Mesterségesen gerjesztett hangulat

„Mesterségesen gerjesztett hangulat”

Szombat, 1999 nyár

A Szombat kitűnő nyári számában Schmidt Mária történész, a miniszterel­nök főtanácsadója és a XX. Századi In­tézet igazgatója Seres László kérdései­re válaszolva számomra igen furcsa ér­tetlenségről ad bizonyságot. „Én Horthy újratemetését abszolút normális dolog­nak tartom, joga van magyar földben nyugodnia” – mondja, mintha önmagá­ban ezt bárki is kétségbe vonta volna az újratemetés idején vagy azóta. Mint­ha nem azon botránkozott volna meg minden demokrata, hogy a „családi eseményből” közügyet csinált a jobbol­dal, és hogy az MDF-kormány miniszte­rei részt vettek az eseményen. Mintha nem az lett volna a botrányos, hogy – újratemetés ide, vagy oda – ezt az egész Horthy-rendszert igyekeztek re­habilitálni, tisztára mosni, sőt utánozni, feltámasztani a jobboldali kormánypoli­tika bizonyos exponenseit.

Az 1992. október 23-i Kossuth-téri tüntetés kapcsán is hasonló szándékos értetlenséget mutat Schmidt Mária, „nekik nincs joguk odamenni és ünne­pelni az októberi forradalmat?” – kérde­zi vissza az újságírót a tüntetésen Göncz elnök ellen ordítozó, náci jelké­peket hordozó skinheadekről szólva. Mintha ez jelentette volna 1956 októ­berének az ünneplését. Mintha az Antall-kormány mögött meghúzódó, azt mindinkább jobbra tolni igyekvő (szél­sőjobb elemek hosszas kampánya a tényleg ötvenhatos Göncz elnök ellen nem is létezett volna.

Schmidt Mária történészi hitelét nem növeli ez a művi értetlensége. Igaz vi­szont, hogy alighanem ezzel szolgál rá főtanácsadói megbízatására a minisz­terelnök mellett… Amely tisztségében egyébként azzal a Boross Péter volt mi­niszterelnökkel osztozik, aki 1992. október 23. kapcsán ugyancsak jó adag „értetlenséget” tanúsított annak idején.

Mándrucz Sándor

(Budapest)