemi lubavicsi ingyenkonyha vezetője, ahol naponta 500 főre főznek. Azért élünk, hogy ő elégedett legyen velünk és boldog legyen.

Majdnem mindegyik program tartóoszlopa a saliah, azaz a Rebbe kiküldöttje, illetve annak a felesége. Háromezer saliah dolgozik az Egyesült Államokban és a világ négy égtáján, elvíve a judaizmust nagy és kicsiny zsidó közösségekbe a nepáli Katmandutól Honoluluig. A saliahokon keresztül a Rebbe közvetlen befolyást képes gyakorolni több, mint 1500 szervezetre, CHABAD-házakra, zsinagógákra, jesivákra és iskolákra.

Tanulás és micva

Ami megkülönbözteti a lubavicsiakat a többi haszid szektától, az a tanulás kihangsúlyozása. A haszidizmus a kifosztott, szegény zsidók és a szigorú, elitista rabbik ellentétéből született a XVIII. században. A haszidok a tanulást többre tartották, mint az imát; az ésszerű gondolkodást a hit és az érzelmek elébe helyezték. Alapítója, Best forradalmár volt. Forradalma megnyitotta a judaizmust a jórészt tanulatlan tömegek előtt. A rabbik sikertelenül vették fel a harcot ellene, azt állítva, hogy a haszidizmus nem a zsidó tanításokon alapszik. Best halála (1760) után a haszidizmust tanítványai folytatták, akik több részre szakították a mozgalmat. Egy nemzedék múlva Snéur Zalman rabbi megalapította a CHABAD-ot, amely a hagyományos haszid elemeket ötvözi az Úr megismerésének parancsával, amely tanulás és tettek útján érhető el.

Minden haszid szekta középpontjában ott áll a vezető, a rebbe. Hatalma hívei felett nem pénzen, vagy politikán, hanem öröklődésen, tanultságon, a híveiről való gondoskodáson és a saját élete által állított példán nyugszik.

A CHABAD-tagok hatalmas lelkesedéssel hajtják végre micváikat. Túlteljesítik a zsidó hagyomány, a halkha által megkövetelt micvákat. Nemcsak gyertyát gyújtanak Hanukakor, hanem felállítják a világ legnagyobb Hanuka-lámpáját és egy köztéren gyújtják meg azt.

A Rebbe legcsekélyebb utalását is külön kérésként fogják fel. 1990 júniusában a Rebbe levélben kérdezte meg az izraeli CHABAD-vezetőket, hogy a zsidó világon belül ki gondoskodik arról a 3000 zsidó gyermekről, akiket érintett a csernobili katasztrófa. Három hét múlva az első CHABAD-légihídon 196 gyermek érkezett Kfar Habadba. Mostanáig 738 gyereket hozott el a mozgalom, több millió dollárt költve az akcióra.

Néha kiszámíthatatlan, hogy a lubavicsiak mikor hajlandóak elmenni a szélsőségekig. A Rebbe kifejezte kívánságát, hogy Izraelben is legyen olyan programközpont, mint Crown Heightsban. Követői nemcsak felépítettek egy háromemeletes házat Kfar Habadban, hanem egy az egyben felépítették a 770. számú épület pontos mását, amely egy kicsit kirí a falucska narancsfái és földszintes házai közül. Van benne könyvtár, könyvesbolt és egy jesiva a nős diákok számára; a Rebbe szobája üres és zárva tartják.

A rebbe állapota romlik

Dr. Baruch Trappier, egy lubavicsi pszichológus azt mondja: Ingadozunk az általunk látott kemény valóság és a Rebbe jövőjébe vetett remény között. Pszichológusként és nem haszidként azt mondom, hogy a Rebbe elvesztése megsemmisítő erejű lesz. Míg minden rebbéről nemzedéke azt hitte, hogy ő a messiás, a mostani helyzet a lubavicsiak szerint más. Nemcsak azért, mert a világ csodálatos változások színhelye, hanem mert a Rebbe ezeket megjósolta. A Rebbe nemcsak beteg, de gyermektelen is és vélhetőleg nincs örököse sem. Ezért nemcsak zsoltárokat mondanak a Rebbe egészségéért, a lubavicsiak még többet dolgoznak, még több micvát teljesítenek, hogy eljöjjön a messiás. Ugyanis, ha eljön, a Rebbe örökké fog élni és az utódlás nem lesz kérdéses. Ha a Rebbe a messiás, akkor betegségének teológiai magyarázata van.

De ha a Rebbe meghal…

Ros haSana második napján a Rebbe szélütése óta először kiment arra a lefüggönyözött erkélyre, amelyet e célra a 770. szám alatti nagy imaterem nyugati végén építettek fel. Azóta a gyerekek ott gyülekeznek az erkély alatt és nyugat felé néznek, amint a mögöttük álló haszidok nagy része is így tesz.

A főima, a némán elmondott Smone Eszré alatt persze a haszidok egy része hátrafordul a frigyláda felé, ahogy a zsidó világban mindenki. De sok haszid továbbra is nyugat felé néz. Ott van a Rebbe… Az a finom vonal, ami a kavodrav, a Rebbe tisztelete és az ima között húzódik, kezd eltünedezni.

Az a gond, hogy a Rebbe mögött nem áll a vezetők második sora, nincs utánpótlás. A törésvonal a mozgalomban a főként idősebbekből álló, a hatodik rebbére még emlékező derékhad (a sima messianisták) és a nagyrészt fiatal izraeliekből és baál tsuvákból (azaz újonnan vallásossá válókból) álló radikális messianisták között húzódik. A derékhad nagy része amerikai lubavicsi családban született és úgy gondolja, hogy e nemzedék legjobb messiásjelöltje a Rebbe, és a messiás eljövetelét leginkább több Tóratanulással és micvával lehet elérni. A derékhad látja, ha nyilvánosan nem is ismeri be, hogy a Rebbe egészsége gyenge lábakon áll, sőt romlik.

A radikálisok abban hisznek, hogy a Rebbe maga a messiás, ezért meg kell koronázni és így kikényszeríteni az Úr döntését. Nem a Rebbe valóságos alakját látják, hanem azt az alakot, akit szeretnének látni. Ok azok, akik egész oldalas hirdetéseket fizetnek amerikai zsidó lapokban és ,,Isten hozta a Messiás Királyt” feliratú utcai hirdetőtáblákat szponzorálnak Izraelben. A Rebbe munkatársait nagyon kínos helyzetbe hozza ez a reklámhadjárat. De mivel a szélesebb zsidó közönség nem tud a lubavicsiak belső vitáiról, a Rebbe képe az egész mozgalmat jelenti számukra.

Öt évvel ezelőtt egy farbrengin alatt valaki a feketekalapos tömegből odakiáltott a Rebbének: Fedd fel magad, hogy Te vagy a messiás! A Rebbe rá nem jellemző módon nyilvánosan megrótta a bekiáltót azzal, hogy az ilyen beszéd eltávolítja a zsidókat a judaizmustól és a lubavicsiaktól. Ma a Rebbe nem ró meg senkit, mert nem tud beszélni. Ha tudna – mondja a derékhad az ilyen felhívásokra – ugyanúgy válaszolna, mint öt évvel ezelőtt. Ugyanakkor titkon remélik, hogy ő a messiás, mert csak ez esetben gyógyulhatna meg.

A radikálisok is mesélik a fenti történetet, de azzal a megszorítással, hogy öt év alatt a Rebbe megváltozott és ma már nem így válaszolna. Mi erre a bizonyíték? Amikor a Rebbe tolókocsiját kigurítják az erkélyre, hívei ezzel a dallal köszöntik őt: „Jehi adoneinu moreinu ve rabeinu melekh ha mosiah le olam va ed” (Éljen örökké a mi urunk, tanítónk és rabbink, a messiás király!) Mivel ilyenkor a Rebbe a fejével bólintani és a bal kezével integetni szokott, a radikálisok szerint ez a jóváhagyás jele, tehát a Rebbe elfogadja a megkoronázást. Ezzel az a gond, hogy a haszidok más dalt nem is énekelnek soha a Rebbe előtt.

A Rebbe nem jelenik meg az erkélyen minden nap megjelenése kiszámíthatatlan. Egész jobb oldala béna, beszélni nem tud, egészsége gyenge lábakon áll. Várható halála komoly vitákra ad okot: ki fogja irányítani a pénzügyeket, ki dönti el, hol temessék el a Rebbét? A hatodik rebbe és felesége, továbbá a Rebbe felesége is Queensben vannak eltemetve. Egy rebbe sírja haszid szent hely lesz, és ez eldöntheti, hol lesz a hatalmi központ: ha a derékhad kerekedik felül, marad Crown Heights, de ha a radikálisok győznek, Izrael.

A hatodik rebbe nem hagyott végrendeletet. Vajon a Rebbe kíván-e végrendeletet írni?

A zsidó törvények előírják, hogy a halottat egy napon belül el kell temetni. Rágondolni is rossz, mi történik Brooklynban és Queensben a Rebbe halálát követő napon. A New York-i rendőrség nem tud arról, hogy a lubavicsiak terveket készítettek volna erre az eshetőségre, vagy felkérték volna a rendőrséget bármilyen terv elkészítésére.

Lehetséges, hogy a New York-iaknak nem is kell nyugtalankodniuk. Az Olajfák hegyének déli végén, az Aranykapuval szemben, ott, ahol a hagyomány szerint a messiás belovagol Jeruzsálembe, a lubavicsiak temetőjét kissé átépítik. Ha ott lesz a temetés, az annak lesz a jele, hogy a radikálisok győztek és a hatalmi központ áttevődött Izraelbe. A radikálisok egyik vezetője, az izraeli David Nabson rabbi szerint a messiás már eljött, de a halottak feltámadására és a Szentély felépítésére még 40 évet várni kell úgy, ahogyan ezt Majmonidész megjósolta: „…a messiás eljövetele utáni első időszakban még a világ természetes rendje marad fenn…” A rabbi szerint ebbe beletartozik a Rebbe halála is, amelyet a hamarosan bekövetkező feltámadás amúgy is semmissé tesz.

Senki nem fogja eltávolítani arcképeit az otthonok, hivatalok, jesivák falairól, hiszen sokhelyütt az előző rebbék képei is ott vannak. Ha betegsége miatt tavaly nem ünnepelhették meg 90-ik születésnapját, megvették a 80-ikról készített videókazettát, és a jeles napon azt nézték sok-sok haszid otthonban. A lubavicsiak úgy tanulmányozzák a Rebbe kommentárjait, mint a XI. századi Rásiéit. A lubavicsiak legtöbbje számára a Rebbe nem hal meg, halála után is tovább él majd.

A Moment 1993 áprilisi száma riportjának részleteit fordította:

Rajki András