Meteor művészsors

Mivé és hová lett Földes Lenke szobrász?

Újpest nem tartja számon Földes (Sonnenfeld) Lenkét. Ki csodálkozhatna ezen? A város neves szülöttei, lakói közül, száz és száz más is porrá, hamuvá vált, eltűnt jeltelen a nagy történelmi kataklizmák viharaiban…

1896. augusztus 12-én született. Már gyermekfejjel agyagfigurákat mintázott szerény családi otthonukban, csendesen félrehúzódva, szemérmesen rejtegetve szívének kedves műveit. Miniatűrök voltak jobbára, kis helyen elfértek. Féltve őrizte valamennyit, miközben családtagok, rokonok, barátok, ismerősök járták az országot-világot megrázó háború és az azt követő forradalmak csatatereit. Tehetségére felfigyeltek a hozzáértők, segítették, hogy amikor majd elhallgatnak a fegyverek, tanulhasson, kifejleszthesse képességeit.

Bécsbe ment, majd eljutott Párizsba. 1925-ben egy kiállításon sikert aratott “A szűz és az anyaság” című kompozíciója. Csoda történt: az apró remekművek alkotóját meghívta műtermébe Antoine Emilé Bourdelle, Rodin és Maillol után a századforduló legnagyobb szobrásza, Beethoven, Anatole France mellszobrának, az íjazó Héraklésznek és különböző monumentális, szinte katedrális méretű emlékműveknek, festményeknek, freskóknak világhírű alkotója. Elragadtatottan mutatta be műértő látogatóinak. “Ez a művésznő – mondotta korabeli híradások szerint – a figuráit – fejeket, kis szobrokat, csoportokat – egyenesen fába vagy az úgynevezett zsírkőbe faragja, amely anyag csak hazájában található. Vésővel készült rögtönzései a régi román vagy gótikus gerendákra emlékeztetnek. Amit megmutat, az a kőbe öltözött szeretet. Ennek a művészetnek gyöngédsége, monumentális sziklaemberiséget alkotott. A vízióknak e pásztorlánya Párizsba hozta gondolatnyáját, amelyet ragyogó láza terel. Én, öreg pásztor, kitárom kapumat Földes Lenke embernyájának, amelynek babérágat nyújtok.”

A. E. Bourdelle 1929-ben meghalt. Nem utolsó sorban az ő elismerésének eredményeként a következő évben kitárultak a fiatal művészasszony előtt a Salon des Tuilleires kapui is. Gyűjteményes kiállításán több művét megvásárolta a Luxembourg Múzeum, amely máig is őrzi ezeket.

Nagy elismeréssel írt és több előadást tartott Földes Lenke sajátosan magyar és mégis egyetemes értékű művészetéről Maurice Raynal is – ez idő tájt Párizs legtekintélyesebb műkritikusa, megtisztelőnek tartván, hogy ez a zseniális alkotó távoli hazájából, Budapest környéki műhelyéből időről időre elhozza és megmutatja a művész-óriás Bourdelle által rendkívül figyelemre méltónak ítélt alkotásait a francia főváros közönségének.

A két világháború közötti években itthon Magyarországon, hivatalos részről, nyomasztó csend és közöny vette körül. Az újpesti Sonnenfeld család lányának a nyugati metropoliszban kiérdemelt tüneményes diadaláról magyar földön alig-alig esett szó. Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum 1945-ben elhunyt igazgatója volt kivétel, aki a múzeum gyűjteménye számára megszerezte Földes Lenke több munkáját. (Dömötör István művészeti író, aki 1961-ben halt meg, 1945-ben albumot jelentetett meg F. L. művészetéről.)

Földes Lenke életútjáról, sorsáról, ezeken túlmenően – sajnos nincsenek ismereteink.

Vadász Ferenc