Megdöbbenésemnek hangot adva

Megdöbbenésemnek hangot adva

Tisztelt Főszerkesztő úr!

Mint arab gondolkodó, megdöbbe­nésemnek adok hangot amiatt, hogy Izraelben szándékosan célba lőttek egy tíz hónapos zsidó kislányt. Ezért morá­lis kötelességemnek tartom felemelni a hangom tiltakozásul az aljas tett ellen. Az önnek küldött kis írás esztétikai és irodalmi jelentősége nem fontos, ami fontos, a gesztus, hogy, egy arab író til­takozik egy zsidó kisbaba szándékos meggyilkolása ellen. Salhevet Pass min­dannyiunk gyereke, és mindnyájan vigasztalhatatlan apák vagyunk. Ezért ké­rem öntől, hogy a kis írás megjelenjen az ön lapjában, részvétül minden tisz­tességes arab gondolkodó nevében.

Dr Rashwan Mohamed

fílozófus

Rekviem Salhevet Pass-ért

Kislányom, bocsáss meg nekem,

amiért nem védtelek téged eleget,

amiért nem kiáltottam eleget.

Megöltelek téged, megöltelek,

mert nem álltam közötted és az alantas golyó között.

Kislányom, bocsáss meg nekem.

És ha rám nézel valamikor, sírjál értem, csak kicsit

Réges régen megszáradtak a könnyeim

Halálod megmondta a szomorú igazságot:

az ember aljassága határtalan és kimondhatatlan.

Megöltelek, mert nem tudtam elviselni a léted ártatlanságát, a szemed ártatlanságát.

Tíz hónap és egy golyó

Gratuláció a pontos találatért

Kislányom, bocsáss meg nekem

Gyilkosod vagyok, és vigasztalhatatlan apád,

aki sarokban guggol,

és nem érti, mi történt.

Szégyellem magam.

Nem merek a szemedbe nézni,

mert szemed üregeit elönti a vér,

mert könnyeidnek nem volt ideje kifakadni.

Arcod képét rányomtad a gyilkos szemére:

ahova megy, felismerik.

Kislányom, bocsáss meg nekem.

Ne sírjál, a mennyben legalább nem kell vigyázni,

a mennyben nincsenek alantas golyók,

távcsöves puskák,

nincsenek álarcok,

nincs Hamasz

Kislányom, bocsáss meg nekem.