Meddig él a kereszténység antijudaizmusa?

Egy előadásról szóló beszámoló elé nem szokás megjegyzést írni. Ezt megtenni mégis szükségesnek vélte a tudósító, miután ismét arról hallott, hogy elsősorban a Szentszék milyen erőfeszítéseket tesz a zsidóságot sértő dogmák megváltoztatására .

Évszázadokon át a zsidógyűlölet forrása és éltetője a keresztény Biblia volt, sőt a mai napig ebből táplál­koznak a vallásos keresztények. Az Újszövetség antijudaizmusának lényege: a zsidókat kollektív bűn terheli Jézus meggyilkolásáért. A különböző zsinatok 300 rendeletet és hasonló erejű írást fogadtak el a zsidók ellen. A katolikus egyház leghatásosabb filozófusa, a XIII. század­ban élt és szentté lett Aquinói Tamás szerint a zsidókat örö­kös rabszolgaságban kellene tartani. A hit terjesztése, tanítá­sa, a templomi prédikációk, de még a népi passiójátékok is hozzájárultak ahhoz, hogy a zsidókat gyűlöljék, üldözzék – olykor le is gyilkolják. Ugyanakkor a pápák, az egyház nagy gondolkodói között voltak az antijudaizmusnak ellenzői, sőt még egyes evangélisták, például János zsidóképe is kettős, mégis a holocaust áldozatai kellettek ahhoz, hogy a keresz­tény egyházak megkezdjék a zsidókról szóló tanítások felül­vizsgálatát. A protestáns, az ortodox és az anglikán egyháza­kat tömörítő Egyházak Világtanácsa már 1948-ban kimondta, hogy az antiszemitizmus összeegyeztethetetlen a keresztény hittel, az Isten és ember elleni bűn. A római katolikus egyház hivatalos magatartásában gyökeres fordulatot az 1962-65 között ülésező II. Vatikáni Zsinat hozott. Ennek ellenére a teológiai antijudaizmus lassan oldódik; legkevésbé változik az alsópapság, a hívőkkel együtt élők körében.

Így van ez Magyarországon is. Ennek adta szomorú példá­ját 1994 októbere. Az ország legmagasabb római katolikus papi személyisége, Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek levélben hívta fel egyházmegyéje pap­jait, hogy október 16-án, a vasárnapi misén emlékezzenek meg a nyilas puccs ötvenedik évfordulójáról. Ennek ellenére a főváros egyetlen templomában sem prédikáltak az ország végső romlását okozó tragédiáról. A legtöbb, ami történt: ki­függesztették a bíboros levelét. A meggyilkoltakat gyászoló nyilatkozatok 1994 márciusában a félszáz év előtti náci meg­szállásra emlékezve kezdődtek, és májusban, júniusban, a legnagyobb létszámú 1944-es deportálások, a vidéki zsidó­ság elhurcolásának évfordulóján csúcsosodtak ki, mégis csak 1994 decemberében jelent meg a Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csának közös nyilatkozata. Ebben – egyébként a magyar egy­házak első hivatalos megszólalásában a vészkorszakról – a többi között elhangzik: A holocaustot – a Szentírás alapján – mindnyájan égbekiáltó bűnnek tartjuk… Az évforduló alkal­mával meg kell állapítanunk, hogy ebben a tragédiában nem­csak az esztelen gonoszság képviselőit terhelte felelősség, hanem azokat is, akik bár egyházunk tagjainak vallották ma­gukat, mégis félelemből, gyávaságból vagy megalkuvásból nem emelték fel szavukat zsidó embertársaik tömeges meg­alázása, elhurcolása és meggyilkolása ellen. Az ötven évvel ezelőtt végbement katasztrófa idején elkövetett ezen mu­lasztásokért Isten színe előtt bocsánatot kérünk…

A II. Vatikáni Zsinat és ami azóta történt

Értékes a keresztény egyházak új nézeteiből fogant minden deklaráció, intézkedés és azok népszerűsítése. Közülük né­hányról hallottunk a Konrad Adenauer Stiftung budapesti kép­viselete és a B’nai B’rith magyarországi szervezete közös est­jén, amelyen A katolikus egyház a zsidósággal kapcsolatos legutóbbi állásfoglalásai címmel dr. Ernst Ludwig Ehrlich, a bázeli egyetem judaisztikai professzora, a B’nai B’rith európai körzetének igazgatója tartott előadást. Bevezetőjében ő is a zsidóság megítélésében alapvető fordulatot jelentő II.Vatiká­ni Zsinat

VI. Pál pápa által kihirdetett, Nostra Aetate-ként em­legetett nyilatkozatára utalt, majd 1974-et és 1985-öt említet­te, a további vatikáni megnyilatkozások éveit, és mindezek alapján azt a megállapítást vonta le, hogy az elmúlt évtizedek­ben több pozitívum jelentkezett a katolikus egyház magatar­tásában. 1974-ben állíttatta fel VI. Pál pápa a zsidósághoz he­lyes kapcsolatokat építő bizottságot, és ugyanaz a bizottság adta ki 1985-ben, de már II. János Pál pápa alatt az útmuta­tót a zsidókat és zsidóságot helyesen ábrázoló igehirdetéshez és hitoktatáshoz. Az útmutató a többi között egyértelművé te­szi, hogy Jézus zsidó volt, a zsidó valláson belül jelent meg, zsidó volt környezete és azok voltak első követői. Ugyancsak az 1985-ös szövegben áll, hogy zsidók és keresztények remé­nyeikben egyaránt várják a Messiást, és ez elsődlegesebb, mint az eltérés: a zsidók szerint eljön, a keresztények szerint visszatér. Ehrlich professzor elemezte a Miatyánkot, kimutat­va, hogy az a Kaddis és más zsidó imák tömörítése, ebből pe­dig azt a következtetést vonta le, hogy a vasárnapi miséken zsidó imát mondanak. (A professzor ismeri a magyarországi helyzetet, mert a fentiek elmondása után keserűen tette fel a kérdést: Vajon mikor válnak itt a fentiek köztudottá?)

Az előadó arról is beszélt, hogy a katolikus egyház mindin­kább elismeri, amit a pápa 1980-ban Mainzban kimondott: az egyház kétezer éves zsidóellenessége nélkül a fasiszták nem tudták volna olyan széles körben gyűlöletüket elhinteni, mint az bekövetkezett…

Meghatározó a két vallás történetében, hogy a pápaság tör­ténetében először II. János Pál zsinagógába látogatott. Tet­te ezt Rómában, 1986-ban, és ott kijelentette: A zsidó vallás nem idegen tőlünk, hanem hitünk belső tartalma… erősebb minden más valláshoz fűződő kapcsolatunknál… a zsidók a mi idősebb fivéreink!

Ehrlich professzor ismertette Franz König bécsi bíboros 1987-es tanulmányát, aki szintén új értelmezést adott egyes dogmáknak. Például Pál apostolnak a római közösséghez írt levelei közül a bíboros azt emeli ki, hogy Isten sohasem mondta fel a zsidó néppel szövetségét, kiválasztottságuk visszavonhatatlan, függetlenül attól, hogy Jézus isteni voltát nem ismerik el! Egy évvel ezelőtt jelent meg a katolikus egy­ház új világkatekizmusa (a vallás alaptételeit kérdésekben és feleletekben magyarázó tankönyv a gyerekek számára – a tu­dósító megjegyzése), mely szintén az új szellemet tükrözi. Ezt a katekizmust népszerűsíti és széles körben terjeszti a német katolikusok legnépesebb világi szervezete, a Német Katolikusok Központi Bizottsága.

Ehrlich professzor befejezésül elmondta, hogy budapesti előadása előtti napokban tárgyalt Bécsben Schönbohn bíbo­rossal, az új katekizmus egyik szerzőjével, és megállapodtak egy kis létszámú keresztény-zsidó bizottság felállításában, to­vábbi teológiai problémák közös válaszkeresésére.

Magyarországon is

Az esten korreferátumot tartott dr. Szécsi József, a Ke­resztény Zsidó Társaság főtitkára, aki a magyarországi közös keresztény-zsidó rendezvényekről számolt be, továbbá Szénási Jonathán Sándor kápolnásnyéki református lelkész, a GeSher-Hid Vallási és Kutatóközpont alapítója Fehér megyei kezdeményezésekről számolt be. Elmondta, hogy ifjúsági de­legációk jártak Izraelben, onnan hasonlóak érkeztek, s a gye­rekek mindkét országban családoknál vendégeskedtek. Jú­lius végén Debrecenben tábor nyílik, ahol együtt nyaralnak keresztény, zsidó és muzulmán fiatalok. Olyan bélyegeket mutatott be, amelyeken Magyarországon egyedülállóan hé­ber betűs a postai pecsét.