Messiásháborúk

Dél-Bronx-ban, a Crown Heights-i központban az utódlásért folyik a harc, s ennek kevés köze van a messianisztikus jövendölésekhez és a Talmud tanításaihoz.

Egy birodalom jövőjéről van szó, amelynek évi költségvetése 250 millió dollár, bár kiadásai valószínűleg meghaladják ezt az összeget. Határai New York, Texas, a Champ Elysées, Moszkva és a Himalája. Vannak valódi ingatlanjai és földbirtokai is. A Rebbe irányításával Lubavics felvásárolt telkeket, elhagyott házakat, öregek otthonait, és tataroztatta ezeket. Vannak házai nemcsak Brooklynban, hanem Amerika és a világ különböző pontjain. Óriási iskolahálózatot épített ki: tanárokkal, óvónőkkel, konyhaszemélyzettel. Van kábeltévé hálózata, „micve-tankjai” városokban, kibucokban; ázsiai falvakban osztogatnak imakönyveket és sabat gyertyákat. A Messiás könyvesbolt bárhová küld könyvet, videokazettát, fényképet a Rebbéről, 1 dollártól 250 dolláros árig. S a régi könyvekkel és kéziratokkal teli, 40 ezer kötetes könyvtár értékét több tízmillió dollárra becsülik.

De az igazi tét maga a cím. Egy jámbor haszid szemében a legtöbb, amit ember elérhet e földön, hogy elnyeri a Nagy Rebbe címet. A Rebbe nem vesz részt az utódlásért vívott csatározásokban. De mindenki, aki örökébe akar lépni, rá hivatkozik.

Két tábor van: a ״realisták” és a „radikálisok”. A „radikálisok” vezetője Smuel Butman rabbi, aki az 1991-es nyári fekete-zavargások idején ki mert állni a tömeg elé. Később ő rendezte a koronázó ünnepséget, amelyről később azt állította, hogy nem volt egyéb, mint születésnapi köszöntő, s csak néhány túlbuzgó hívő kiáltozott Istenhez, hogy eljött a Messiás. Butman a Rebbe távoli unokatestvére, s a dinasztiában rendkívül fontos a vérségi kötelék, annál is inkább, mivel a Rebbe gyermektelen.

Vetélytársa Jehuda Krinsky rabbi. Ő ápolja, gondozza a Rebbét. Ő viszi ki naponta tolószékben a levegőre. Krinsky rabbi évtizedek óta a mozgalom szóvivője. Nagyon sokat tett a tengerentúli hálózat kiépítéséért. Kettejük között alapvető a különbség a Messiás kérdésben. Butman szerint maga a Rebbe áll a Messiás kampány mögött, s aki mást mond, az a Rebbével fordul szembe. Krinsky szerint a Rebbe soha nem állított magáról ilyet, viszont a hagyomány szerint minden generációnak csak egyetlen Messiás-jelöltje lehet, s „e névre senki sem alkalmasabb, mint a Rebbe”.

A radikálisokkal szemben a realisták arra gondolnak, hogy ״mi lesz másnap”? Hogyan tartják fenn ezt a hatalmas birodalmat? A mozgalom sok tehetős támogatója kezdett visszahúzódni a Messiás-várás lázai közepette. Krinsky rabbi megérti, hogy az egykori gazdag adakozók kezdik kényelmetlenül érezni magukat. A túlbuzgóknak tudni kellene, hogy a pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve.

Butman rabbi ezzel szemben azt mondja, hogy ő csak siettetni akarja a Messiás eljövetelét, s ezzel a lubavicsiak 99,9 százaléka egyetért. „A Messiásnak nincs szüksége utódra” – mondják a radikálisok.

Közben azért több rabbi neve is felvetődik. Így Zalman Gurary-é is, aki adócsalásért már börtönben is ült. Hívei ott zokogtak a tárgyalóteremben, amikor az ítéletet kimondták, s hősként ünnepelték, amikor szabadult. Gurary 1951 óta a Rebbe közvetlen környezetéhez tartozik. Ma 81 éves, kitűnő egészségnek örvend.

A Vatikánban a püspöki kar bezárkózik, s addig tanácskozik, amíg meg nem választja a pápát: akkor száll fel a fehér füst. Lubavicsnál viszont, 1950-ben, amikor a nagy Rebbe meghalt, egy teljes évig tartott a késhegyig menő csatározás. Akkor sem volt kijelölt örökös, de most még csak esélyes jelölt sincs.

Sokan azt hiszik, a Messiás-hit a kereszténység egyik fő tartópillére. Az eszme mélységesen benne van a judaizmusban is. Jóllehet, a felvilágosodás óta a judaizmust erőteljes racionalizmus jellemzi, mégis, sok zsidóban él egy mélyebbről és régebbről jövő érzés, az, hogy közeli a Messiás eljövetele. Isten minden generációnak elküldi „messianisztikus jelöltjét”, egy szent embert, egy tudóst, aki felfedi magát. Maimonidesznek, talán minden idők legnagyobb zsidó tudósának semmi kétsége nem volt a Messiás eljövetelében, de figyelmeztetett a hamis Messiások veszélyére, mert sajnos, erre is bőven van precedens a zsidó történelemben. Allan Nadler, a judaisztika professzora így vélekedik: ״a messianizmus volt az egyik legnagyobb vallási katasztrófa a zsidókra nézve, beleértve a kereszténységet”.

1950-ben meghalt a hatodik lubavicsi rebe, Joseph Isaac Schneersohn. Három lánya volt. Egyikük, a szép és független Muska feleségül ment apja unokatestvéréhez, Menahemhez, egy híres orosz rabbi fiához, aki később mérnöknek tanult. Együtt megléptek a rebbe házából, s a háború előtti Berlin és Párizs nagyon is világias miliőjében telepedtek le. Menahem baszk sapkát viselt, Muska nem fedte be fejét és cigarettázott. A Schneersonok a háború alatt menekültek Crown Heightsba, s amikor a hatodik rebbe meghalt, vad harcban Menáhem legyőzte az ellenjelöltet, a rebbe vejét, s ő lett a hetedik Rebbe. S mivel Joseph nem volt Messiás, s mivel a hetes számnak kabalisztikus jelentősége van, győzelmét misztikus reménység övezte.

Amit mindenki elismer, hogy Menahem Schneerson világméretű mozgalmat épített ki a Holocaust után. Amikor divatba jöttek a vegyes házasságok, ő arról győzködte a zsidókat, Las Vegastól Katmanduig, hogy térjenek vissza a gyökerekhez. Amikor a zsidók az 50-es és a 60-as években el akartak menekülni Crown Heightsből, maradásra bírta őket, annak ellenére, hogy a feketék tömegesen költöztek be a negyedbe. S hamarosan a kozmetikai ipar olyan királyai, mint Ronald Perelman és Ronald S. Lauder is felsorakoztak, hogy támogassák a rebbe mozgalmát.

Lehetséges, hogy ebben a cinikus korban, amelyben élünk, a lubavicsiak azon kevesek, akik még hisznek csodákban. Az átlag lubavicsinek a Messiás nem valami földönkívüli eszme, hanem egy esemény, amely betölti életét. A Messiás kivezeti őket Brooklynból, az őket gyűlölő szomszédok, az őket megvető másfajta zsidók közül. Anyák, miközben takarítanak, vagy gyerekeiket pelenkázzák, várják a megtisztító eseményt. Férfiak, amikor a kipát fejükre téve az üzletben a pult mögé állnak, megtapogatják zsebükben a „bip”-et, a személyi hívót, amely megszólal, amint „Ő” megérkezett. A gyerekek is várják: érkezését nagy zaj fogja jelezni, a sáfárhoz hasonló harsona mondják. ״Mama, megjött a Messiás” – kiáltják, valahányszor meghallják egy rendőrautó szirénáját.

Minden hét keddjén a negyed egyik jesivájában fiatal anyák gyülekeznek, Slomo Majevszki rabbi órájára. Csitítják a csecsemőket, s hallgatják a messianizmusról szóló előadást. A hallgatók között van Basha Oka, Miami egykori polgármesterének lánya, a Barnard és Yale egyetemet végzett publicista, aki jelenleg a Messiás c. lapnak dolgozik. Aliz Horowitz, egy New Orleans-ből érkezett háziasszony ezt mondja: „Türelmetlenül várom a Messiást. Este, amikor lefekvéshez készülődünk, s a lakásban óriási a rendetlenség, gyorsan összetakarítok, hogy ha éjszaka meghallom a Sófárt, a Messiást szépen fogadhassam.”

A Holocaustra két, mélységesen vallásos válasz van. A borzalmakra az egyetlen lehetséges magyarázat az, hogy közeleg a végítélet napja, s akiket ártatlanul meghurcoltak, megkínoztak, felkelnek sírjaikból. A másik válasz, hogy ha Isten nem tett semmit Auschwitz ellen, úgy szembe kell vele szállni.

Az európai zsidóság elpusztítása után Menahem Schneerson hatalmas munkát végzett, hogy újjáépítse, amit leromboltak. Fiatal házasok indultak Brooklynból messzi tájakra, hogy újjáépítsék az elpusztított közösségeket. A lubavicsi asszonyokat arra biztatták, szüljenek, hogy ismét legyen sok gyerek a milliónyi elpusztított helyett. Még Katmanduba is elutaztak, hogy ott ünnepeljék a zsidó ünnepeket. Ma már a Himaláján is van széder este.

De azért sokakban erős a kétely. Nincs tudomásom arról, hogy a rebbék életeket mentettek volna a II. világháború alatt – mondja Allan Nadler professzor. Ezzel szemben tapasztaltam, hogy követőiket maradásra biztatták Lengyelországban és Oroszországban. Most meg azt állítják, hogy a Rebbe a Messiás? Ez hücpeség. Nadler a cionistákat hozza fel ellenpéldának. Ők azt mondták a zsidóknak, menjenek, amíg nem késő. Két áramlat opponálta őket: a német reform zsidók és a haszidok.

Herzl Tivadar is igényt tarthatna a Messiás címre – folytatja Nadler. Ő megmentett zsidókat. Izrael újjászületésének messianisztikus arányai vannak. Senki sem láthatta előre a Holocaust borzalmait vetik ellene mások.

Kairótól Varsóig, pogromokon és üldöztetéseken át, a gettóban és a stetlben a zsidók az Ő eljöveteléért imádkoztak és soha nem kételkedtek abban, hogy egyszer valóban eljő és megmenti őket. A messianisztikus hit hagyománnyá vált. Csak az amerikai zsidók nem hittek; talán, mert nekik nem volt annyira szükségük a Messiásra. És ezt a felfogást változtatta meg drámaian az 199 les nyár, a New York-i zsidó negyedben.

Sok amerikai zsidó családban persze, élt a hagyomány. Kislányként én is lázasan hittem a Messiásban: mindenkit elvisz Jeruzsálembe; a holtakat egy alagúton át, bennünket, élőket ezüst felhőkön. Amikor 11 éves voltam, bátyám bejelentette, hogy elhagyja a szülői házat, főiskolára megy.

Szerettem volna, ha otthon marad. Mi lesz, ha megérkezik a Messiás és Téged nem talál itthon? – kérdeztem. „Ennél erősebb távozásra biztató érvet még nem hallottam” – nevetett. Kikísértem a repülőtérre, ahol ismét megszegte a törvényt: vett egy tréfli hot dogot. Ezt a képet őriztem meg róla: felszáll a Memphisbe induló gépre, majszolja a hot dogot és búcsút int nekem.

Lucette Lagnado (Village Voice, 1993. július 6.)

A cikket rövidített formában közöljük, fordította

Szécsi Éva