Magyar zsidó eseménytörténet

Ez történt…

200 ÉVE: II. Lipót 1790. évi decrétumának 38. cikkelyéből: A zsidók­ról „… a karok és rendek ő szent felségének jóváhagyásával határoz­ták, (hogy a Magyarország és kap­csolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más helységekben (üde nem ért­vén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi ja­nuár elsőjén voltak, megtartassanak, és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek.”

150 ÉVE: „Az 1840. évi XXIX. törvényczikkely: A zsidókról. Addig is, míg a zsidók állapotjárói a tör­vény a bővebben rendelkezik, ez út­tal határoztatik:

1. §. Mindazon zsidók, kik az Or­szágban vagy kapcsolt Részeikben születtek, valamint szinte azok is, kik az itteni lakásra törvényes úton engedelmet nyertek, ha ellenük er­kölcsi magokviseletök szabadon lakhatnak – kivévén egyedül az 1791-dik esz­tendei XXXVIII. törvényczikkelyben említett bányavárosokat s azon helyeket, menyeikből a bányák és bányászati intézetek tekintetéből tör­vényes régi szokás mellett jelenleg kizárva vannak.

2. §. A fenálló feltételek mellett gyárakat a zsidók is állíthatnak, ke­reskedést és mesterségeket akár ma­guk kezükre, akár vallásukbeli legé­nyek segítségével is űzhetnek, s ifjaikat ezekben taníthatják – azon tudományokat pedig és szép mester­ségeket, miknek gyakorlatában ed­dig is voltak, ezután is gyakorolhat­ják.

3. §. Egyébiránt köteleztetnek, hogy állandó vezeték- és tulajdon nevek­kel éljenek, a születendők pedig val­lásuk papjai által vezetendő anya­könyvben bejegyeztessenek; – to­vábbá kötelesek

4. §. Minden oklevelekét és szerző­déseket a hazában és kapcsolt ré­szekben divatozó élő nyelven szerkesztetni.

5. §. A mennyiben az izraeliták pol­gári telkeknek (fundus) szabad szerezhetése gyakorlatában lennének, az ily városokban ezen gyakorlat jövendőre nézve is megállapíttatik.

6. §. Minden ezen törvénnyel ellen­kező törvény, szokás, rendelet vagy határozat eltöröltetik és megszünte­tik.”

*

75 ÉVE: A Múlt és Jövő 1915/2. szá­mából: „Palesztináról és a cionis­tákról sokat, mondhatni aggasztóan sokat beszélt legutóbb a világsajtó. Egy londoni lap szerint az angol kormány, állítólag Zangvill indítvá­nyára semleges zsidó királyságot akar csinálni Palesztinából. Egy né­met lap szerint pedig Németország kerek egymilliárdot szánna arra, hogy a „Zsidóország” az ő égisze alatt alakuljon. És közben beszéltek és írták Palesztina faunájáról, fló­rájáról, klímájáról és népességéről. És a magyar napilapok is szép te­norral zengtek bele a kórusba. Nagy cikkekben foglalkoztak a Szentföld­del és ritka komolysággal tárgyalták múltját, jelenét és jövőjét és azt a munkát, amelyet a cionisták Palesz­tina tervszerű gyarmatosításával, iparának, kereskedelmének fejlesz­tésével oly eredményesen folytat­nak. Szóval Palesztinát és a cionis­tákat mindenütt „szalonképessé” tette a háború, amely – ugyancsak a lapokból tudjuk – immár annyi rajongó cionistát megkoszorúzott a hősi halál szent glóriájával. De eljön majd Isten segítségével a béke ide­je, Palesztinából nem csinál zsidó államot sem az angol, sem a német, sőt talán a török sem. Csak a hazájukból ki üldözött és őseik földjéről menekült zsidó kolonisták folytatják hódító munkájukat és arcuk verej­tékével mívelik tovább is a szent földet..

50 ÉVE: 1940-ben „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának ‘korlá­tozásáról szóló 1939: IV. tc.” meg­születését követő évben nyolc mi­niszteri rendelettel e törvényt csu­pán „kiegészítették”, emellett új mi­niszterelnökségi rendeletét hoztak „a zsidók csoportos kivándorlásának engedélyezéséről” (3.610 1940. M. E.): „… 1. §. Zsidók (1939: IV. tv. 1. §.) csoportos kivándorlásának megszer­vezésével és lebonyolításával üzlet­szerűen vagy egyébként hivatássze­rűen foglalkozni csak a belügymi­niszter engedélye alapján szabad …

1. §. Minden egyes csoport kiván­dorlására vonatkozóan részletes ter­vet kell készíteni és azt jóváhagyás végett a belügyminiszternek bemu­tatni.

A belügyminiszter a jóváhagyás tárgyában az érdekelt miniszterek és a Magyar Nemzeti Bank meghall­gatása után határoz.

A terv jóváhagyása előtt menü sza­bad a kivándorlás lebonyolítását megkezdeni, sem e célra az érdekel­tektől megbízási díjat, költségelőleget, vagy bármi más címen kész­pénzt, vagy egyéb értéket felven­ni …”

25 ÉVE: Az Új Élet, a Magyar Izraeliták Lapja 1965. május 1-i szá­mából: „Április 4-én, hazánk felsza­badulásának 20. .évfordulóján nyi­tották meg Jeruzsálemben harminc ország részvételével a Bimjamei Hauma (Népek Barátságának Háza) háromezer négyzetméternyi terüle­tén a nemzetközi könyvkiállítást, amelyen a (Kultúra Külkereskedelmi Vállalat képviselte a magyar irodal­mi, valamint a tudományos és mű­vészeti könyvkiadásit… A kiállított könyvek közüli a legnagyobb sikert a Csontváry-monográfia aratta, amelyért (külön elismerését fejezte ki a magyar könyvkiadásnak Zálmán Sázár, Izrael Állam elnöke …”

*

10 ÉVE: A Béke és Szocializmus cí­mű folyóirat 1980 11. száma közli a Szovjetis Heimland. (Szovjet Haza) című, jiddis nyelvű moszkvai lap főszerkesztőjének „Akiket a cionizmus elárult” című írását: „… A cionisták bűnös tevékenységét, titkos indíté­kát nagy bizonyító erővel leplezi le a Szovjet Jogászok Szövetsége által sajtó alá rendezett Fehér Könyv. Tanúbizonyságok, tények és dokumentumok gyűjteménye ez, mély a Szovjetunióból való kivándorlás jogi vonatkozásaival és az Izraelbe való bevándorlás következményeivel fog­lalkozik …

A gyűjteményben közölt doku­mentumok fényt vetnek az imperializmus és a cionizmus speciális szerveinek a Szovjetunió ellen kifejtett tevékenységére. Ügynökeik felkutat­nak a Szovjetunióban különféle bű­nöző elemeket, spekulánsokat, a néptulajdon fosztogatóit, huligáno­kat meg naplopókat, akiket belső „ellenzékinek” és „máskéntgondolkodóknak” tüntetnék fel. Ezeknek a „máskéntgondolkodóknak” és az „emberi jogok bajnokainak” bűn­cselekményeire vonatkozólag a könyvben foglalt anyagokból kide­rül, hogy az ilyen elemek valójában közönséges kémkedéssel foglalkoz­nak …”

*

5 ÉVE: 1985. március 4-én hangzott el a Kossuth rádióban:

Scheiber Sándortól Rapcsányi László búcsú­zott:

„… Scheiber professzor beláthatatlanul nagy kertet ültetett. Irodalmi munkásságának bibliográfiája más­fél ezernél több tételt sorol fel, s hol van még a Magyar-Zsidó okle­véltár vaskos 17 kötete, mely az egyetemes magyar művelődés- és gazdaságtörténet fontos forrása. Az ő mikrofilológiai kutatásaiból is­merjük a régi magyar irodalom szá­mos művének keletkezéstörténetét, világirodalmi

vándormotívumait.

Lenyűgöző szorgalommal munkálko­dott, és szűkösen jellemeznénk tu­dományos tevékenységét, ha úgy te­kintenénk, hogy központjában kizá­rólag a hebraisztika és a judaisztika állott, mert ennek a két, önmagában is számos ágazatot magába foglaló tudománynak a művelését a legszé­lesebb kultúrtörténeti és folklorista háttér ismeretében végezte. A Ma­gyar Rádió hangarchívumában, a közismert bibliatörténeti sorozata mellett, számos hangszalag őrzi be­szélgetéseit. Július 9-én lett volna 72 éves. Halála a mi veszteségünk is.

3 ÉVE: 1987-ben a Magyar zsidó cí­mű független politikai és kulturális folyóirat (szamizdat) 1. száma kö­zölte a Gadó Györggyel készített in­terjút:

„…Évek óta létezett a városban három baráti kör, amelyekben zsidó fiatalok és értelmiségiek vettek részit. Többé-kevésbé rendszeresen összejöttek magánlakásokon, és idő­szerű témákról beszélgettek. Néha elhangzott egy-egy rövid előadás a zsidósággal kapcsolatban, máskor egy-egy filmet vagy videófelvételt néztek meg. Előfordult, hogy kül­földről is felkereste őket egy-egy is­merős, például Izraelből.

1986 közepe táján különböző buda­pesti rendőrkapitányságokra egyen­ként beidéztek mintegy huszonöt embert azok közül, akik ezekbe a baráti társaságokba eljártak. Figyel­meztették őket, hogy ezek az össze­jövetelek illegálisak (ami nem volt igaz), és a részvétel bennük nem ta­nácsos, mert könnyen államellenes szervezkedésnek, cionista összeeskü­vésnek minősíthető. A rendőrtisztviselők azt állították, hogy az összejöveteleken izraeli kémek voltak je­len (persze senkit sem tudtak megnevezni). A kihallgatások sora hete­ken át tartott, és nyilvánvalóan nem valami kerületi kapitányság ötleté­ből, hanem központi intézkedésre történt…”

1 ÉVE: A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 1989 3. számú Hírlevelé­ből:

„… a zsidó azonosságtudat megtöré­sére, koncepciós, anticionista pere­ket is rendeztek, noha a cionizmus minit nemzeti felszabadítási mozga­lom nem ellentétes a magyar törvé­nyekkel és így nem képezhette vol­na törvényes vád tárgyát. … Az egész magyar társadalom, ezen belül a magyar zsidóság elemi érdeke, hogy mindazok, akiket a legutóbbi negyven év során zsidóságukért meghurcoltak, akiket a cionizmus vádjával üldöztek, akiket ilyen okokból megbélyegeztek vagy mél­tánytalanság ért, haladéktalanul ré­szesedjenek erkölcsi, társadalmi és jogi rehabilitációban.”

Válogatta: Varga Sándor