Megjegyzések egy pótvizsgához – Novák Attila írásához

Végre egy őszinte hang, amely szo­katlanul markáns, és ebből fakadóan talán egyeseknek elfogadhatatlan.

Nyilvánvalóan kivívja hivatásos ki­sebbségvédőink azon agresszív cso­portjának haragját, akik a különböző társadalmi problémákat kizárólag a „befogadók anyatejjel magába szívott rasszizmusából” vezetik le.

A Novák Attila válaszát kiérdemlő Vizsga című írás szerzője, Kartal Zsu­zsa kizárólag érzelmi alapon, a saját maga által is eldöntetlen státusából és az ehhez Kapcsolódó neurózisától ve­zéreltetve kinyilatkoztat, sőt ítélkezik mások felett egy olyan bonyolult kérdéssel kapcsolatban, amilyen a roma kisebbség egy részének sajnálatos tár­sadalmi helyzete és ennek megítélése.

Kartal látszólag szép gondolatokat fo­galmaz meg, ezekkel elvben sok rendes ember egyetért, azonban sorai közül ki­hajlik a „többség és a hagyományos er­kölcsi normák” elítélése. Mozaikszerei­én sorakoztat fel különböző életképe­ket az utca emberének előítélettől ter­hes hozzáállásáról, miközben saját ma­ga is differenciálatlanul kezeli a kérdést. Az ilyen fogadatlan prókátorok a cigá­nyok számára is veszélyt jelentenek.

Teljesen megalapozatlanul sarkítja a kisebbség-többség bonyolult viszony- rendszert

romákra, akik mint „éhező, iskolá­zatlan százezrek”, helyzetükből adódó­an ugyan elkövetnek apróbb csínytevé­seket, de alapjában csak egyszerűen ál­dozatok,

és az utca emberére: „becsületben megőszült kisnyugdíjasok” és más adó­fizető kispolgárok, akik féltik a pénztár­cájukat – ezért rasszisták.

Talán a Btk. egyesekre másképp vagy egyáltalán nem vonatkozik?

Egyetértek Novákkal abban, hogy ez az elfogult, neurózissal és oktalan bűn­tudattal terhelt szemléletmód a meg- emésztetlen zsidóságélményből táplál­kozik: vagyis zsidóság = holocaustáldozat. Egyetértek abban is, hogy megha­tározó jellemzője ez a már holocaust után született „zsidó származású entellektüelek” jó néhányának.

Kinek a nevében beszél és ítélkezik Kartal?

Mint zsidó? Mint keresztény? Mint egyszerű magyar állampolgár? Úgy tű­nik, hogy saját maga sem tudja eldön­teni, hová is tartozik.

A régi zsidó tudóst, Hillélt idézi: „Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak – ez az egész Tóra.” Hillél szavainak kiforgatásával pedig a ke­reszténység egyik nemes, de gyakorlat­ban ritkán alkalmazott alapelvét fogal­mazza meg: „Viselkedjünk úgy ember­társainkkal, ahogy szeretnénk, ha ve­lünk viselkednének.” Rettenetes időket élünk – teszi hozzá.

Először talán saját magával kéne tisz­tában lennie, mielőtt ítélkezik azon zsi­dó honfitársai felett, akiknek teljesítmé­nyét nem a radikális-emberjogi szerve­zetekben való fontoskodás fémjelzi. Úgy gondolom, ha egyesek a diaszpórában kívánnak tovább élni és egyidejűleg köz­életi szereplőként jeleskedni, országos ügyekben részt venni, akkor illene tudo­másul venni a játékszabályokat és a tét nagyságát. Véleményem szerint minden közéleti-zsidó felelősséggel tartozik a többi magyar-zsidó honfitársának.

Az a néha egyenesen hisztérikus hoz­záállás, amelyet Novák bírál, hozzájárul a gazdasági és társadalmi problémáktól meggyötört ország lakosainak a zsidó­ság iránt érzett ellenszenvéhez.

Veszélyes tendencia ez azért is, mert toporzékoló kisgyermekként akarnak toleranciát kizsarolni a „többségtől”, miközben megfeledkeznek arról, hogy saját maguk is intoleránssá válnak. Ter­mészetesen nem az esetenként fellán­goló valós diszkrimináció ellen harcoló szervezetek eredményeit kívánom csökkenteni és holmi zsidó struccpoliti­ka irányába agitálni. Például: „gondo­lunk-e arra, hogy egy cigánynak télen a börtön is megoldás?” Azt hiszem, az ef­féle mondatokat joggal kikérheti ma­gának az említett etnikum tisztessége­sen dolgozó, becsületes része. Vélemé­nyem szerint Nováknak sem ez a célja.

Azonban a túlzó, paranoid hozzáállás nem vezet jóra, nem a megbékélést szolgálja és elhomályosítja a tisztán­látást.

 

Nem értünk egyet a fenti levél stílu­sával, miként az előző havi számunk­ban közölt, a témával foglalkozó Szalai Pál-levél hangvételével sem. Ám a kér­dés súlyos, s úgy tűnik, tagolatlan in­dulatokat kelt. E témával foglalkozik Novák Attila cikke is lapunk 3. oldalán.

(A szerk.)