MÉGIS, KINEK A PÉNZE?

450 millió forint még hiányzik a zsinagóga rekonstrukciójához

Meghívót kaptunk a Dohány utcai zsinagóga Orgona Alapítványtól, hogy meg­hallgassuk Zoltai Gusz­távot, a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatóját a zsi­nagóga felújításának előrehaladásáról. Lehotka Gábor orgonaművészt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pro­fesszorát a templom orgonájának rend- behozataláról és az építőipari kivitele­zést végző Galilea cég ügyvezető igaz­gatójának, egyben a Dohány utcai temp­lomkörzet alelnökének, Kálmán Kál­mánnak az előtte szólók információihoz fűzött kiegészítőjét.

Avatás 1996 őszén

Az ügyvezető igazgatótól megtudtuk, hogy 1991-ben az Országgyűlés a fő­templom és a Pannonhalmi Apátság re­noválását kiemelt fontosságú beruhá­zásnak minősítette, nemzeti és világ- örökségnek tekinthető templomunk megmentésére 1 milliárd forintot szava­zott meg. (Az azóta tartó bontás-építés során többször bukkantak olyan elkor­rodált és más módon sérült tartóele­mekre, amelyek a statika törvényeit „megszegve” nem roskadtak össze az elmúlt évtizedekben – tudtuk meg a templom megtekintése során.)

A sajtótájékoztatón a Szombat kér­désére adott ügyvezető igazgatói válasz­ból levonható az a következtetés, hogy az 1980-as évek végén nagy nyilvános­ságot kapott, az USA-ban létesített Emmanuel-alapítvány gyűjtése kudarccal járt. Mindössze nyolc és fél millió forint­nak megfelelő összeget szedtek össze, ami a hazai adományokkal együtt a Hő­sök temploma és az árkádsor felújításá­ra volt elegendő.

Az állam az elmúlt években 760 millió forintot folyósított, adományként pedig 80 millió érkezett. Az idei esztendőre át­utalt 200 millió az állami költségvetésből azonban nemcsak az infláció következté­ben vesztett értékéből 1991-hez képest, hanem nominálisan is kevesebb volt, mert az új áfa-szabályok következtében 40 milliót levontak belőle. Emiatt az el­múlt hónapokban lelassult a kivitelezés, és még 600 millió forint szükséges ahhoz, hogy 1996-ban az őszi nagy ünnepekre befejeződjenek a munkálatok. (A 600 mil­liós hiányt, Kálmán úr, miközben az új­ságírókkal és fotóriporterekkel bejárta az építkezést, 450 millióra „csökkentette”.)

Lehotka Gábor, aki a hitközség ze­nei főtanácsadója arról szólt, hogy a francia romantikus stílusú orgona egye­dülálló az országban, és azon a buda­pesti tavaszi fesztiválokon többször ját­szott, számos hibaforrás veszélyével. Ő készítette az orgona átépítése terveze­tét, és annak elvégzésére egy nemzet­közi pályázati kiírás feltételeit. Az utób­bit a drezdai Jehmlich cég nyerte el. Az átépítést 950 ezer márkáért vállalták, aminek előlegét, 420 ezer márkát már megkaptak. Az orgonának két játékasz­tala lesz: a központi mechanikus traktúrával épül, a liturgiái célt szolgáló elekt­romos játékasztal pedig elektromosan kapcsolódik a hangszerhez. A távművet és az elektromos játékasztalt a korláto­zott anyagi lehetőségek miatt egy hazai

cég állítja elő.

A sajtó számára készített ismertető szerint az orgona az európai zsidó litur­gikus zene egyik utolsó őrzője, átépítése és felújítása „társadalmi érdek”, ugyanis a templom háromezer ülőhelyével „Bu­dapest legnagyobb orgonahangverseny­-termévé” válhat.

A zsinagóga kívülről már megújult

Vörösréz tornyai ragyognak, órái pon­tosan mutatják az időt, rozsdabarna kő­burkolatának már ép minden kockája, csipkéje. Belülről még vegyes a kép. Boltozata ismét színpompás, az oldalfa­lak nagyobb hányada a különleges fes­ték hatására márványként hat, a padló­zat elkészült részét pedig valóban már­vány burkolja. A karzatot tartó pillérek ismét biztosan állnak, a második eme­let teljesen megújult. A földszinti padso­rok azonban felemásak: egyeseknek fa­ragványai, az imakönyvet befogadó pol­cai, ülőkéi még töredezettek, hiányo­sak, más sorok pedig már frissen gyalul­va várják a hívőket. A templom egy-egy sarkában, mint kis műhelyekben fa- és kőfaragók serénykednek. Meglehet, is­mét olyan szép lesz, mint egy évszáza­da. Már csupán rendszeresen itt imád­kozó hívekben van hiány.

A sajtókonferencia írásos informá­ciós anyaga azt is hírül adta, hogy a Galilea Kft. alapítványt hozott létre az orgo­na újjáépítésére, az írt ki pályázatot a felújításra, a költségek előteremtésére hangversenyeket szervez, hanglemeze­ket, telefonkártyát, ismertetőket jelen­tet meg, közadakozást kezdeményez, mi több: 60 ezer forintért templomi öröküléseket ad el.

Mindez arra a felismerésre vezetett a sajtótájékoztatón, hogy a cég vállalko­zói profiljától idegen tevékenységet vé­gez. Ez még akkor is különös, ha a vál­lalkozó legtisztább szándéka és anyagi támogatása van is mögötte.

Templomszolgálat és/vagy vállalkozás?

Hogy helyesen tájékoztassam olvasóin­kat, külön beszélgetésre kértem bálmán urat, aki meghívott az egyik felvonulási konténerben lévő irodájába. A beszélge­tésen jelen volt Lehotka professzor, az ügyvezető igazgató titkárnője és egy ideig Heisler László úr, a Dohány utcai temp­lomkörzet elnöke.

• A templom felújítását figyelem­mel kísérők közül sokan szeretnék tudni, miként lett a Galilea a milliár­dos munka kivitelezője?

Kálmán: Több, mint tíz közül a zsűri a Bauhaus céget választotta. (Annak egyik vezetője Kálmán úr volt – a szerk) A Bau­haus megszűnte után alapítottam a Galileát, s mint jogutód folytattuk a munkát…

– Példátlan, hogy egy építőipari vállalat gyülekezeti funkciót végez, hiszen templomi öröküléseket ad el, az orgonával kapcsolatban ke­reskedelmi vállalkozásba kezd…

E mondatnál Heisler elnök úr felállt, s elmenőben ezzel búcsúzott:

– Önnek igaza van!

Kálmán: Az alapítványt tulajdonkép­pen nem a cég hanem magánember­ként én tettem, 200 000 forinttal, a Gali­lea adminisztrációja csupán bonyolítja az orgona helyreállításával kapcsolatos ügy­intézést, mert erre a templomkörzet nem képes. A pénz diszponálása pedig kizáró­lag a kuratóriumot illeti meg.

(Ismét a sajtótájékoztató anyagából ve­szem a következő tényeket: a kuratórium díszelnöke Izsák Andor orgonaművész, a hannoveri Európai Zsidó Zenei Központ igazgatója. Kuratóriumi tagok: Lehotka Gábor, Zoltai Gusztáv, Fröhlich Ró­bert, Beck László, a Hungaroton Lemez­kiadó Vállalat volt művészeti vezetője, ügyvezető elnök: Kálmán Kálmán.)

A következőket pedig ugyancsak Kál­mán úr mondta még a sajtótájékoztatón:

– Én a saját kockázatomra utaltam át a német orgonaépítőknek 24 millió forin­tot. Most futok a pénzem után!

*

Fenntartásai ellenére a tudósító bízik abban, hogy az ügyletet nem kíséri majd panasz, Kálmán urat sem éri anyagi vesz­teség, a zsinagóga elkészültének ünne­pén pedig megszólal az orgona – tisztán, disszonancia nélkül!