MEGJEGYZÉSEK NOVÁK ATTILA EL NEM HANGZOTT ELŐADÁSÁHOZ

MEGJEGYZÉSEK NOVÁK ATTILA EL NEM HANGZOTT ELŐADÁSÁHOZ

A Szombat januári száma közölte Novák Attila Csapdák és remények. A magyar zsidó történetírás objektív és szubjektív feltételei c. írását. A szerző a bevezető mondatban utalt egy konfe­renciafelhívásra, amelyhez a követ­kező lapalji megjegyzést fűzte: „A fen­ti szöveg egy el nem hangzott előadás helyett íródott. ” Ehhez az enigmatikus mondathoz – úgy is, mint a Novák At­tila által hivatkozott, 2004. december 6-án megtartott, „Új idea, új cél kere­sésére szorítanak bennünket.” A ma­gyar zsidó történetírás koncepciói és perspektívái c. konferencia szervezői – néhány kiegészítést szeretnénk fűzni. Az olvasó ugyanis Novák Attilától nem tudja meg, miért is nem hangzott el az a bizonyos előadás.

A konferencia programjának össze­állítása során nagy örömünkre szol­gált, hogy felkérésünkre Novák Atti­lától (is) pozitív visszajelzést kaptunk, olyannyira, hogy már augusztus elején közölte előadása címét (ami megegye­zik januári esszéjének címével). Ami­kor október-november fordulóján az utolsó egyeztetéseket tartottuk a ren­dezvény előadóival, Novák Attila – hivatkozással arra, hogy amit monda­na, az túl keserű és túl kritikus lenne, amúgy pedig nem szeretne ünnepron­tó lenni – lemondta előadását. Dönté­sét tudomásul vettük, de reméltük, hogy legalább érdeklődőként – úgy is, mint egy zsidó kultúra iránt fogékony folyóirat szerkesztője (hovatovább tu­dósítója) – részt vesz a rendezvényen. Nem így történt.

A decemberi konferencián megje­lentek Czoma László, Frojimovics Kinga, Gábor György, Gyáni Gábor, Karády Viktor, Komoróczy Géza, Ko­vács András, Schweitzer József, Toro­nyi Zsuzsanna, valamint e sorok szerzői – nemritkán élénk szakmai disputát kiváltó – előadásait, illetve felszólalásait hallgathatták meg.

Végezetül tartjuk annyira szuverén személyiségnek Novák Attilát, hogy írásban megjelent véleményét élőszó­ban is vállalja. Az azonban minden­képp elvárható, hogy – akár egy lábjegyzet erejéig – tényszerű tájékozta­tást kapjanak a lap olvasói. Mindazon­által sajnáljuk a történteket. Reméljük, Novák Attila is. Lenne mit.

Gantner Brigitta Eszter

Schweitzer Gábor

GRATULÁLUNK

Novák Attilának, lapunk szer­kesztőjének, mert „magyarországi színekben” ő nyerte el a Cionista Vi­lágszervezet Department for Zionist Activities (Cionista Tevékenység Osztálya) által minden évben, így 2004-ben is adományozott Herzl-díjat. A díjban további 9 ország képvi­selői (összesen tizenhármán) része­sültek. A 2004. évi döntéshozatal so­rán a helyi cionista szövetségek je­lölték a személyeket, akik közül – immár Jeruzsálemben – választották ki a díj elnyerőit. A jelöltek nem le­hettek idősebbek 44 évesnél, és a Ci­onista Világszervezet azoknak ítélte oda a díjat, akik előmozdították a ci­onizmus, az izraeli héber nyelvű kul­túra és Izrael ügyét. A Herzl-díjasok oklevelet és emlékszobrot kapnak, s nevük bekerül egy különleges jeruzsálemi Herzl-albumba.