Megértem a nyilatkozók csalódottságát
Mindig nagy érdeklődéssel olvasom folyóiratukat. A legutolsó számukban foglalkoznak a közösség kárpótlásával és a kuratóriummal. A bekeretezett részben a következő olvasható: „Idős embereket tömörítenék a kuratóriumban, képviselőik közelítenek a 80-hoz, akik minden bizonnyal a túlélők kárpótlására fognak összpontosítani.” (Ugyan nem vagyok nyolcvanéves, de vállalom ezt a minősítést.) Megértem a nyilatkozók csalódottságát, hiszen szervezeteik azok közé tartoznak, amelyek az elmúlt négy évben a hatalom- és pozícióharcból bőven kivették részüket, hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik oldal szószólójaként.
1995. november 5-én egyik szószólójuk írásban rögzítette, hogy „ennek a kárpótlásnak – vagyis a közösségi kárpótlásnak – kedvezményezettjei csak és kizárólag szervezetek lehetnek, tehát nem egyes személyek”. Úgy látszik, egyesek még ma is ott tartanak, hogy a kormány csak vagyonátadásra kötelezett (békeszerződés, 27/2), és nem felelős a felhasználásért (a túlélők megsegítése).
Örülök, hogy azok közé az öregek közé tartozom Bakos úrral együtt, akiknek sikerült ezt megértetniük még a kormányzati szervekkel is, és így került biztosításra a négymilliárd névértékű kárpótlási jegy.
Úgy gondolom, hogy még ezzel sincs lezárva a túlélők megsegítése. Ugyanis a vagyon felhasználása során prioritást kell, hogy élvezzenek olyan intézmények, mint szeretetotthon vagy szeretetkórház, vagy hogy megfelelő gondozóhálózat kerüljön kiépítésre. Hiszen ezek a túlélők azok, akik ma is jelentős hagyatékot hagynak a közösségre.
Szívesen olvasnék olyan beszámolót, hogy ezek a szervezetek konkrétan mit tettek a közösségért a kárpótlás érdekében. Gondolom, ők kezdeményezték az alkotmánybírósági eljárást vagy ők tartják napirenden a német kárpótlást, vagy a III. kárpótlási törvénnyel is talán ők fordultak az Alkotmánybírósághoz?
Sajnálatos dolog, hogy még meg sem alakult a kuratórium és már az elmúlt négy év hatalmi harca áttevődik e szervezetre is. Úgy látszik, nem tanultunk eleget abból, hogy az elmúlt négy év során emiatt nem sikerült a kérdést megoldani, és ez alatt az idő alatt közel 3000 sorstársunk már nem élvezheti ezt a járandóságot.
Tisztelettel:
Ungár Lajos
Kár, hogy a fenti levélből nem derül ki, melyek azok a szervezetek, amelyek „az elmúlt négy évben a hatalom- és pozícióharcból bőven kivették a részüket” stb. E homályosság oka nyilván egy kimaradt mondat, nem pedig a szerző politikai magatartásában rejlő kétértelműség. (A szerk.)
Címkék:1997-01