Meg kell kezdődnie a teljes döntési struktúra átalakításának

Körkérdés a hitközségi választások előestéjén

Szerkesztőségünk az alábbi körkérdést juttatta el a felsorolt személyiségekhez:

Hitközségi választásokat tartanak 2003 tavaszán. A Szombat közelmúltra és kö­zeljövőre vonatkozó körkérdéseivel keresett meg olyan zsidó közéleti szemé­lyeket, akik ma hitközségi vezetők, azok voltak, nevük szóba került ilyen pozí­ciók lehetséges várományosaiként, illetve más zsidó szervezetek vezetői, vagy korábban betöltötték ilyen posztot.

• Ön szerint mik lesznek a megválasztandó vezetők legsürgősebb teendői?

• Szükségesnek tart-e személyi változásokat a hitközségi vezetés illetve az egyes hitközségi intézmények élén? Milyen posztokon? Kérjük, indokolja vá­laszát.

Ön szerint ma milyen a hitközség imázsa a magyar zsidóság köreiben?

• Olvasta-e a „Zsidók és zsidóság a mai Magyarországon” című, Kovács András által nemrég közzétett felmérést? Miként kommentálná annak eredményeit?

• Ön szerint Magyarország EU-csatlakozása mennyiben befolyásolja majd a magyar zsidóság helyzetét?

A kérdéseket a következő személyeknek küldtük ki:

Alföldy Kata, a Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesületének elnöke

Bán György, a Ronald S. Lauder Alapítvány európai ügyvezető igazgatója

Engländer Tibor, a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke

Feldmájer Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke, a Mazsihisz volt elnöke

Fixler Hermann, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség elnöke

Herczog László, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség főtitkára

Hajósné, Vértes Antónia, a B’nai B’rith Első Magyarországi Páholy elnöke

Korányi László, a B’nai B’rith Első Magyarországi Páholy és a Mazsike volt elnöke

Olti Ferenc, a Mazsihisz alelnöke, az European Council of Jewish Communities alelnöke

Örley Pál, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete elnöke

Peresztegi Ágnes, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány volt munkatársa

Sebes Gábor, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány volt irodavezetője

Streit Sándor, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke

Szenes Iván, a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága elnöke

Székely Gábor, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület volt elnöke

Szeszlér Tibor, a B’nai B’rith Első Magyarországi Páholy volt elnöke

Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke

Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz és a Bzsh ügyvezető igazgatója

Szerkesztőségünk az alábbi válaszokat kapta:

Feldmájer Péter

„Meg kell kezdődnie a teljes döntési struktúra átalakításának”

Hogyan értékeli a hitközség munká­ját az eltelt választási ciklusban

• kárpótlás

• a magyar zsidóság belföldi poli­tikai képviselete

• a magyar zsidóság külföldi poli­tikai képviselete

az antiszemitizmus elleni fellé­pés terén?

Negatívan. Az elmúlt négy évben nem sikerült új kárpótlási kezdeménye­zést megvalósítania a MAZSIHISZ-nek.

Az előző ciklusban megindult folya­matokat próbálták folytatni, de megen­gedhetetlenül lelassult az ügyek intézé­se.

A hitközségtől a kárpótlási ügyek in­tézésének súlypontja egy időre átke­rült a MAZSÖK-höz. Máig sem pontosan tisztázott jogkörrel Sessler György ve­zetésével létrejött a MAZSIHISZ kárpót­lási bizottsága. Ez több ülést tartott és a meghozott döntések alapján a MAZSÖK apparátusa komoly eredménye­ket ért el a kárpótlás terén, paradox módon éppen ez okozta további mű­ködésének ellehetetlenülését. Kemé­nyen igyekeztek képviselni a magyaror­szági zsidóság sajátságos szempontjait – ez részben sikerre is vezetett. Az osztrák kárpótlás sikeres befejezése, és ennek a nemzetközi zsidó szerveze­tek által történt negatív értékelése megpecsételte a kárpótlási bizottság sorsát, a kirobbantott személyi konflik­tusok a további érdemi munkát meg­bénították.

Még szomorúbb a helyzet a hazai kár­pótlási ügyekben. Az elmúlt években a személyi kárpótlás kérdésében előrelé­pés nem történt. Ennek tudható be, hogy egészen a múlt év őszéig néhány langyos, alázatos kérésen túl, semmifé­le akciót sem hirdettek meg, hagyták az ügyet elaludni.

Az előző kormány idején igazi politi­kai képviseletről nem beszélhetünk.

Az elmúlt időszakban a Tordai Péter által vezetett MAZSIHISZ súlytalanná vált, a korábban a nem zsidó társada­lomban kivívott respektusát, pozícióit lényegében elvesztette.

(Az adminisztráció persze közben tet­te a dolgát és igyekezett a nem politikai jellegű tárgyalásokon elérni, hogy az ál­lami forrásokból minél nagyobb részt kapjon a hitközség. Az ezekkel kapcso­latban kialakított tárgyalási koncepció sikerre vezetett.)

Az elmúlt kormány idején – amint azt a magyarországi zsidóság túlnyo­mó része érezte – legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy alig titkolt összefo­nódás állott fenn a vezető kormány­párt és a szélsőjobboldali parlamenti párt között. Az antiszemitizmus elleni fellépés terén a MAZSIHISZ elnöke nem tudott hatékony stratégiát meg­tervezni és megvalósítatni, mert az ak­kori kormánnyal gyanúsan jó kapcso­latokat ápolva – úgy tűnik feláldozta érdekeinket személyes ambíciója oltá­rán. nem merte, vagy nem akarta fel­ismerni az Orbán-kormány idején kia­lakult összefonódások valóságos ve­szélyét, és ezért a MAZSIHISZ nem is léphetett fel hatékonyan az így kiala­kult szituációban, ez pedig megbéní­totta az apparátus ilyen irányú műkö­dését is.

A kialakult rossz szituáció tette szük­ségessé azt, hogy a cionista szövetség kezdeményezésére, sok év után a kü­lönböző zsidó szervezetek konzultáció­kat kezdjenek az antiszemitizmus elle­ni közös fellépésről.

A MAZSIKE kezdeményezését elfo­gadva, a többi zsidó szervezet is helye­selte a tavalyi gettó felszabadulási év­fordulón tartott parlament előtti de­monstrációt.

Ez a gyűlés átütő erővel tárta a zsidó és nem zsidó közönség elé azokat az alapos aggodalmakat, amelyeket a ma­gyarországi zsidóság érzett a fellángolt zsidóellenességgel kapcsolatban. Az el­múlt időszakban ez az esemény volt az, amely egyértelműen pozitívnak és hasznosnak bizonyult az antiszemitiz­mus elleni fellépések során.

Ön szerint mik lesznek a megvá­lasztandó vezetők legsürgősebb te­endői?

A választások befejeződése után az újonnan megválasztandó vezetőknek el kell érniük, hogy megkezdődjön a teljes döntési struktúra átalakítása.

Az adminisztráció most saját belátá­sa szerint cselekszik, hiszen az ügyeket valamilyen módon el kell intézni, mert ezek nélkül az élet nem folyhat.

Meg kell kezdeni a hitközségi alap­szabályok felülvizsgálatát oly módon, hogy a kialakuló új struktúra biztosítsa a demokratikus, nyilvános és gyors döntéseket, biztosítania kell azt is, hogy az adminisztráció a döntések meghozatalához szükséges előkészítő munkálatokat végezze el és azt tárja a megfelelő testületek elé.

A változtatásra elsősorban a válasz­tott testületek működése terén van szükség.

Szükségesnek tart-e személyi vál­tozásokat a hitközségi vezetés illet­ve egyes hitközségi intézmények élén? Milyen posztokon? Kérjük, in­dokolja válaszát.

A személyi változások kérdésében az újonnan megválasztott közgyűlésnek kell döntenie, és ezt mindenkinek illik tiszteletben tartani.

Ismerve a Szombat szerkesztőinek „ügyvezető igazgatói fóbiáját”, nem akarom megkerülni a kérdést, és mi­vel az ügyvezető igazgató megválasz­tásáról én is szavazni fogok – egy szavazatom van, mint minden más kül­döttnek -, a jelenlegi személyre fogok szavazni.

Ön szerint ma milyen a hitközség imázsa a magyar zsidóság körében?

A hitközség imázsa az antiszemitiz­mus elleni bátor és koncepciózus fellé­pés hiánya, az előző kormány idején ta­núsított túlságosan is visszafogott ma­gatartás miatt nullifikálódott, a zsidó emberek bizalma megingott a hitkö­zségben.

Az 1990-es évek elejétől kezdve ezen a téren viszonylagos javulás állott be, bár a MIOK-időkhöz képest ez nem volt nagy eredmény -, de ezt a MAZSIHISZ elnökének nem sikerült fenntarta­nia, néhány hónap alatt tönkretette. Nehéz munka vár arra, aki ezt a megté­pázott csekély tekintélyt helyre kívánja állítani.

Olvasta-e a „Zsidók és zsidóság a mai Magyarországon” című Kovács András által nemrég közzétett fel­mérést? Miként kommentálná annak eredményeit?

Egyik kezdeményezője voltam an­nak, hogy Kovács András professzor kezdje meg a szociológiai felmérését a magyarországi zsidóság állapotáról. Ez a mű hű képet nyújt a magyarországi zsidóság állapotáról, köszönhetően a szerző által alkalmazott kiváló tudomá­nyos módszernek.

A zsidóság vezetőinek az abban írta­kat valamennyi rövid és hosszú távú döntésük meghozatalakor figyelembe kell vennie, bár azok számomra semmi meglepőt sem tartalmaztak, az előze­tes hipotéziseimet igazolták vissza.

Különösen jelentős ez a mű azért is, mert először kaptunk valóságos képet a magyarországi – különösen a buda­pesti zsidóság – területi elhelyezkedé­séről, az elmúlt évtizedek társadalmi mobilitásáról.

Ön szerint Magyarország EU csat­lakozása mennyiben befolyásolja majd a magyar zsidóság helyzetét?

Magyarország EU-csatlakozása nagy­mértékben és rövidtávon nem fogja lé­nyegesen megváltoztatni a magyaror­szági zsidóság helyzetét. Csak remény­kedni lehet abban, hogy középtávon csökkennek a társadalmi feszültségek, és háttérbe szorulnak a xenofób, antiszemita nézetek.

Sajnos, Ausztria példája a legutóbbi időkben megmutatta, hogy az EU-s tag­ság nem jelent automatikusan gátat a szélsőjobboldali nézeteket valló cso­portok hatalombóli részesedésével szemben.

A holokauszt szörnyű pusztítása foly­tán ebben a régióban a magyarországi zsidóság maradt meg egyedül önálló té­nyezőként. Az EU csak lehetőséget je­lenthet arra, hogy ezt a szerepünket megpróbáljuk megerősíteni, és biztosí­tani azt, hogy meg tudjunk őrizni saját világunkat, s meg tudjunk állni a saját lábunkon.