Mein Kampf: Intellektuális kaland Brüsszelben

Forrás: Népszabadság

2008. február 22. / Szőcs László Tábori György komédiáját a svédeknél Ingmar Bergman vitte színpadra, Finnországban külön fesztivált szenteltek neki. Brüsszelben viszont a zsidó központban mutatják be. Ez a rendezőnő szerint sem kockázatmentes.

Trude Levi, az egykori szombathelyi lány könyvének – A Cat Called Adolf (Egy Adolfnak elnevezett macska) – a címe annak abszurditására világít rá: egyesek annyit sem tanultak a holokausztból, hogy képesek a náci vezér nevét adni házi kedvencüknek. Ez a név: tabu. A tavaly elhunyt Tábori György (George Tabori) 1987-ben mégis egyenesen Mein Kampf címmel jelentkezett komédiával, amelyet azóta számos országban játszottak sikerrel.

Sandrine Guise francia rendezőnő most a Théatre du Possible (A lehetséges dolgok színháza) művészeivel Brüsszelben viszi színre a darabot. Mégpedig a CCLJ zsidó központban.

– Hitler hatalomra jutásának hetvenötödik évfordulóján, a holokauszt után több mint hatvan évvel vajon mennyire fogékony a nem kis részben lengyel származású holokauszttúlélőkből álló brüsszeli zsidó közösség Tábori jellegzetesen közép-európai szatírájára? – kérdeztük a rendezőnőtől. (A nácizmus elől menekülő szerző Németországot is azzal a keserű, “fekete”-humorral hagyta ott, hogy az szűknek bizonyult kettejüknek, azaz Hitlernek és neki.)

– Ez egyelőre számomra is rejtély, az egész egy intellektuális kaland. Mindenesetre a zsidó központ részéről is jóváhagyták a programot. Nem gondolom, hogy ez provokatív darab lenne, legalábbis nem rossz szellemben íródott. Egyszerűen csak másképp mutatja be a holokausztot. Minden szereplő számára, ideértve Hitlert is, megadatik a lehetőség, hogy a jó vagy a rossz mellett döntsön. Hitler a darab végére jut csak el a gonoszságig, de Schlomóval való kapcsolatából adódóan a jó mellett is kiköthetett volna. Nem hiszek a determinizmusban – mondja Sandrine Guise.

De ki Schlomo? Azoknak, akik olvasták Brigitte Hamann történésznő Bécs és Hitler című munkáját, nem ismeretlen az a közeg, amelyben a későbbi náci vezér az osztrák fővárosban megismerkedett a zsidókkal – és a Karl Lueger-féle antiszemitizmussal. Az itteni menedékhely Tábori darabjának színhelye is. A Mein Kampf pedig ezúttal nem Hitler műve, hanem Schlomo Herzlé, akinek neve a “béke” héber megfelelőjét is magában foglalja, és a cionizmus megalapítójára is utal.
– Igen poétikus darabról van szó, amely a mindennapokról, akár a mi mindennapjainkról is szól. Ezek az emberek, Schlomo vagy Lobkowitz, a szakács, nagyon közel élnek egymáshoz, szeretet-gyűlölet viszonyban, a társadalom peremén – fogalmaz a rendezőnő.

A puding próbája március elején lesz a brüsszeli zsidó központban.