Eta otthon (elbeszélés)

Magyari Péter

Eta otthon

Nagyon vastagon kente fel magára a rúzst a néni. Mondjuk már nem is látott olyan jól, tízes égő pislá­kolt csak a foglalatban (bár Zsuga úr ígér­te, kicseréli, meglássa, jobb lesz a bukéja az egész lakásnak), nem is rúzsozta magát vagy másfél éve. Akkor is jöttek. Akkor a lánya Izraelből, a bolond fiával, aki nem volt képes kimondani, hogy na­gyi, csak vigyorgott nyáladzva. Fogyaté­kos a Benyus, a kis Benjámin, fotón finto­rog most is a tükör alján. Régen ment a telefon minden merénylet után a lányáékhoz, jól vannak-e, de idegesítő volt, ha a veje vette fel, az a férfi csak héberül be­szél, és különben sem lehet egész nap idegeskedni. Volt idegeskedés elég.

Most is idegeskedés van, mert jönnek. Eta jön New Yorkból. A néni nővére 72-ben volt itt utoljára, akkor szállodában la­kott, és meghívta a családot Szentendré­re ebédelni. Most itt fog lakni a Hevesi Sándor téren, és itt lakott ’46-ig, 23 éven át Csak a bútort vitték el ’44-ben, egyéb­ként az előszobái falikút ugyanaz. Ha Zsu­ga úr hoz tömítést, nem csöpög.

Mire a néni leért, Sárikáék már vártak az autóval. Ferihegyen már vagy húszán voltak, betöltötték a várót, Iván is kijött, meg a gyerekek Annáéktól, Ibiék Mátyás­földről, a néhai férje családjából is hár­man. A néni középen állt, Eta csak csirkét eszik, kár volt lefagyasztani a fasírtot.

Jöttek ki a vámból az utasok, Istvánék videóztak. Eta lassú. Mindig is lassú volt Már minden lány a karzaton állt, amikor megérkezett, és apró papírgalacsinokat kezdett dobálni le a fiúknak, amikor a kántor rázendített. Eta lassan is ért haza, elbújt útközben a Sándorral, és megígérte neki, hogy megsimogathatja a mellét De Apuka felpofozta. Apuka akkoriban na­gyon ideges volt, a végén neki is ment a Dunának. Kicsi és vékony volt mindig, a bajusza is kicsi volt, órás volt, de fűszer­ben is utazott, mielőtt végleg tönkrement.

Eta végül azért csak kijött, akkor, ami­kor a zürichi gép utasai is rég a belváros­ban voltak már. Sokkal kisebb lett 72 óta, lehet, hogy Apukánál is kisebb. Jó sok bőröndje volt. Ezt a horpadt mellet már nem simogattatná senkivel.

• Hát végre megjöttem, Magdus!

• Végre itt vagy, Etám!

A másfél órával előbb érkezett autóka­raván lassan felszabadította a parkolóhe­lyeket a Hevesi Sándor téren.

• Fáradt lehetsz, feküdj le aludni. A ré­gi szobádban ágyaztam meg neked.

• Inkább a te szobádban aludnék. Fé­lek egyedül.

• Akkor át kell hozni az ágyneműt. És a fotelágy kényelmetlen. Utoljára Benyus aludt benne, de akkor kivittük a nappali­ba.

• Nem baj.

• A lepedőt is áthoztuk?

• Igen.

• Mért nem pihensz már le?

• Nekem ez most nem manage.

• Kérsz valamit?

• Nem. Milyen teád van?

• Compack.

• Azt nem ismerem. De jó lesz.

• Ki kell menni felrakni a vizet. Van cit­rompótló is valahol.

• Segítek. Mik ezek?

• Tejeszacskók.

• Visszaváltják?

• Francokat.

• Akkor miért tárolod?

• Jó lehet még valamire.

• For example?

• Zum beispiel tartani lehet benne dol­gokat.

• Ez a fal más színű volt, Magdus.

• Én már nem emlékszem, Etám, de biztos igazad van.

• Van egy kis tejed?

• Akkor ki kell menni a konyhába.

• Nem zavarlak? Nem akartam egyedül szállóban lakni. Amióta Ernőm meghalt, csak Ilonkával találkozgatok. Viszem őt kocsival ide-oda. Voltunk operában má­jusban.

• Örülök, hogy jöttél. Ha akarsz aludni, kimegyek.

• Maradj inkább. I think nem ismertem meg mindenkit a repülőtéren.

Nem baj.

• Kellett volna hoznom több csokolá­dét vagy chewing gum.

• Van ezeknek elég. Holnap feljön a Marci. Gyurka unokája.

• Tudom. Meglátogatott kint, nagyon kedves gyerek. Igaz az, hogy Gyurka tit­kosrendőr volt? Nekem azt írta, valami­lyen tiszt volt, de Marcika mesélt róla mást.

• Igen, Gyurka rendőr volt a belső elhá­rításnál. Szép házat kaptak Évával, a Ba­latonon nyaraltak minden évben. Amikor Gyurkát elvitte a leukémia, szép özvegyi nyugdíjat is kaptak. De ezt már mesél­tem.

• Gyurka mindig szerette a kommunis­tákat

• Mindannyian szerettük akkor a kom­munistákat. Üldözték a nyilasokat. ’47-ben Gyurka hozott kávét az egész család­nak. Simi bácsi eladta a felét, erre a Gyur­ka főnöke lecsukatta. Simi bácsi szerin­tem éhen halt a börtönben. Nagyon válo­gatós volt. Svédországban húzta meg ma­gát a háború alatt, vesztére hazajött

Marci besétált a lemezboltba. Ketten már voltak az üzletben, az egyikük drum’n’basst kevert a pultnál.

• Szia. Kérsz?

Marci nagyot szívott a jointból. Mélyen lent tartotta sokáig. Kicsit köhögve enged­te ki. Nem baj.

• Holnap Csabáék kevernek a Royalban.

• Jó ez a cucc

• A Vandáék is lent lesznek.

• Lehet, hogy lenézek.

• Megcsináltad a hollandoknak azt a site-ot?

• Szerintem jövő héten lesz kész. Van még ebből a cuccból?

• Sodorj magadnak.

• Kösz.

• A Gergőék mesélték, hogy a haverja­ik egy árokban alvó seggrészeg biciklistát felraktak az IFA-juk platójára. – Kristóf las­san kifújta a füstöt, és várt – Szóval ott volt a részeg, de teljesen merev volt. Az­tán kétszáz kilométerrel arrébb lerakták. Megvárták – újra visszaért hozzá a spang­li. Teli tüdővel, óvatosan folytatta: – Meg­várták, amíg felébred. Felkel a csávó, el­indul a biciklivel, aztán ott a tábla, hogy Velence. Valahonnan Sopron környéké­ről hozták el. Hirtelen leszáll, aztán csak néz. Van még benne?

• Csak a szűrő.

Szóval gondolom, jókat mesélt a kocsmában, hogy bebaszva letekert Ve­lencéig. Egy óra múlva tekerhetnénk még egyet.

• El kell mennem. Magdus néninél ebé­delek. Ott az a rokonom, akitől a base­ballsapkát kaptam New Yorkban.

• Azt a gagyi promó cuccot, amit a Bálinték buliján elégettünk?

• Aha.

• Szervusz, Magdus néni.

• Marci mindig nagyon pontos.

• Hi. Emlékszel rám?

• Persze, csókolom.

• Te jó ég, milyen piros a szemed. Csak nem gyulladt?

• Uszodában voltam – mondta, és le­rakta az asztalra a telefonját.

• Agyonklórozzák a vizet. Moss kezet, kész az ebéd. Fasírt van.

• Eta, te nem eszel?

• Rossz a gyomrom.

• Akartál volna csirkét?

• Nem, jó ez. Van még neked az kompjúteres job?

• Igen, elég jól mennek most a dolgok. Egy holland designstúdió honlapját terve­zem. Szerintem jövő héten kész lesz.

• Gyönyörűen beszél ez a gyerek ango­lul. Amikor meglátogatott, az egész ház el volt bűvölve.

• Jó ez a fasírt.

• Vegyél more, én úgyse bírom.

• Van elég, jut mindkettőtöknek.

• Jó lesz az holnapra.

• Holnapra csirkét terveztem.

• Ehetjük azt holnapután is.

• Azt hittem, szereted a csirkét

• Nekem mindegy, mit eszünk.

Marci sokáig időzött idős rokonainál. Jól telt az idő. Eta szerint elveszettnek hitt fényképeket nézegettek, Anyuka és Apuka ültek, mögöttük Gyuri, Eta és Mag­dus álltak. Ez volt az utolsó közös fény­kép. Marci szerint szép emberek voltak. Sokat kérdezett is róluk, meg a többi régi emberről. Sajnálta, hogy nem ismerhette őket, vagy a gyerekeiket, vagy az unokái­kat. Szinte mindannyian lengyelországi krematóriumokban végezték. A néni el­rakta a fényképeket.

• Ha elmegyek, lehet, hogy elvinnék majd néhányat. Aztán visszaküldöm.

• Nem szívesen adom oda, Etám. Anyuka is magával hurcolta mindenhova. Ezeknek itt a helyük.

• Jól van. De nekem senkim sincs kint. Nagyon nehéz most.

Amikor elmentél, évekig nem jelent­keztél, amikor meg írtál, Gyurikának let­tek kellemetlenségei miatta. Akkor is ne­héz volt. Anyuka sokat sírt, mielőtt meg­halt.

• Ernőm akart kimenni. Már két testvé­re kint volt Tudod, hogy nem én döntöt­tem.

• Nem hibáztatlak. Csak… Akartok sütit?

• Köszönöm, igen – mondta Marci. A THC-tól az ember éhes lesz. Étvágyger­jesztőnek adják nagyon betegeknek, va­lahol ezt olvasta Marci. Ha ő valaha ét­vágytalan beteg lenne, biztos beszívna, és aztán pilótakekszet enne. Egyszer be­tépve ment haza, és a Keletitől a Jászaiig nyolc péknél vett valamit. Rákattant a buktákra, csigákra, táskákra, papucsok­ra, patkókra, batyukra. Ragadtak az ujjai, porcukros volt a pólója, nagyon kívánta hirtelen ezeket a dolgokat. A Szent István parkban aztán hányt egy hatalmasat. Könnyedén, szinte örömmel hányt. Ezt is a fűnek köszönhette.

• Én nem kérek sütit. Rossz a gyom­rom. Hozd ide, Marci, a táskám. Hoz­tam neked valamit. Tudod, a barátnőm­nek, a Gerrynek a fia, aki olyan éves, mint te, dolgozik egy nagy vállalatnál. Azoknak van egy sapkájuk. Ez egy base­ballsapka. Ez egy nagy cég, van nekik iroda Koreában, Londonban… Szóval ezen a sapkán rajta van ennek a válla­latnak a jele.

• Köszönöm.

• Próbáld fel. Lehet hátul állítani a mé­retét.

• Köszönöm.

Magdus és Eta másnap sétáltak. Taxi­val mentek haza, Eta fizette a fuvart.

• Ezer éve nem taxiztam. Nagyon ren­des volt ez a sofőr. Udvarias volt.

• Muszáj neki, nem? Ezért fizetem. Hol­nap veszünk neked ruhákat.

• Ugyan. Minek az nekem? Arra a né­hány évre elég, ami van.

• Adni akarok valamit. De nem tudom, hogy mit.

• Nem kell semmi. Megvagyok.

• Jól van a kis Benjámin? Vegyünk ne­ki valamit.

• Tök hülye az. Nem játszik, csak a mi­csodájával, abból meg nem vehetsz még egyet.

• Mi Ernőmmel gyűjtöttünk. Évekig a hét minden napján dolgoztunk a boltban. Hat évig nem mentünk szabadságra. Nem is beszéltünk. Csak dolgoztunk. De sokat összeszedtünk. Neked akarom adni.

Utazd el, Eta. Az lesz a legjobb. Nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen, mert elmentél. Neked se volt könnyebb.

• Én nem szerettem Ernő családját. So­káig csak velük tartottunk kapcsolatot. Ernőm nem bízott senki másban. Mindig félt.

• Én itt nem féltem soha. ’56-ban sem, pedig Sándor azt mondta, visszajönnek a nyilasok. Sándor sokat aggódott miattad.

• Rendes ember volt.

• Nagyon szeretett téged.

• Jól megvoltatok együtt, nem?

• Sándor szerelmes volt beléd.

• Ugyan, akkor gyerekek voltunk.

• Mindig is téged szeretett. Mindegy, hagyjuk.

• ’72-ben találkoztunk. Úgy értem, hogy kettesben. Azt mondta, nagyon tisz­tel téged, és…

• Hagyjuk Sándort. Ne haragudj, hogy beszéltem róla. Különben sem lehet egy szavam se, voltak még férfiak az életem­ben, akik nem csak tiszteltek.

• Magdus, hiányzol sokszor. El akarok menni sok helyre még Pestre.

• El kell intéznem a héten egy csomó ügyet. Nem biztos, hogy mindig veled fo­gok tudni menni. Nagyon zűrös dolgok jöttek közbe, papírokat kell kitölteni. És postára is el kell menni.

• Magdus, gyere velem, légy szíves, mindenhova. Eltévednék, és félek egye­dül Pesten.

• Mikor akarsz elmenni?

• Mindennap egy kicsit. Mindent meg akarok nézni, ahová lánykorunkban kijár­tunk.

• Szerda biztosan nem megy. Majd megkérdezem Marcikát. Menjetek el a nagy zsinagógához, nekem ahhoz úgy­sincs most kedvem.

Szerda délelőtt Marci és Eta sétálgattak a belvárosban.

• Sok házat szépen megcsináltak. Mi néha gyalog szoktunk ide járni a Hevesi térről. Sándor kísérgetett.

• Magdus néni férje?

• Igen. Akkoriban Magdus még nagyon fiatal volt. Ernőmet sem ismertem, csak ’42-ben találkoztunk. Ernőm szerzett pa­pírokat az egész családnak, csak Gyuriká­nak nem tudott, mert ő munkaszolgálaton volt. Üljünk le egy kicsit valahova. Tudsz itt egy kis helyet? Inni szeretnék sodát.

A Nagydiófa utca-Wesselényi utca sar­kán álltak.

• Előbbre van egy vendéglő, majdnem a Dohány utcánál.

Az most messze van nekem. Le kell ülnöm és innom.

Bementek a Nagydiófa utcába. Marci itt csak a Sixtusi kápolnát ismerte, amit egy holland és egy ír férfi vezetett, de vele szemben észrevette most először a Dávid király szállót éttermestül. Idegesítően las­san mentek. Eta szódát kért, de csak ás­ványvíz volt, nem baj. Marci őszibaracklét kért.

• Együnk is?

• Rossz a gyomrom. Most nem megy.

Kéne neki egy negyed g, vihogott ma­gában Marci. Megitták, ami a poharaikban volt.

• Hívj egy taxit. Majd máskor megyünk a zsinagógához. Elfáradtam.

Marci beütötte a számokat, és hívott egy kocsit.

• Itt a taxi.

• Még ülnöm kell egy kicsit

Az óra 675 forint várakozási díjat muta­tott. Marci felkísérte Etát az emeletre.

• Már megjöttetek? Még beszélnem kell Zsuga úrral, azt Ígérte, új tömítést hoz az este.

• Mondd le, Magdusom.

• De hát három hete intézem az ügyet

• Nem vagyok jól, pihennem kell.

• Jó, akkor telefonálnom kell. Szia, Marci.

• Csókolom.

Eta lefeküdt. Este hat körül felébredt, és sírdogálni kezdett.

• Magdus, én beteg vagyok.

• Hívjak orvost?

• Ne. Dr. Lemberg azt mondta, vegyem be ezeket, ha nagyon rossz. Azt mondta utoljára, lehet, hogy csak két hetem van hátra.

Magdus megcsókolta Etát. Sírtak egy­mást ölelve. Aztán Magdus megfürdette Etát. Nagyon lassan csutakolta, óvatosan megtörölgette, és Anyuka hálóingét adta rá. Csöngött a telefon, Magdus kihúzta. Eta újra elaludt. Magdus fogta a kezét Há­romnegyed tizenegykor Eta felébredt. Zi­hált. Halkan nyöszörgött. Magdus simo­gatta a homlokát. Eta halkan énekelni kezdett, „…a hosszú lábú gólya… lányok, ne menjetek a folyóra…”

Eta még éjfél előtt meghalt.

Sárikáék kocsija már a Damjanich utca végénél járt. A néni nedves vattával törölgette le magáról a rúzst. Mindenki ott volt a temetésen, aki kiment Ferihegyre. Ilon­ka táviratot küldött, a néni lánya minden­nap telefonált Sokáig nézte magát a tü­körben. A csap csak kicsit csöpögött.