Meghívás egy álomba

Balla Margit remek MŰVÉSZ és remek ember. Egy hibáját ismerem csak, hogy engem kért meg megnyitóbeszéd mondására.

Azért remek művész, mert ér­dekes ember, azért érdekes em­ber, mert jó művész. A dolog lé­nyegét illetően e tautológián kí­vül én csak néhány összefüggés­telen magyarázatocskát tudok önöknek nyújtani. Az elmúlt évszá­zad után mást nem is tartok lehetségesnek.

A Hölgy a saját útját járja. Akkor fest vagy rajzol, ha van mit, olyan deviáns látomásokat mutat és olyan antiknak tűnő formában, amely saját maga választotta szubkultúrájában megütközést kelthetne. De nem kelt. Sőt.

Van egy történetem Prágából. Az Ótestamentum a művé­szetben fesztivál magyar kiállításán dr. Moshe Yigar izraeli követ megkérdezte: Ez a remek festő mikor élt?

Szóval nem modern? Talán Radnóti sem modern, mert klasszikus formában verselt?

Olvasom Gershom Sochlemet. „A rabbinikus zsidóságban három erő működik: a konzervatív, a restaurációs és az utó­pisztikus erő. A konzervatív erők célja a fennálló rend meg­őrzése, ami a zsidóság történelmi környezetében mindig is, veszélyeztetett rend volt. A restaurációs erők célja egy elmúlt, eszményinek érzett állapot visszaállítása. Az utópisztikus ihletettségű erőket a jövő látomása táplálja. De a restauráció és az utópia mélysége­sen összefonódnak. Tiszta eset­tel soha nem találkozunk. Mert a múltbelinek eszményi tartalma egyszersmind a jövő látomásának alapja.”

Egy másik magyarázatocska, észrevételecske: a képzőművészetekben – néhány kivételtől eltekintve – kipattan valami a falból, egy lovas huszár, egy Sztá­lin József úr, derékig vízben, vagy a legjobb esetben valami tisztességes rémlátomás. Balla Margit képei a ritka kivételek közé tartoznak.

Egy albérlet, egy gang, a kandúr és az angyal mellett be le­het menni a képbe. Sőt híva vagyunk az álomba, a látomás­ba.

Tessék élni a meghívással, tessék befáradni a képekbe és a képek mögé.

 

Elhangzott a Biblical World Galériában rendezett kiállítás megnyitóján, 1996. március 21-én.